Egyházmegyei Családfórum - beszámoló

2007. 01. 27. |

Mottó:"Járjunk az igazság szerint szeretetben".

Szabó Gábor, a Püspökség munkáját segítő Pasztorális Tanács, családokért felelős bizottságának tagja, hosszú évek óta főszervezője az évente kétszer meghirdetett, mindenki számára nyitott családos összejöveteleknek. Ő és Harkai Gábor egyházmegyei családreferens atya köszöntötte a fórumra érkezőket.

Az idén a székesfehérvári Szent Imre Általános Iskolában rendezték meg a találkozót „Járjunk az igazság szerint szeretetben” mottóval. A megyésfőpásztor bevezető, ráhangoló beszéde után Kruppa Levente görög katolikus pap "Hogyan beszéljünk gyermekeinkkel szerelemről, szexualitásról, párkapcsolatról?" című előadását hallgathatták a jelenlevők. Eközben a gyermekekkel korosztályos foglalkozást szerveztek: kézműves munkák készítését, sportvetélkedőket, társasjátékot, beszélgetéseket.

„Egyetlen család sem élheti meg a maga családi mivoltát úgy, hogy pusztán önmagára koncentráljon, a családban élő keresztény embernek, sőt magának a családnak is küldetése van a világhoz” - adta meg a kezdő gondolatokat a főpásztor.

Kruppa Levente görög katolikus pap saját házassága és lelkipásztori tapasztalai alapján előadásában számos példát hozott, amelyekben bemutatta a szülők és fiatalok mai élethelyzetét.

„Egészen más a társadalom, más a világ, mint amiben mi éltünk. A mai ember, a mai fiatal az az érdekességeknek a sokféleségében él. Bezárkózik a számítógépe elé, ahol töménytelen mennyiségű információra lel. Idejének a nagy részét a családon kívül, az iskolában, hasonló korúak, barátok között tölti. A kevés együtt töltött időben, ezért résen kell lennünk szülőknek, hogy érdekesen tudjunk mást kínálni gyermekeinket, amikor az egyházi, szentségi értékek felé próbáljuk fordítani őket. Ugyanazt adjuk, amit az egyház 2000 éve ad, de másképpen” - kezdte előadását Kruppa Levente.

Ezt követően a személyes megszólítottság fontosságát emelte ki, azt, hogy Jézusról úgy kell beszélnünk, hogy a fiatal ne „mumusnak” tartsa Istent, aki végtelenül szeret minket minden hibánkkal együtt. A bűnösökért halt meg, nem a tökéletesekért. Ha el tudom oszlatni a fiatal félelmeit az Istennel szemben, akkor tudok beszélni arról, hogy miért, hogyan és mit akar Vele.

„Nagyon fontos, hogy a szülők boldog házasságban éljenek, különben csak szülői „duma” mindaz, amiről beszélünk”- mondta el gyakorló szülőként is tapasztalait az előadó. Meg kell mutatnunk a fiatalnak, hogy a jó házasság nem problémamentes, de olyan hely ahol, ahol mindig meg tudják oldani a bajokat. Gyermekeink számos veszélynek vannak kitéve a világban, komolyan meg kell dolgozniuk boldogságukért.

Az előadás végén három alapelvet vázolt fel Kruppa Levente, ami nélkül nehezen érik el a fiatalok, a házasulandók azt, amire vágynak.

Először is két embernek a szerelme nemcsak két ember ügye. A világ, az ember kitalálója és megalkotója úgy gondolta el, hogy az ember alapvetően egy hármasságos istenképet hordozzon magában. A háromságos Isten teremtett minket úgy, hogy a házasságunk, csak ebben a háromságos formában tud kibontakozni. Amikor a szerelmet, a szeretetnek ezt a felső fokát úgy akarom megélni, hogy leválasztom a legfőbb forrásról, annak alkotójától, akkor ez a szerelem meg fog halni. A házasságomban az Istennek fenntartott helyet meg fogom tölteni valamivel, vagy valakivel, aki nem a házastársam. Ha el tudjuk fogadni az Isten jelenlétét az életünkben, akkor Ő megvéd mindentől és mindenki mástól a házasságomban.

„A mai világ a próbaházasságot, az összeköltözést szugerálja a fiatalokba. Nem kötik le magukat olyan könnyen. Még nehezebben hozzák meg a döntést, hogy gyerekünk legyen. „Még élni akarunk” mondják, mintha egy gyerek születése az halál lenne. A második fontos tényező tehát az áldozatvállalás”- folytatta az alapelvek sorát az előadó. A házasság nélküli együttélésben kisebb a törődés a másikkal, a házasság sokkal nagyobb törődést igényel. Érdekes, hogy az emberek nem akarnak megküzdeni a kapcsolatukért, miközben az életben mindenért meg kell küzdeni. A bizonyítványért, a diplomáért, a munkahelyért és így tovább. A fiataloknak tudniuk kell azonban, hogy nemcsak ők küzdenek meg dolgokért, hanem a gonosz lélek is őértük. Már Ádám és Éva óta akar mindent elrontani, amit az Isten jónak alkotott. Rengeteg alázat, áldozat kell és megbocsátás, mert minden ember követ el súlyos vétkeket a másik ellen.

Végül a harmadik alapelv kibontása következett, amelynek lényege, hogy a fiatalnak tudatosítani kell, „a férfi és nő alapból másképp működik”. Már a Teremtéstörténet is leírja, hogy az Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. Akik például nem veszik figyelembe azt, hogy a férfi az érzelmeit másképp fejezi ki, mint a nő, azt gondolják majd, hogy rosszul választottak.

Előadása végén a Kruppa Levente a szexualitással kapcsolatban elmondta, a fiataloknak a teljes egyesülésre sokáig várniuk kell, ha valóban boldog házasságban akarnak élni. Ha megélik a szerelmi egyesülést házasságuk előtt, akkor elmarad az a katartikus élmény, amire a házasságban vágytak, és nem tanulják meg azt a kitartást, amire házasságukban is szükség lehet (pl. egy betegség vagy akár egy megfogant élet megtartása miatt). Már házasság előtt meg kell tanulniuk, hogy a szerelmet szexuális kapcsolat nélkül is kifejezzék. A tisztaság megőrzése a jó házasságért fontos.

Az előadás után a székesfehérvári központi jegyesoktatást szervező Ugrits János és Zsuzsa, számoltak be többéves tapasztalataikról, ahol négy katolikus család már százhúsz fiatalt készíthetett fel a házasságra. Elmondták, hogy a nagy érdeklődés milyen nagy szükség van a kísérésre is.

Az ételről és italról a szárazréti egyházközség gondoskodott üdítőkkel, szendvicsekkel, házisüteményekkel, kedvességükkel és vendégszeretetükkel.

Délután kiscsoportos beszélgetést folytattak a résztvevők, majd összefoglalták egymás számára. Főbb kérdéscsoportok a következők körül összpontosultak: 1) A férfi és a nő alapvető különbségei, személyiségünkből adódó különbségek és a harmónia megteremtése a házasságban. 2) A házasságra való fölkészítés: saját gyermekeink és a jegyeskurzusok. 3) Családközösségek működése, közösségalakítás lehetőségei és akadályai.

A nap az iskola kápolnájában tartott szentmisével zárult. Spányi Antal megyéspüspök homíliájában kiemelte: „Az imádkozó család nem veszhet el, mert az imádság megtartó erő, amellyel képesek leszünk önfeláldozó módon is szeretni családtagjainkat, házastársunkat, gyerekeinket. … Ami nekünk hitet, szeretetet, örömet és reményt jelent az gyermekeinknek számára is ugyanazt jelentse.”