| 
2015. 03. 07.
Március hónapban a Szeminárium-templomban Horváth Imre plébános atya köszöntötte a híveket, és megköszönte a megyés püspöknek, hogy elindította a városban az elsőcsütörtöki imádságokat.
Spányi Antal homíliájában felvázolta mindazt a rosszat, amely a világban körülvesz minket. Keresztény emberként azonban meg kell látnunk a látható mögött a láthatatlant, a sötétség mögött az igazi távlatokat, Krisztus világosságát. Nagyböjt idején a bűn elleni harcban különös fontossága van az imának, ami megtart minket az úton, és megerősít a böjtben. Ráhangol minket Istenre, rávezet minket a jó megtételére, az önátadásra, az adó és cselekvő szeretetre embertársaink felé, és a gyengék közbenjárójává tesz minket. Imádságunk során Isten akarata szerint változunk, és ezzel előkészítjük a világot is a változásra, arra, hogy befogadja az Urat, és Isten országa épülhessen.
A közösség imájaként a főpásztor kérte azt a lelkületet, ami az evangéliumi idők embereit is vezette: mindent megtettek, hogy Jézus köré gyűlhessenek, és odavihessék beteg, gyenge társaikat. Az Úr jelenléte változást hozott az Őt körülvevők életébe, így hozzon változást a mienkbe is: már ne mi éljünk, hanem az Úr mibennünk. A másik emberben a testvért lássuk, tetteink Isten akaratának tetteivé váljanak, és életünket itassa át az isteni Jelenlét.
Szentségi áldással fejeződött be a szentmise és szentségimádás nagyböjti alkalma.
- Marian -
Fényképeket készítette: Gersztheimer Zsolt
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
