Kopácsy József

A székesfehérvári püspökök közül legmagasabb rangra emelkedett Kopácsy József Veszprémben született 1775. május 30-án, elszegényedett nemesi családban. Tanulmányait szülővárosában kezdte meg plébánosa támogatásával, majd papnövendékként Pozsonyban folytatta. 1798. május 30-án Zircen szentelték pappá. Hamarosan teológiai tanár, veszprémi plébános, majd kerületi esperes, később kanonok lett. 1809-ben mint a káptalan küldötte jelent meg Károly Ambrus prímás temetésén, Esztergomban, a Mária Terézia-féle vártemplomban (amit később, a bazilika építésekor lebontottak). A gyászbeszéd tartására kijelölt szónok váratlanul megbetegedett, s helyette a gyászbeszédet Kopácsy tartotta az egyházi és világi magasságok jelenlétében. Ettől kezdve a felsőbb körök ünnepi szónokaként tartották számon. A Habsburgok temetkező templomában, a bécsi kapucinusoknál például 1812-ben ő mondta a hagyományos Szent István-napi beszédet. Ezek a szónoklatok nagyban hozzájárultak hírnevéhez. 1811-ben káptalani követként vett részt az országgyûlésen. 1817-ben lett a Királyi Tábla főpap-tagja, majd 1821-től a Hétszemélyes Tábla bírájaként mûködött. I. Ferenc király 1821. december 21-én nevezte ki Szent István király városának főpapi székébe, ám csak 1822 nyarán, Vurum József távozásakor foglalhatta el a székesfehérvári püspöki tisztet. Rudnay Sándor prímás szentelte püspökké az esztergomi vízivárosi templomban, ami akkortájt székesegyházként szolgált. Rövid fehérvári kormányzatának intézkedései tetterős, papjai lelkiségének elmélyítését célzó főpásztorról tanúskodnak. Négy espereskerület 35 plébániáját látogatta végig, templomépítéseket finanszírozott. Jó érzékkel választotta meg közvetlen munkatársait. A főpásztorság tennivalóin túlmenően szívesen végezte a lelkipásztori munkát is, például székvárosában sokszor keresztelt, főként áttérőket. Különös örömmel szentelt föl harangokat, templomokat, s ez utóbbiból a rövid főpásztorsága alatt is többször kijutott neki, mert ekkor készültek el a váli, budakalászi, sárosdi és bicskei templomok.

I. Ferenc 1825 februárjában Veszprém püspökének nevezte ki. A pápai megerősítés után még ez év augusztusában el is foglalta új helyét. V. Ferdinánd 1839-ben esztergomi érsekké és az ország prímásává tette. Kopácsyt az udvar illetékesei kinevezése előtt nem kérdezték meg, ezért ő a magas tisztségről levélben lemondott. Mivel József nádor is szívesen látta volna az esztergomi székben, megjelent egy második királyi kézirat, amely az érintett veszprémi püspök tudomására hozta, hogy a kinevezés érett megfontolás tárgya, amit nem lehet visszautasítani. 1842-ig apostoli kormányzóként előző egyházmegyéjének ügyeit is intézte. Prímásként az utókor nem ítélte oly határozott, politikaformáló egyéniségnek, mint elődjét, Rudnay Sándort és utódát, Scitovszky Jánost. Az esztergomi bazilika építése mûködése alatt jelentősen felgyorsult, a tervek jó érzékû módosíttatása nevéhez kötődik.

Székvárosában, 1847. szeptember 18-án érte a halál.

Címerleírás:
A pajzs kék mezejében balra forduló, magas sziklára kapaszkodó szarvas. A foszladék kék-ezüst, vörös-arany. Kiegészítés: püspöki mitra és pásztorbot.


< 2018. június >
H K Sz Cs P Sz V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30  

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye 2005-2015

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk