Horváth János

A jobbágyi származású Horváth János Balatoncsicsón született 1769. november 4-én. Plébánosa biztatására, Bajzáth József veszprémi püspök anyagi támogatásával végezte középiskolai tanulmányait Pápán és Veszprémben. A jozefinista szellemû pozsonyi Generális Szemináriumban veszprémi egyházmegyés kispapként 1786–1788 között filozófiát, majd 1788–1792 között teológiát hallgatott. 1792. november 11-én pappá szentelték. Veszprémben káplánkodott négy esztendőn keresztül, püspöke nem engedte el tábori lelkésznek. 1796-ban Szőllősgyörök plébánosa lett, az egyre nagyobb hírû szónokot itt fedezte fel Festetics György és innen hívta meg a keszthelyi plébánosi posztra, ami a hahóti címzetes apátsággal együtt járt. Horváth János ugyanekkor kerületi esperes lett, a keszthelyi iskolát és a nemesi nevelőintézetet felvirágoztatta, mint árvaházi felügyelőbizottsági elnök, sokat tett az árva-ügyért. Három vármegyének volt táblabírája: Zala (1804), Veszprém (1814), Somogy (1819). Mindez nagyfokú társadalmi elismertségről vallott. Kelyhe

Pályája gyorsan ívelt fel: 1808-tól kanonok és szemináriumi rektor, 1815-től főesperes. 1822-ben részt vett a nemzeti zsinaton Pozsonyban, 1825-ben káptalani követként az országgyûlésen is. Ekkor lett a pesti egyetem hittudományi karának igazgatója, egy évvel később tiszteletbeli doktora. 1825-ben immár címzetes püspökként a Helytartótanács egyházügyi előadó tanácsosa, 1829-től Bécsben az udvari kancellária előadója.

Az irodalmár és tudós körökkel is kapcsolatot tartó Horváth János az első magyar tudományos egyházi folyóirat, az „Egyházi Értekezések és Tudósítások” elindításával (1820) és szerkesztésével írta be nevét a tudománytörténetbe. Udvari hivatalnoki karrier után 1830. szeptember 13-án kapta meg a királytól kinevezését, pápai megerősítése 1831. szeptember 30-án történt. Ennek utána, december 15-én Veszprémben szentelődött püspökké és 1832. január 8-án tartotta székfoglalóját. A 61 évesen főpásztorrá lett tudós főpap igyekezett teljesíteni kötelességeit. Elődeihez hasonlóan az ő idejének a javarészét is a pozsonyi országgyûlés foglalta le. A nagyobb ünnepekre sietett vissza székvárosába. Így 1834 húsvétját otthon ünnepelte, s ennek örömére mindkét plébánián bérmált; majd papot szentelt és ellátta a püspök egyéb konszekrációs kötelességeit, hogy a szentségi élet nehogy megszenvedje sûrû távolléteit. Ez év szeptember 14-én végezte az egyetlen templomszentelését Lovasberényben. Kevés idő adatott neki ahhoz, hogy emlékezeteset alkosson, mert 1835. január 16-án Pozsonyban elhunyt, s székvárosában január 20-án temették.

Korának egyik legmûveltebb papja volt. Már a veszprémi káptalan könyvtárosaként szenvedélyes könyvgyûjtésbe kezdett (mintegy 10.000 kötetes könyvtárat hagyott maga után), amit püspökként is folytatott. Jeles nyelvmûvelő és szónok volt, akit korának szellemi elitje is megbecsült: szoros barátságban volt Kazinczy Ferenccel, Kisfaludy Sándorral, Verseghy Ferenccel. Munkálkodott a Tudós Társaság létrehozatalában, ezért 1832-ben az Akadémia tiszteletbeli tagjának választotta.

Címerleírás:
Az „adózó jobbágy” szülőktől Horváth János nem örökölt nemesi címert, ám örökölt nemes lelkületet és tehetséget. Címerét az őt támogató Festetics családé ihlette, a pajzsban zöld mezőn fehér daru áll egy lábon, jobb lába karmai között kerek szikladarabot tart az éberség szimbólumaként. (Ha elaludna, leejtené a követ!) A sisakból három fehér strucctoll ágaskodik. Foszladék: kék-arany, piros-ezüst. Kiegészítés: püspöki mitra és pásztorbot.

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk