Vurum József

A harmadik főpásztor Nagyszombatban született 1763. november 27-én. Szülővárosában, majd Trencsénben és Pozsonyban végezte iskoláit. 1781-ben a nyitrai egyházmegye kispapjaként kezdett teológiai tanulmányokba Pozsonyban, melyet Bécsben, a nagyhírû Pazmaneumban fejezett be. 1788-ban szentelték pappá, és azonnal a püspöki iroda alkalmazásába került szertartóként és jegyzőként. Hamarosan szemináriumi tanár, majd szentszéki bíró lett. Püspöke, Fuchs Ferenc 1805-ben Eger érsekévé emelkedett, kiváló munkatársát magával vitte új székvárosába. Vurum József előbb címzetes apát, majd kanonok és szemináriumi igazgatóhelyettesként mûködött.

I. Ferenc 1816. június 2-án nevezte ki Vurum Józsefet székesfehérvári püspöknek. Székét a szeptember 24-én kelt pápai megerősítés után november 24-én foglalhatta el. Amikor Vurum József mint új püspök megérkezett, 119 pap (76 plébános) szorgosan végezte a lelkipásztorkodást, 22 papnövendék tanult a szemináriumban. Az 53 éves püspök tudatta papjaival lelkipásztori terveit és közölte, hogy az egész egyházmegyét végigjárja, kánoni látogatás címén. A szükséges előkészület után 1817-ben 34, 1818-ban 46 plébániát keresett föl, miközben kettőt (Sárpentele, Pákozd) alapított. Az egyházmegyei Schematismus kiadásában is példamutató volt, valamint abban a nyíltságban, amivel I. Ferenc királyt (1792–1835) köszöntötte pesti látogatásakor 1820-ban, nem titkolván a magyarok elégedetlenségét a pátensek révén történt kormányzás miatt. Vurum József a szerény székesfehérvári jövedelméből is tudott jótékony célra fordítani, itt születtek meg első alapítványai, melyeket számos más követett, egészen a véghagyatkozásáig. A Sárvíz szabályozását és a mocsarak lecsapolását anyagilag támogatta.

Öt évig állt az egyházmegye élén, a király 1821. december 21-én a nagyváradi, jóval gazdagabb püspökség élére állította – noha ő igyekezett mindent megtenni, hogy Szent István városát ne kelljen elhagynia. Bécs másként vélekedett, Vurum József pedig engedelmeskedett. Vele kezdődött azon főpásztorok sora, akik számára a szerény anyagiakkal bíró székesfehérvári püspökség főpásztori pályafutásukban csupán a kezdetet jelentette.

Bár fehérvári mûködése rövid ideig tartott, ezalatt mégis mélyreható változások történtek. Szisztematikusan végzett egyházlátogatásai során tisztázta a plébániák jogi helyzetét. E jegyzőkönyvek rengeteg történeti adatot őriztek meg. A püspöki aula iratkezelésének általa kezdeményezett reformja pedig egy máig fennálló, jól mûködő levéltári struktúra kialakítását eredményezte.

1821-ben már új helyre küldte az uralkodó. Nagyváradi beiktatása késett, csak 1822 nyarán kezdhette meg munkáját a tízévnyi széküresedés miatt zilált állapotú egyházmegyében. Újabb öt esztendő múltán, 1827-ben Nyitra püspöke lett. Ott hunyt el 1838. május 2-án.

Címerleírás:
A vágott pajzs felső udvarban egyfejû fekete sas szétterjesztett szárnyakkal, az alsó udvarban két szarvasagancs között csillag ragyog. A pajzs fölötti sisak koronáján három strucctoll. (A címer színezése bizonytalan!) Kiegészítés: püspöki mitra és pásztorbot.

© Székesfehérvári Egyházmegye 2005-2018

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk