Családok VII. Világtalálkozója Milánó - beszámoló

2012. 05. 30. | | 2012. 06. 06.

2012. május 30. és június 3 között került megrendezésre a Családok VII. Világtalálkozója Milánóban „A család: munka és ünnep” címmel. Az első három nap konferencia volt, amelyen Magyarországot Bíró László, az MKPK családreferens püspöke és néhány házaspár képviselte. Június 1-én indult kis magyar csoportunk, az egyházmegyék családreferens házaspárjai és referens papjai közül egy busznyi csapat vágott neki az útnak. Pénteken reggel első állomásunk Balatonszemesen volt, ahol szentmisében kértük a Szentlélek segítségét utunkhoz. Igyekeztünk az útra hangolódni: a beszélgetésekből kiderült, hogy mindenki valami fontos dolgot hagyott itthon az út kedvéért (pl. többen, mi is, legkisebb gyermekünk óvodai ballagását) és sokan nehezen indultak neki, de visszafelé már mindannyian tudtuk, hogy egész életünket meghatározó élményekben részesülhettünk.

Az út lelki vezetője Bodorkós Imre atya, a szombathelyi egyházmegye családreferens papja volt, aki rózsafüzér imádsággal, elmélkedésekkel és a világtalálkozó témájáról való beszélgetéssel tette értékessé a hosszú utat. Néhány rövidebb megállóval, este hét órára értünk Milánóba.  A szállás elfoglalása után szabad program volt. A pápa ekkor már Milánóban volt, a Scalaban tiszteletére rendezett hangversenyen. Itt a zenekarban egy magyar hölgy is zenélt, aki harminc éve a zenekar tagja, de még nem volt alkalma a pápának játszani. Másnap egy találkozáson az ő élménybeszámolóját is hallottuk erről.

Pénteken este sétálni indultunk Milánó külvárosában, ahol a szállásunk volt, ez a szervezők remek munkájának köszönhetően közvetlen szomszédságában volt a bressói repülőtérnek, ahol a pápával való találkozások zajlottak, így igazán kiemelt helyünk és lehetőségünk volt, hiszen nem kellett rohanni, tülekedni a programokra menet. Mindenütt a házak, terek, templomok a pápai színekben (sárga, fehér) pompáztak, az egész városban ez a szín uralkodott. Virágok, szalagok, drapériák.

Szombaton délelőtt a találkozón résztvevő magyarok közös szentmisén vettünk részt a szalézi templomban, ahol Németh László pápai prelátus, olaszországi magyar főlelkész várt minket és szervezte meg számunkra a találkozót. Így együtt lehettünk határon túli testvéreinkkel és a milánói magyar hívekkel. Ezen az alkalmon áldotta meg Bíró László püspök atya azt a magyar zászlót, amelyet itthonról vittünk és ezentúl a milánói magyar konzulátuson lesz majd. Ezen a szentmisén ott volt a magyar konzul is feleségével és két kicsi gyerekével.

Bíró László püspök atya prédikációjában a konferencia néhány fő gondolatára utalt. Többek között azzal a tanáccsal látott el bennünket, hogy nem baj, ha nyelvi nehézségek vannak, ezeken a találkozásokon éljük meg az egyház egységét. Volt tolmács, így mindent értettünk. Az egyik bíborost idézte, aki azt mondta, hogy a Hiszekegy azon mondatát éljük meg ezen a találkozón, hogy hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban.

Délután rövid városnézésre volt idő, mi elzarándokoltunk Szent Ambrus templomába, ahol Szent Ambrus fekszik üvegkoporsóban. Ennek a templomnak ódon falai árasztották a „beimádkozottság” érzését.  Innen a milánói dóm felé tartottunk, így láthattunk, érezhettünk a belváros nyüzsgését, amit most természetesen a világtalálkozó uralt. Itt is megcsodálhattuk az építészeti remeket és elmondhattunk egy fohászt Borromei Szent Károlyhoz. 

Késő délután a bressói repülőtér volt a program helyszíne, itt vártuk a pápát, aki fél kilenckor meg is jött és családok kérdéseire válaszolt. Ez egy fesztivál jellegű program volt, tanúságtételekkel, énekekkel, zenével, tánccal és a szentatya tanításával. A pápa többek között válaszolt a görög válsággal, az elváltak és újraházasodottak kérdésével, a vasárnap ünneplésével kapcsolatos kérdésekre. Mi tolmács gép segítségével követhettük a pápa szavait. Szinte az egész estét idézni lenne érdemes.

Másnap délelőtt tíz órakor kezdődött a szentmise. A magyarok a 2-es szektorban kaptak helyet, ami egészen elől van, így ha nagyon messziről is, de láthattuk „élőben” is mi történik, nemcsak a kivetítőkön. A csoporttal levő magyar papok és diakónusok mindegyike koncelebrálhatott, illetve közelről vehetett részt a pápai misén, így ők közeli élményekről is beszámoltak.

A pápa szentmisére való bevonulása és a köszöntések után - amit hangos éljenzésekkel, tapsokkal, zászló lengetésekkel kísért a hívek tömege - megkérték az embereket, hogy a szentmise méltósága érdekében innentől kezdve ne tapsoljanak, ne lengessenek zászlót. Döbbenetes élmény volt, ahogy eluralkodott a több mint egy millió emberrel megtelt repülőtéren a csend. Az emberek, ha beszéltek csak suttogtak, a kis gyerekeket lefoglalták. Persze aztán a szentmise után kitört az ütemes taps, ünneplés, zászlólengetés.

A pápa beszédében három témát érintett, a család, munka, pihenés. Többek között arról beszélt, hogy a technika uralta világban tartsuk meg a gyerekeket a szeretetben. A szeretet egy csodálatos valóság, ami átalakítja a világot. Beszélt a vasárnap megünnepléséről, ami az ember napja is, a családé, a találkozásoké, a játéké, a kultúráé. Ne veszítsük el Isten napjának a perspektíváját.  

A szentmise után lassan kiürült a város és elindulhattunk mi is buszunkkal haza. Másnap hajnal három óra felé érkeztünk meg fáradtan, de telve élményekkel.

Köszönjük, hogy ott lehettünk!

Sárközi Béla diakónus és felesége Rita