A Szentév egyházmegyei lezárása - beszámoló

2025. 12. 28. | | 2025. 12. 28.

A kegyelem különleges áradatában voltunk, de Isten tovább árasztja ránk szeretetét – Bezárult a Jubileumi év, a remény szentéve a Székesfehérvári Egyházmegyében

2025.12.28. – „A szentév búcsúin keresztül az Úr a kegyelem és áldás folyamát indította útjára. Mindnyájunknak megadta reményét és békéjét, megerősítette lankadt kezünket, gyenge térdeinket, üzenve mindnyájunknak, hogy bátorság, ne féljetek! Legyen és maradjon velünk a remény Istene, aki a Szentlélek ereje által a hit örömével és reményével töltött be minket!” – kezdte imáját a Jubileumi szentév bezárásán Spányi Antal megyés püspök a székesfehérvári Szent István király székesegyházban. A názáreti Szent Családot ünneplő szentmisében a főpásztor imádkozott minden családért, hálát adott a Magyar Szent Családért, és bezárta az egyházmegyében a szentévet.

„Együtt éltük át a jubileumi évet. Egyetlen népként ajánlottuk fel dicséretünket, hálaadásunkat és könyörgésünket Istennek, egyesülve azokkal, akiknek bár nincs hangjuk a világban, – a betegek, az öregek, a fogvatartottak, a szegények – mégis részesülnek a Mennyei Atya figyelmében, és szeretett gyermekeiként fogadja el őket – hangzott el a szentmise elején, majd beszédében a főpásztor a názáreti Szent Családot példaként állította minden család elé. Elmondta, hogy az embernek az Isten szándéka szerint családban kell felnőnie, mert a családban tanulja meg azokat az erényeket, amelyek képessé teszik arra, hogy a keresztény közösséget megélje, megtapasztalja, és hűségesen kitartson hitében. „Ez a közösség az imádságból táplálkozik, a felebarát szeretetéből, és felelősséget vállal a másikért. Világossá válik a családi életben, hogy csak akkor szerethetjük Istent, ha képesek leszünk embertársainkat is szeretni. A szeretet pedig mindig konkrét cselekedetekben mutatkozik meg. … Arra figyelek, hogy a másiknak az örömét, az életét teljesebbé tudjam tenni.”

A püspök arról is beszélt, Mária betöltötte édesanyai szerepét a Szent Családban, szerette a rábízottakat – a gyermek Jézust, Szent Józsefet –, és megtett mindent figyelemben, imádságban, odaadottságban, hogy Isten szándéka szerint teljesítse be családanyai küldetését. „A család befogadja a gyermeket, mint ahogy az édesanya is igent mond arra az életre, amelyről magyar nyelvünk azt mondja, az Isten megáldja a családot. Áldásként fogadja az új életet, amelynek fölnevelése áldozat, szeretet és türelem, amely akár naponta újrakezdést jelent, de az élet így tud továbbhaladni, tovább erősödni. … Fontos, hogy a gyermekek szerető családban növekedjenek, szerető családban találják meg és tanulják meg az emberi élet alapvető törvényeit” – mondta a püspök, majd Szent Józsefről szólt, aki mindenben Isten szavára figyelt, és férfias jellemével, erejével, mindennapi helytállásával, de a szeretet gyengédségével fordult családjához, és teljesítette apai kötelességét.

A megyés püspök megemlítette az első Magyar Szent Családot és azokat a családokat is, akik példásan élik ma is keresztény életüket. „Mi magyarok büszkék vagyunk Szent Istvánra, Boldog Gizellára és Szent Imrére, akiknek életpéldáját sokszor emlegetjük ebben a templomban, ebben a városban, amelyet a Magyar Szent Család városának tekintünk. De nem csak őket látjuk szentnek. Hány család van, akik egyszerűen csöndben, nehézségekkel küzdve, súlyos kereszteket hordozva, mégis bizakodva, szeretetben és reményben, Isten akaratát teljesítve élik életüket. … Adja az Úr mindnyájunknak, hogy megújítva katolikus keresztény küldetésünket, tudjunk felelősen élni a világért, egymásért, és a Szent Család tanúságtételét követve másokat a jóra segítsünk” – fohászkodott a püspök.

A szentmise záróáldása előtt, a Te Deum eléneklése alatt ünnepélyesen visszahelyezték a Szent István oldalkápolnába a jubileumi szentév jelképeként az oltár mellett őrzött keresztet, amelyet a Közel-Keletről az üldözött keresztények küldtek egy felrobbantott templomból. Ez a kereszt megsérülve, megroppanva érkezett, megmutatva egyrészt Isten szeretetét és diadalmát, másrészt az egyház fájdalmát és szenvedését, és jelezve a keresztények összetartozását. „A jubileumi szentév végén egyesítsük hangunkat az egész egyház énekével, amely ma hálát ad az Istennek az ajándékba kapott búcsúkért. A szentségek, a zarándoklatok, az imádság és a szeretet által erőteljesen megtapasztalhattuk az Isten irgalmasságát. Az Úr lemosta bűneinket, és betöltött minket kegyelmével. Ebben az esztendőben a liturgikus év rendje által hitben, reményben és szeretetben beléptünk Krisztus misztériumába. … A kegyelem különleges áradatában voltunk, de Isten a maga kegyelmét sohasem zárja el attól, aki azt kéri tőle. A szentségeken keresztül, imádságainkon keresztül, fohászainkon keresztül, jóra törekvő szándékainkon keresztül az Isten mindig jön és kopogtat a lelkünkön, hogy aki lelki ajtaját kinyitja, ott betérjen, ahogy a Szentírás olyan szép képben mondja el ezt: Vele étkezem, ő meg énvelem” – zárta gondolatait a jubileumi szentév zárásakor Spányi Antal püspök.

A szentmise végeztével a megyés főpásztor imádkozott a családokért, és mint sokszor püspöki szolgálata során személyesen is megáldott minden jelen levő házaspárt és családot, akik meghatottan fogadták a különleges áldást. 

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar