Elballagott az első végzős osztály a Szent Imre Gimnáziumból - beszámoló

2026. 05. 02. | | 2026. 05. 06.

Elballagott a székesfehérvári Szent Imre Gimnázium Általános Iskola és Óvoda első gimnáziumi osztálya

2026.05.02. - A Szent Imre Gimnázium Általános Iskola és Óvoda történetének kiemelt ünnepi pillanata volt, amikor május 2-án, szombaton a gimnázium első végzős évfolyamának 47 tanulója elballagott.

A városi hagyományoknak megfelelően először a Szent Imre iskola gimnazistái is csatlakoztak a központi városi ballagáshoz, majd a jeles esemény alkalmából Ugrits Tamás, az iskola püspöki biztosa mutatott be szentmisét a Szent István székesegyházban, hogy a búcsúzó diákokkal és a jelenlévőkkel együtt közösen adjanak hálát elsősorban Istennek, de egymásnak is, azokért az értékekért, a szeretetért, a tudásért és kegyelemért, amelyet ebben az intézményben kaptak.

„Ti voltatok az elsők. Ti vettétek azt a bátorságot szüleitekkel együtt, hogy jelentkeztetek a gimnáziumba, vagy itt maradtatok, és megindulhatott az a képzés, nevelés, oktatás, amely most teljessé válik az érettségi során. A szívünkbe írtunk be benneteket, a neveiteket, nemcsak a naplóba” – kezdte köszöntőjét Tamás atya, akitől a ballagók egy kis piros szívet és egy kis keresztet kaptak. „A szív a szeretetet jelenti, azt a szeretetet, amely összeköt bennünket, azt a szeretetet, amely soha el nem múlik, azt a szeretetet, amely életünknek középpontja. A kis kereszt Krisztus urunk keresztjét jelképezi, hogy emlékeztesselek benneteket, a szeretet Krisztusból forrásozik. Az a szeretet, amelyre vágynak az emberek, azt nem az utcán találták, nem is a boltban vásárolták, vagyis nem szerencse kérdése és nem pénz kérdése. Ezt a szeretetet Jézus hozta el közénk. Kérlek, hogy építsd rá az életedet, építsd erre a szeretetre a jövődet. Hidd el, hogy szilárd alapra, biztos sziklára építesz, ha Krisztusra építed az életedet. Sok mindentől és sok mindenkitől kell búcsúznunk, mert az élet rendje ilyen. Azt kérem tőletek, hogy Jézustól ne búcsúzzatok el, hogy azt a szeretetet, hitet, amelyet tőle kaptatok, hordozzátok szívetekben, és adjátok tovább. Valójában csak akkor fogjuk elfelejteni egymást, hogyha Jézust elfelejtenénk. Ha Jézust nem felejtjük el, egymást sem felejtjük el. (...) Köszönjük nektek, hogy vagytok, köszönjük nektek, hogy elindíthatunk az élet útján. A szívünkbe vésődött szeretet és a Krisztusra épülő élet tegye teljessé búcsúzásunkat, sikeressé életünket, hogy el ne tévedjünk az élet útján, s lelkiekben egymás kezét mindig megfogva, élő hittel és szeretettel vigyük tovább azt, amit Jézustól, a mi megváltónktól kaptunk.”

Ugrits Tamás püspöki biztos búcsúbeszédét követően a 11. osztályos diákok nevében beszédet mondott Kulkov Szonja, verset szavalt Csordás Áron, Bodzsár Vanda pedig orgonajátékával ajándékozta meg a ballagókat.

A 12. évfolyamos gimnazisták nevében Szabó Gergő mondott verset, Borbély Bálint István, aki 2010 óta – óvodás korától kezdve – volt az intézmény tanulója, pedig személyes élményein keresztül emlékezett vissza az elmúlt évekre.

„Ha visszatekintünk a közös történetünkre, elmondhatjuk, voltak pillanatok, amikor könnyű volt a jó utat választanunk, és voltak olyanok, amikor sokkal egyszerűbb lett volna a könnyebb, de helytelen irányba lépnünk. Előfordult, hogy hibáztunk. Volt, hogy igazságtalannak éreztük a világot, de éppen ezek a pillanatok formáltak bennünket jobb és érettebb emberré. Ez az iskola arra tanított bennünket, hogy merjünk kiállni az igazság mellett. Hogy ne csak akkor legyünk bátrak, amikor könnyű, hanem akkor is, amikor nehéz. Hogy ne csak a saját érdekeinket nézzük, hanem egymásét is. És itt érkeztünk el ahhoz, ami talán a legnagyobb erőnk, az összefogásunk. Egy közösségben nőttünk fel. Együtt nevettünk, együtt küzdöttünk, együtt izgultunk és együtt örültünk egymás sikereinek. Ez az összetartás nem magától értetődő. Ez döntések sorozata volt. Annak a döntése, hogy nem hagyjuk egymást egyedül. Ez az összefogás az, ami túlmutat az iskolán, mert az élet legfontosabb feladatai, hogy tudunk-e segíteni, tudunk-e felelősséget vállalni, és ebben hatalmas szerepe volt annak a hitnek, amely végigkísérte az itt töltött éveinket. Tanúja lehettem, hogy hogyan alakul ki egy teljesen új gimnázium. Hogyan növekedik a tanulók létszáma négy év alatt több mint a kétszeresére. Hogyan formáljuk mi, diákok az iskola szellemiségét, arculatát és hírnevét. Négy évvel ezelőtt egy még nem létező valóságra mondtunk igent. Hiszem, hogy a Jóisten vezette azt a gondolatot, hogy ebbe a kalandba bele kell vágnunk, ez az az út, amelyet járnunk kell. A keresztény katolikus nevelés a mi iskolánk egyik alappillére. Számomra nem csupán a hittanórákat jelentette, nem csupán az imádságokat, ünnepeket vagy szentmiséket, hanem egy szemléletet, egy belső iránytűt. Megtanultam, hogy az ember érték, hogy a szeretet nem gyengeség, hanem erő. Hogy a megbocsátás nem vereség, hanem bátorság. Hogy az igazság nem mindig népszerű, de annál fontosabb. Volt sok kérdésem, volt, amikor kételkedtem, de talán ez természetes. A hit nem mindig kész válaszok gyűjteménye, sokkal inkább egy út, amelyen járni kell. (...) Ha ma megkérdeznék tőlünk, mit viszünk magunkkal innen, akkor nem a jegyeket vagy a tananyagokat mondanánk először, hanem azt az értékrendet, amely formált bennünket. (...) Hálával tartozunk az egyházmegyének, a városnak, az iskolánknak, az iskola valamennyi munkatársának, tanárainknak, dolgozóinknak, az alsóbb évfolyamos diáktársainknak, hogy végigkísértek bennünket azon az úton, ami ma befejeződik, de a Szent Imre örökre a részünk marad.”

A búcsúbeszédeket követően Dusnoki Tímea megbízott főigazgató asszony emlékezett vissza az elmúlt 4 év örömeire, nehézségeire és eredményeire.

„Az iskola életében mérföldkő a mai nap, hisz először búcsúztatjuk gimnáziumi végzős diákjainkat. Ez a pillanat ünnep és meghatottság, öröm és felelősség is egyben. Egy olyan intézmény első gimnazistái vagytok, amely óvoda, általános iskola és gimnázium is, ahol a gyermeklélek kezdeti nyiladozásától a fiatal felnőtté válásig kísérhetjük a ránk bízott növendékeket. (...) Az elmúlt évek nem mindig voltak könnyűek, mert nemcsak tanulással, hanem a felnőtté válással is meg kellett birkóznotok. Egyházi iskolaként abban a különleges ajándékban volt részünk, hogy nem csak a tudásotok gyarapításán dolgozhattunk, de a lelketeket is erősíthettük. (...) Tanulmányaitok tekintetében elmondhatjuk, hogy a végzős évfolyam átlaga 4,08. 47 végzős tanulónkból 27 fő már előrehozott érettségivel a zsebében vág neki a középiskola végső, nagy megpróbáltatásának. A jövő héttől 36-an tesznek emelt szintű érettségi vizsgát, legalább egy tárgyból és 17-en két tárgyból. Sikeres középfokú nyelvvizsgát 16, míg felsőfokú nyelvvizsgát 4 fő tett.

A főigazgató asszony beszéde végén külön köszönetet mondott az osztályfőnököknek, akik az évek során végig támogatták, bátorították, vagy éppen noszogatták a diákokat. Köszönetet mondott tanáraiknak is, akik kitartó munkával, szakértelemmel és odaadással készítették fel őket nemcsak az életre, hanem az érettségire is. Megköszönte a fenntartónak, a Székesfehérvári Egyházmegyének, hogy a gimnáziumi évek alatt is zavartalanul folyhatott az oktatás, Tamás atyának, hogy megerősítést adott abban, hogy az intézmény ne csak tudást közvetítsen, hanem küldetést is teljesítsen, keresztény értékrendben neveljen, és az ember egészét formálja. Végül, de nem utolsósorban megköszönte a szülők és gondviselők bizalmát.

Ezt követően került sor az elismerések és a Pro Sancto Emerico MAIOR díj átadására, melyben idén – elsőként – Szücs Boglárka 12.A osztályos tanuló részesült.

Szent Imre-díszoklevelet kapott Borbély Bálint István (12.A), Bártfai Izabel (12.B) és Zborai Nina (12.B).

Kiemelkedő tanulmányi eredményéért dicsérő oklevelet kapott Király Benedek (12.A), Kocsi Melinda (12.A), Kovács-Bátki Milán (12.A), Radnai Patrik (12.A), Pintér Benedek (12.B), és Pákozdi Panna (12.B).

A Székesegyházban zajló ünnep az iskolazászló átvételével zárult, melyet követően a ballagókat a II. János Pál pápa téren virágokkal köszöntötték a családtagok, rokonok, majd az Arany János utcán keresztül együtt vonultak vissza az iskolába, hogy az utolsó nagy megmérettetés előtt végső búcsút vegyenek tanáraiktól és az intézménytől.

Kirschné Schöffer Nikolett
Fényképeket készítette: Simon Erika, Marton Dávid, Tóth Botond, Friesenhahn András
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar