Főoldal > Egyházmegyei Látónap - keresztény családok tanúságtétele

Egyházmegyei Látónap - keresztény családok tanúságtétele - beszámoló

2011. 09. 03. |

Szombaton került sor a Székesfehérvári Egyházmegyében a nyolcadik Egyházmegyei Látónapra, melynek programjai idén a "Keresztény családok tanúságtétele” témában zajlottak.

A főpásztor homíliájában kiemelte, hogy mennyire fontos volt a magyarság történetében István és Gizella tanúságtétele, a magyar Szent Család emberi példája és Krisztusban élt életüknek kegyelemközvetítő szerepe. Ha Krisztusban éljük életünket, akkor a mai magyar családok is hozzájárulhatnak az egyház és a magyarság előrehaladásához.

Homília meghallgatható:

A Székesegyházban tartott koncelebrációs szentmise után a Szent István Művelődési Ház Szent István terme megtelt a résztvevőkkel. Ugrits Tamás irodaigazgató atya felvázolta a napirendet, kiemelte, hogy minden része fontos értékhordozó: a szentmise, a személyes találkozások, az előadások, az együtt gondolkodás, a közös étkezés, megosztás.

Spányi Antal megyés püspök bevezető szavaiban elmondta, hogy a Látónapok célja a megújulás: idén a Családok Évében hangsúlyozottan a keresztény családok megújulása van középpontban – a részek megújulása pedig alapja az egészének. Röviden visszatekintett a Család Éve eddigi programjaira és fölelevenítette azokat. Elmondta, hogy az internet részévé vált hétköznapjainknak, és bár a személyes találkozások nem ott történnek, használjuk bátran a honlapok által fölkínált lehetőséget (egyházmegyei honlap, Családpasztorációs Iroda honlapja).

Soltész Miklós államtitkár egyszerű, emberközeli és lényegre mutató módon beszélt. Jelezte, hogy különbözőek az emberek, élethelyzetek, problémák és a küldetések, mégis Istent követve irányban tudunk maradni. Államtitkárként mintha más dimenzióba került volna: a felelősség akkora, hogy azt gondolja, Isten kegyelme nélkül lehetetlen elvállalni, elvégezni ezt a feladatot.

Elmondta, hogy amikor Magyarország átvette az EU-elnökséget, akkor igyekezett Európában is a családokat a középpontba állítani – tudjuk, hogy a család mint téma, mint részközösség a mai európai gondolkodásban nem népszerű. Nem lehet pl. az ifjúság problémáit a családi környezetből kiszakítottan tekinteni, hiszen szorosan összefüggnek; továbbra is a férfi és nő kapcsolatára épülő egészséges család az alapja az egészséges társadalomnak. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, és nem támogatjuk a családot, akkor társadalmunk az élet ellenében halad. A krisztusi életet élni akaró és élő családokból kikerülő fiatalok egészséges gondolkodású, érték- és életvédő hozzáállású emberekké válhatnak, és ezt örökíthetik tovább alapuló családjaikban. De ahhoz, hogy az általános magyar és európai közszemlélet ezt tükrözze, küzdeni kell – úgy tűnik, jelenleg a magyar alkotmány egyfajta „vízválasztó” szerepet játszik, melynek mentén hazánkban is és Európában is folyik a harc a szélsőséges megnyilvánulások és a keresztény értékrend között.

Eszter, Soltész Miklós felesége szavain keresztül egy kedves, imádkozó és emberséges asszonyt ismertünk meg. Tanúságtételéből egyértelművé vált, hogy milyen fontos a családos ember életében az imádság, a szolgálat és Mária példája. Beszélt házasságukról, a kezdetekről, lelkiségükről, kirándulások, sport, hétköznapjaikról és az együtt töltött idő fontosságáról, valamint arról, hogy a különböző kapott és vállalt feladatok, szolgálatok hogyan szólnak bele a család életébe, vagy egészítik ki azt.

Harkai Gábor, családpasztorációs szakreferens atya beszélt arról, hogy az idei egyházmegyei családtáborban bizalommal tekintettek egymásra a résztvevők, kicsik és nagyok, tudtak segítséget kérni, fölajánlani és elfogadni. Hazatérve is ezt kell folytatni az egyházközségeinkben, lelkipásztori körzetekben. Fölhívta a figyelmet az egyházmegyében a Családpasztorációs Iroda jelenlétére, melynek munkáját honlap is segíti (a templomba, intézményekbe kitehető honlapplakát a beszámoló végén letölthető vagy igényelhető a püspökségen). Gábor atya ezt a honlapot, mint egy éléskamrát írta le: legyen tele élelemmel, melybe hoznak is, és melyből visznek is, nincs kulcsra zárva, így mindenkié – a felelősség is, hogy gondozott legyen és, hogy a benne valók tápláljanak.

Eztán Varga Endre és Gyöngyi tanúságtétele következett, akik a tábor idején a zenei szolgálat szervezésével voltak megbízva. Örömmel élték meg, hogy mindig volt gyermek és fölnőtt, aki ment és ajánlotta segítségét a zenélésben – igazi közösségi élménnyé vált így a szolgálat. Öröm volt megélniük azt is, hogy a tábori élet nehézségei szinte észrevehetetlenekké váltak azzal, hogy a különböző feladatoknak voltak felelőseik (pl. teremdíszítés, gyermekekkel való foglalkozás, étkezés, imádság) akik közösen, magukat nem túlvállalva, hanem inkább testvéri egységben láthatatlanul, mégis hatékonyan voltak jelen a tábor életében.

Balázs Tibor a halásztelekiek beszámolóit hozta magával és olvasta föl. A sokféle élményből kiviláglott, hogy a családtábor nem pusztán öt nap az egy évben, hanem táplálék, útravaló és küldő szó a többiekhez, másokért.

Eztán plénumkérdések hangzottak el, az államtitkár jelenlétét kihasználva elsősorban hozzá intézték a kérdéseket a résztvevők.

Spányi Antal püspöki zárszavában kérte, hogy – gyöngeségeink, kudarcaink ellenére – tegyünk tanúságot értékeinkről a körülöttünk élőknek, a világnak. Szükséges, hogy elgondolkozzunk és legyenek saját terveink, de a lényeg mindig Isten elképzelése, aki viszont elképzelését rajtunk keresztül tudja megvalósítani. Ezért fontos, hogy keressük Isten akaratát és meg is éljük azt. Életünk, családjaink élete útmutatássá válhat közvetlen környezetünknek és a tágabb világnak. Végezetül megköszönte mindenkinek a munkáját.

Az asztali áldás után az agapé során személyesen is találkozhattak egymással az emberek, kötetlen beszélgetésekre került sor.

- Marian -
Fényképeket készítette Gersztheimer Zsolt
Videó: - BPK és Somogyi Tamás -

Korábbi évek beszámolói: