Feldolgozottsági táblázat

Ismertető Speciálisan kezelt anyagok Segédletek Családfakutatók figyelmébe Online kutatás Online feldolgozottság Kiadványok Munkatársak Oklevéltár Címergyűjtemény

 ^x Részletes leírásukat lásd az oldal alsó részén.

 

A forrástípusok bemutatása

Archivum Vetus (Régi Levéltár)

Az 1777-ben felállított püspökség korai iratkezelését elsősorban a fontosnak tekintett iratok kötetbe másolása jelentette. Több kötetsorozat indult el: az Acta Ecclesiae Albaregalensis kötetei az egyházmegye belső életét meghatározó iratokat; míg a Protocollum Intimatorum… sorozat a kormányszervektől érkező rendeleteket tartalmazta elsősorban. Utóbbi utolsó kötetei (Extractus Intimatorum) ügyviteli segédletnek tekinthetőek. Milassin Miklós korától a püspöki ténykedésekről a szertartó vezetett úgynevezett funkciós naplót.

A harmadik püspök, Vurum József iratkezelési reformja következtében 1816-ban e sorozatok megszakadtak. Az AEA folytatásával 1826-1827-ben kísérleteztek még; a funkciós naplókat pedig 1821-től újra vezették Pauer János püspök haláláig (1889).

Lélekösszeírások

Ezen iratok még a fehérvári püspökség felállítása előtt keletkeztek. A veszprémi püspök rendeletére a helyi plébánosok készíttetettek házról-házra járva népesség-összeírásokat. Ezek javarészt az egyházmegye állapotáról készített, Rómába küldött püspöki összegző jelentések előmunkálataiként születtek, így többségük az 1745., 1757., 1769. illetve 1771. évből mutat egy-egy pillanatfelvételt a plébániák híveiről. Az irategyüttest Séllyei Nagy Ignác, az első fehérvári püspök – korábbi veszprémi aulista – hozta magával Székesfehérvárra 1777-ben, hogy egyházmegye-építő munkáját megkönnyítse.

A forrástípus az esetek döntő többségében 1771-ig alkalmazható családfakutatásra, utána fokozatosan statisztikává silányul. Ezért 1771-ig valamennyi őrizetünkben lévő összeírást közöljük, míg 1772-1776 csak a névanyagot is tartalmazókat.
A kezelhetőség érdekében az összeírásokat plébániánként csoportosítva közöljük, és mellékelünk egy táblázatot arról, hogy mely községekben mely években készült összeírás. Az egyes képfájlok elnevezése az eredeti jelzeteken kívül tartalmazzák az összeírások készítésének évét is. (17XX, ill. 17XY jelölések a Veszprémből „bizonytalan időben keletkezett”-ként érkezett összeírások két különböző csomóját jelölik.)

Anyakönyvi másodpéldányok – kereszteltek, házasultak, megholtak

Az székesfehérvári egyházmegyében Vurum József püspök rendeletére 1816-tól készültek egy-egy tárgyév végén a keresztelési, házassági és halotti anyakönyvi bejegyzésekről másolatok. 1827-től törvényi felhatalmazás alapján a vármegyei hatóságok gyűjtötték be a ezeket. Csak a polgári anyakönyvezés bevezetése (1895. október 1.) után keletkezett másodpéldányok kezelése szállt ismét az egyházmegyére.

A másodpéldányok sajátossága, hogy az eredeti anyakönyv esetleges későbbi bejegyzéseit (pl. törvényesítés, névváltoztatás) már nem tartalmazza.

Az eredeti állomány köteteiben általában évenként, s azon belül plébániánként rendezve találhatók a bejegyzések. A kutatás megkönnyítése érdekében:

• a digitális másolatokat az egyes plébániák mappáiba soroltuk be;
• e mappák a mai plébánianeveket tartalmazzák, a korabeli írásmód(ok)at zárójelben tüntettük fel és/vagy a fájlnevekben őriztük meg;
• az 1895 utáni állományt anyakönyvi típusok szerint bontottuk;
• szükség esetén időben is tagoltuk.

Az állomány:

• 1816-1822 közt csaknem hiánytalannak tekinthető (Ercsi 1817-es bejegyzései nincsenek meg);
• 1823-1828 között azonban erősen töredékes. Meglehetősen esetleges, hogy milyen másolat készült el, illetve maradt fenn. Az ezeket tartalmazó tartalomjegyzéket mellékeljük
• 1895 után az állomány teljesnek mondható. (Füle, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Ráckeresztúr, Tinnye esetében a feltárt minimális hiányokat az eredeti anyakönyvek segítségével pótoltuk, amelyre a fáljnevekben megtalálható „orig” részlet utal.) A házasultak anyakönyveiben több helyen vannak 1895 utolsó hónapjaira, vagy az első világháború egyes esztendeire vonatkozóan hiányzó évkörök – de legjobb tudásunk szerint e plébániákon az adott időben nem is történt szentség-kiszolgáltatás.

Anyakönyvi másodpéldányok – bérmálási anyakönyvek

Bérmálásra a 18.-19. század fordulóján sokkal ritkábban került sor, mint manapság. A székesegyházban csaknem minden esztendő pünkösdjén volt bérmálás. Séllyei Nagy Ignác 1778-ban végigvizitálta az egyházmegyét, melynek során bérmálásokat is végzett – ezek adatai azonban a Canonia Visitatio-k jegyzőkönyveiben találhatóak meg, nem ebben a kötetsorozatban. Később ő, illetve Milassin Mikós már csak kisebb vidéki bérmakörutakat tett. Vurum József 1817-1818 folyamán csaknem az egész egyházmegyét bejárta. Szutsits Pál Mátyás 1829-ben 32 plébánián fordult meg. Mindketten a plébániák kánoni vizsgálatával (Canonica Visitatio) kötötték össze bérmakörútjaikat. Horváth János – aki székfoglalásának elhúzódása és pozsonyi országgyűlési elfoglaltságai miatt alig egy esztendeig volt ténylegesen Székesfehérváron – 1832-ben keresett fel 5 plébániát.

A bérmaanyakönyvek minden esetben tartalmazzák a bérmálkozó nevét, választott bérmanevét, életkorát, lakhelyét és bérmaszülőjének nevét. Ritkábban szüleinek neve és származási helye is felbukkan az adatsorokban.

Az 1. kötet vége ordinációs könyvként is funkcionált: 1777-től 1792-ig rögzíti a papszentelések adatait.

A jelek szerint az 1. kötetben közölt bérmajegyzék nem tekinthető teljesnek. Az 5. kötet ugyanis tartalmazza az 1793. évben megbérmáltak felsorolásának piszkozatai példányait – ám itt két olyan településre vonatkozó jegyzék is található, amely az 1. kötetben lévő tisztázatban valamilyen okból nem szerepelt.

A kutatás megkönnyítése érdekében az öt kötetből származó másolatokat:

• az egyes plébániák mappáiba soroltuk be;
• e mappák a mai plébánianeveket tartalmazzák (a korabeli írásmódot zárójelben tüntettük fel);
• s időben is tagolva vannak.

A társaskáptalan gazdasági irataiból

A középkori eredetű székesfehérvári társaskáptalan a 18. században igyekezett régi jogait és bevételeit visszaszerezni.

A birtokigazgatás során született gazdasági összeírásokat közlünk Sárkeresztúrról, amelyek elsőrangú helytörténeti források.

Az egyházi adót (decima, dézsma) is a társaskáptalan szedhette be Fejér vármegye területéről hosszabb; Simontornya, illetve Akali, Dörgicse, Lovas és Kékkút településekről rövidebb ideig.

A Fejér megyei összeírások közlése az iratanyag rendjét követi, amely járásonként, azon belül terménytípusonként halad – Felső Járás területére esett: Bodajk, Csákberény, Csákvár, Csór, [Fehérvár]Csurgó, Inota, Iszkaszentgyörgy, Magyaralmás, Moha, Mór, Pákozd, Pátka, [Sár]Keresztes, Seregélyes, Sukoró, Velence, Zámoly. Az Alsó Járás területén volt található: Aba, Cece, Füle, Káloz, Lovasberény, Nadap, [Nádasd]Ladány, Polgárdi, [Puszta]Egres, [Sár]Kiskeszi, [Sár]Szentmihály, Seregélyes, Soponya, [Szabad]Battyán, Vajta. (1728-ban még nem következetes a községek járási besorolása, 1764-ben közös leírás született.) Egy külön csomóban található iszkaszentgyörgyi bordézsmát logikus helyére illesztettük be.

Az egykori átadási nyugtákat külön közöljük.

Esperesi iratokból

A veszprémi egyházmegye fehérvári esperesei – 1737-től Drávecz József, 1755-től Horváth Pál – által vezetett kötet az egyik legjelentősebb forrásunk a terület egyházi állapotáról a fehérvári püspökség felállítását megelőző időkből.

Szerzetesrendek irataiból

A barokk Székesfehérvár vallási éltében nagy szerepet játszott a városban megtelepülő három szerzetesrend: a jezsuita, a ferences és a karmelita közösség. Levéltárunkban fennmaradt irataikból olyan névjegyzékeket közlünk, amelyek segítenek társadalmi beágyazottságukat megvilágítani. A karmelita skapulárétársulat, a ferencesek által vezetett Szent Szeráf Kongregáció, valamint a ferences harmadrend tagnyilvántartása érhető el itt. 

Katafalk címerek

A katafalk címerfestmények a főúri és főpapi halotti reprezentáció részei voltak. Elsődleges funkciójuk szerint a gyászistentiszteleteken és a temetéseken jelenítették meg az elhunytat; de emlékének megőrzését is szolgálhatták. E festmények az elhalálozás után többnyire sietve készültek. Ennek következményeképp csak ritkán beszélhetünk művészi kidolgozottságról, és gyakorta maguk az ábrázolások is pontatlanok: akár kisebb elemeiket, akár színezésüket tekintve.

Levéltárunk e sorozatba illesztve őrzött meg olyan uralkodói címerfestményeket is (C.1., C2., C.14.), amelyek szemléltető anyagként készülhettek 1848 decembere – III. Béla és felesége sírjának feltárása – után. E képek nagy valószínűséggel Pauer János püspök valamelyik ásatásokról szóló akadémiai előadásához köthetőek.

Eredeti anyakönyvek

Elsődleges célunk az 1993-as egyházmegyei határrendezés során hozzánk került plébániák anyakönyveinek közzététele, de immár néhány törzsterületnek számító plébánia anyaga is elérhető lett. A kötetek eltérő évhatárai, a történelmi iratpusztulás és az utólagos bejegyzésekhez kötődő kutatási korlátozások miatt eltér a közzétehető adatok köre.

 

Plébánia	Kereszteltek	Házasultak	Megholtak	Megjegyzés
Bakonykúti	1760-1895	1760-1948	1762-1908
Balinka	1796-1806 1816-1821 1829-1898	1796-1806 1816-1821 1829-1898	1797-1807 1816-1821 1829-1993	1816-1830: Másodpéldányból részlegesen visszapótolt kötetek
Bodajk	1734-1895	1733-1948	1734-1897
Bodajk-Fehérvárcsurgó filia	1766-1852	1766-1852	1766-1852
Budajenő	1716-1830 1895-1913	1716-1779 1859-1873 1895-1943	1716-1779 1894-1933 1938-1965	1945-ben nagyarányú volt az iratpusztulás. A megmaradt anyagon kívül csak az egykorú másolatok alapján kézírással visszapótolt köteteket közöljük, a vármegyei másodlatok fénymásolatait nem.
Budaörs	1738-1906	1738-1937	1738-1988
Csókakő	1788-1829 1837-1905	1788-1929	1788-1906
Dég	1764-1784 1789-1903	1776-1786 1789-1934	1778-1784 1789-1926
Enying	1770-1908	1770-1936	1770-1984
Füle	1749-1914	1749-1943	1749-1914x	x Feltűnően hiányos 1756-1771 közt
Isztimér	1753-1899	1753-1909	1753-1829 1853-1910
Kecskéd	1744-1886	1751-1931	1749-1926
Környe	1746-1885	1746-1927	1814-1936
Lajoskomárom	1846-1895	1847-1929	1846-1942
Lepsény	1825-1914x	1826-1892x 1895-1943	1825-1912x	xMásodpéldányból részlegesen visszapótolt kötetek. Hiányzó évkörök: 1827, 1846, 1854, 1860-1861, 1865-1866, 1871, 1884. Megholtak 1913-1944 – hiány.
Magyaralmás	1760-1849 1853-1895	1760-1849 1853-1944	1760-1849 1853-1909	1832-1849: Másodpéldányból visszapótolt kötetek.
Mezőkomárom	1724-1741 1824-1894	1724-1740 1839-1852 1887-1935	1724-1740 1839-1852 1882-1977	Nagyarányú iratpusztulás.
Mezőszilas	–	1935-1943	1935-1978	1935-1943: másodpéldányból visszapótolt adatok.
Oroszlány	–	–	1952-1969
Szabadhídvég	–	–	1947-1966
Tatabánya – Alsó és Felsőgalla	1742-1789	1742-1789	1750-1789
Tatabánya-Alsógalla	1790-1900	1801-1903	1790-1800 1807-1941
Tatabánya-Bánhida	1719-1731 1736-1760 1770-1910	1732-1933	1716-1719 1736-1959
Tatabánya-Felsőgalla	1742-1918	1790-1938	1790-1933 1966-1983	Megholtak 1933-1965 – hiány.
Várgesztes	1851-1908	–	1850-1950
Vértessomló	1787-1872	1788-1919	1787-1990
Vértesszőlős filia	–	1852-1867	–	Elkülönülő rész Bánhida anyakönyvében.

(Az 1993-ban egyházmegyénkhez került plébániák közül még nem érhető el Bokod, Dad, Tatabánya-Óváros és Vértesszőlős anyaga. Tatabánya-VI. és VII. telep esetében teljes kötetek közlésének egyelőre törvényi akadályai vannak.)