Korábbi időszaki kiállítások

 

ISTVÁN, A SZENT KIRÁLY

(2013. augusztus 31 - 2013. december 11.)

Bővebb információ a kiállítás önálló honlapján: www.szentistvankiallitas.hu

* * * * * * * * * * * * * * * * * *

AZ ÜDVÖSSÉG TÖRTÉNETEI

(2009. június 20-tól - 2013. július 30.)

A zsidó és keresztény történelemszemlélet szerint az emberiség Isten teremtő és megváltó tervében él. Isten az embert üdvözíteni akarja, célja az ember örök boldogsága. Ennek a történelem folyamán számos jelét adta. Az ószövetségi Szentírásban a kiválasztott zsidó nép csodás események egész sorában tapasztalhatta meg a gondoskodó és védelmező Isten szeretetét. Az Újszövetség örömhíre, hogy az Ábrahámnak megígért Megváltóban, az egyszülött Fiúban maga a mindenható Isten testesült meg. Krisztus mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. Egyszerű emberként élt, és Isten országának örömhírét hirdette. Önként vállalt szenvedése és kereszthalála után feltámadt a halálból, hogy minden embernek örök élete lehessen. Jézus Krisztusban teljesedett be az üdvösség története, s Isten az idők végezetével benne egyesít újra mindent. Ezt az örömhírt adja tovább az egyház kétezer éve. A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint az egyház az üdvösség egyetemes szentsége. Feladata, hogy a történelem változó korszakaiban tanúja, jele és hordozója legyen a megtestesülés titkának. Minden szenvedő és elkeseredett embernek szóló üzenete a feltámadt Krisztus valósága. Ezt az üzenetet szóban és képekben, sokféleképpen adja tudtunkra. A keresztény művészet ennek az örömhírnek megértését és továbbadását szolgálja.

Múzeumunk a székesfehérvári egyházmegye értékes műtárgyait gyűjti és őrzi. Ezek a műtárgyak az üdvösség történeteiről szólnak, s egyben hazánk kultúrájának felbecsülhetetlen értékei is. A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum 2008-ban ünnepelte alapításának hetvenedik, újjászervezésének tizedik évfordulóját. Az elmúlt tíz, de főként két évet a múzeum reneszánszának, újjászületésnek tekinthetjük. Az 1998-ban új helyre költözött múzeum alapterülete 2007-ben megduplázódott. Nemzetközileg is jegyzett, díjakkal elismert kiállítások nyíltak itt. Eközben a színfalak mögött is értékes munka folyt. Új műtárgyak és országos jelentőségű gyűjtemények kerültek a múzeumba. Több műalkotás bravúros restaurátori teljesítményeknek köszönhetően visszanyerte eredeti állapotát.

„Az Üdvösség történetei” című kiállításunkon ezek a művek önmagukról beszélnek. Nem teszünk mást, mint engedjük őket, hogy elmondhassák történetüket, amiért készültek: hirdessék a megváltás örömhírét.

* * * * * * * * * * * * * * * * * *

BIBLIAI TALÁLKOZÁSOK

(2008. május 24. - 2008. december 7. Az eredetileg november 9-ig tervezett kiállítást a fokozott érdeklődés miatt kellett meghosszabbítanunk)

A kiállítás önálló honlapjának eléréséhez kattintson a http://www.bibliaitalalkozasok.hu oldalra!
Megynyitójáról ismertető és képgaléria itt található.
A kiállításhoz kötődő katalógus megrendelhető!

* * * * * * * * * * * * * * * * * *

SZENT IMRE 1000 ÉVE

(2007. augusztus 11. - 2007. november 11.)

A kiállítás önálló honlapjának eléréséhez kattintson a www.szentimreherceg.hu oldalra!
Az egyházmegyei honlapon a kiállításhoz kötődő írásokat itt tekintheti meg.
A kiállításhoz kötődő katalógus és tanulmánykötet megrendelhető!

* * * * * * * * * * * * * * * * * *

LILIOM ÉS RÓZSA

Szent Imre és Szent Erzsébet tiszteletének emlékei a Székesfehérvári Egyházmegyében.

Vándorkiállítás. Első bemutató: Székesfehérvár, Szent Korona Galéria (2007. február. 10. - március 31.) Későbbi egyházmegyei színhelyiről a honlap "Hírek" részében adtunk rendszeresen tájékoztatást.

A liliom a tisztaságot, a rózsa az odaadó szeretetet jelképezi. Ezek az attribútumok a két szent ábrázolásaiban nem pusztán dekoratív jelek, hanem mély értelmű szimbólumok. Szent Imre tisztaságát jelképező liliom kemény, férfias önmegtartóztatására utal. A szexualitást központba helyező korunkban nevetségesnek tûnő küzdelmeit jelzi önmagával, vágyaival, melyeket Urának, Jézusnak ajánlott. A rózsa Szent Erzsébet önfeláldozó, a szegényekért akár az atyai akarattal is szembeszegülő szeretetének jelképe.

Két szent tiszteletének egyházmegyei emlékeit gyűjtöttük össze. Az emlékek fényképen történő megjelenítése lehetővé tette, hogy ne csak az aktív liturgikus használatból kikerült tárgyakat, hanem az élő hit leképeződéseit is bemutassuk. Az anyag - bár a teljesség igényével készült -, de bizonnyal nem teljes. Összeállításából, azonban jól kivehetően kirajzolódik Szent Imre és Szent Erzsébet ma is virágzó tiszteletének története az 1777-ben alapított, s 1993-ban területileg átalakult egyházmegyénkben.
A szentek tiszteletének, kultuszának emlékei nem minden esetben első rangú művészeti alkotások. Vándorkiállításunkon fotókon szereplő emlékek között egyaránt található jól képzett, neves művész alkotása, netán főműveinek egyike és ismeretlen ügyes kezű mester egyszerűbb munkája, de forrásuk azonos; egy közösség Szent Imre vagy Szent Erzsébet iránti tisztelete.
A fotókat kísérő szövegek az emlékekre vonatkozó legszükségesebb adatokat tartalmazzák, kiegészítve egy-egy kultúrtörténeti érdekességgel vagy rövid elemzéssel.

Hiába volt Szent Imre sírja Szent László óta európai hírű kultuszközpont és zarándokhely a kiállításon szereplő emlékek között sajátos történelmi helyzetünk miatt nincsenek középkori eredetűek. A török hódoltság után Szent Imre és Szent Erzsébet kultuszát a mai egyházmegye területén letelepedő szerzetesrendek élesztették fel. Templomaik díszítésében, berendezésében a kor kiemelkedő művészei is közreműködtek. A XIX. század közepén Farkas Imre (1851-1866) püspöksége alatt két templom épült a püspök védőszentjének tiszteletére az egyházmegye területén ma működő öt Szent Imre templom közül. A szentek tisztelete a XIX. század utolsó évtizedétől kapott új erőre, s az 1930-es években érte el fénykorát. A legtöbb Szent Imre és Szent Erzsébet emlékünk Shvoy Lajos megyéspüspök (1927-1968) idejében készült. A két szent tiszteletének emlékei a közelmúltból Halásztelek, Zichyújfalu és Tatabánya-Kertváros templomai, Páty épülő Szent Imre temploma pedig már a jövőbe mutat.

A kiállítást Smohay András rendezte, a fotókat Czimbal Gyula fotográfus készítette, a műszaki kivitelezés Ugrits János munkája, a tablókat az Alba Art Stúdió Bt. nyomtatta. A vándorkiállítás konzulensei Dr. Szilárdfy Zoltán és Mózessy Gergely voltak.

* * * * * * * * * * * * * * * * * *

PROHÁSZKA - PÜSPÖK AZ EMBERÉRT

(2006. február 25. - 2007. június 15.

2007. augusztus 15 - 2017. június 2,

2017. október 10. - től)

(A tárlatot a nagy érdeklődésre való tekintettel - kis mértékű változtatás után - 2007. augusztus 11-től állandósítottuk, 2013 októberében állandósítottuk)

Egyházmegyei Múzeumunk a centenáriumi Prohászka Emlékévben megújította és kibővítette 1999-ben rendezett kiállítását. A tárlatot Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, az Országos Egyházmûvészeti Tanács elnöke nyitotta meg, melyről bővebben ITT olvashat.

Prohászka Ottokár tiszta életű, evangéliumi egyszerűségben élő és az életszentségre megalkuvást nem tűrően törekvő apostolutód volt. Jellemének ezen vonásai miatt választottuk a kiállítás installációjának alapanyagául a víztiszta plexit. A modern, elegáns - de cseppet sem hivalkodó anyag szinte lebegő hatást kelt. A víztiszta plexi nem vonja el a figyelmet a "benne rejlő" értékekről, jelen esetben Prohászka Ottokár személyes tárgyairól és hozzá köthető dokumentumokról, hanem bemutatja, s kiemeli őket. Az anyagot nem csak a kiállítás tárlóihoz használtuk: a fotók nagy részének is ez a hordozója. E képek megfelelő módon megvilágítva mintegy belsejükből izzanak, s így mutatják be a lánglelkû püspök életének állomásait. (Magyarországon múzeumban a "Prohászka - püspök az emberért" kiállításon alkalmaztuk először ezt a különleges technikai eljárást!)

A kiállítás három fő részre osztható. A folyosókon kronologikus rendben fotókon Prohászka Ottokár életének eseményei tűnnek fel, kiegészítve a hozzájuk kapcsolódó korabeli dokumentumokkal. A második egységben - a termekben - a sokszínű egyéniség szerteágazó életmûvének különböző aspektusait idézzük fel. Alkotói és egyházkormányzati tevékenysége mellett kiemeltük puritánságát, egyszerűségét, mint egyik meghatározó és vonzó emberi tulajdonságát, ami hiteles példaképpé teszi Prohászka Ottokárt. A hely szelleme, a genus loci alátámasztja és megerősíti Prohászka puritánságának bemutatását: az Egyházmegyei Múzeum kiállítótermei egykor ferences barátok cellái voltak. A harmadik egység a stilizált kápolna. Prohászka Ottokárt hitelesen és érthetően nem lehet bemutatni imádságos lelkületének megidézése nélkül. Mindennapi kenyere volt az Oltáriszentség, gazdag és leheletfinom rezdülésekre érzékeny lelki élete belőle táplálkozott. Szinte minden tettének kiindulópontja két kápolnába vezet, ahol 22-22 évet töltött. Ez a két felszentelt hely az esztergomi szeminárium és a székesfehérvári püspöki palota kápolnája. Személyes kapcsolata Jézussal ezen a két helyen formálódott s növekedett a legnagyobb misztikusok és szentek magasságába. A kiállításban berendezett kápolna ablaka ezért az esztergomi szeminárium, falainak díszítése pedig a fehérvári püspöki palota kápolnáját eleveníti fel.

A kiállítás megvilágítása is a fent bemutatott hármas egységet hangsúlyozza. Az egyes események felvillantása kiemelő világítással a folyosókon, egységesen megvilágított falak és tárlók a tematikus részeknél és áhítatot keltő félhomály a kápolnában szolgálja a kiállítás látványának tagolását.

A kiállítás megtekintése után a látogatók a vetítőteremben Prohászka Ottokárról szóló filmeket nézhetnek meg. Az érintőképernyős pulton futó számítógépes program segítségével pedig lehetőség nyílik a bővebb ismeretszerzésre és a kiállítás elmélyültebb megismerésére, megértésére.

Bár a rendszerváltás óta rendezett Prohászka-tárlatok közül ez a legszerteágazóbb, mégis le kell szögeznünk: "Prohászka - püspök az emberért" címû kiállítással sem törekedhettünk Prohászka Ottokár püspök életének teljes bemutatására. Az életmű számunkra - s reményeink szerint mások számára is - fontos, hangsúlyos elemeinek kidolgozásával utalunk az egészre, ahogy egy csepp tengervízben is benne van az egész tenger. Így szeretnénk hozzásegíteni a XXI. század keresztényeit és a kultúrára fogékony múzeumlátogatóit ahhoz a felemelő élményünkhöz, hogy a szentéletű püspököt előítéletektől mentesen megismerjék, megértsék és így életpéldája mindannyiunk számára követendő útmutatás legyen.

A kiállítás támogatói:
Spányi Antal, Egyházmegyei Hivatal (Székesfehérvár), Alp-Inter Kft., Lics Pincészet, Magyar Katolikus Rádió

A kiállítást rendezte:
Bertáné Pintér Katalin, Mózessy Gergely

Látványterv:
Smohay András

Az eredeti kiállítás létrehozásában közremûködő munkatársaink:
Nagy Lajos, Nagy Lídia, Sófalvi Katalin, Tóth Bertalanné, Ugrits János

A kiállítás installációját készítették:
Asztalosmunka: Árki László, Németh Zsolt
Digitális fotóretusálás: Czimbal Gyula
Festés, dekoráció: Németh Attila, Polyák Aida, Veres Andor
Fotónyomtatás: Novák Gábor, CPD Print Kft.
Grafikai feldolgozás, kivitelezés: Varga Tamás, Alba Art Stúdió
Plexi elemek gyártása: Leinwander István, MKI Plexi
Számítógép installálás: Nagy László, Hiteles Kft.
Számítógép programozás: Dávid Tamás, Kövér Ádám
Világítástervezés és kivitelezés: Alföldi Gábor, Baktai Gábor, Jónás Edina, Lengyel Sándor, Lisys Rt.

* * * * * * * * * * * * * * * * * *

MURÁLIÁK

(2005. május 12.- 2005. október 15.)

Kortárs egyházi falfestészet a Székesfehérvári Egyházmegyében; Patay László ráckevei és sukoró szekkói

A székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum kiállítása Patay László ráckevei (1994) és sukorói (1997) szekkóin keresztül egy sok száz éves művészeti hagyomány, a templomi falfestészet mai lehetőségeit vizsgálja.

Az ember alapvető igénye, hogy környezetét formálhassa, anyagban rögzítse a szellemi tartalmat maradandó nyomot hagyva maga után. E vágy a természetfelettiben való hittel párosulva hozta létre az ős-művészetet: a barlangfestményeket. De Krisztus tanításának első képi megfogalmazásai is falképek voltak: katakombákban. Elődei azoknak a nagyszerű falképeknek, melyek Európa keresztény kultúrájának csúcsteljesítményei közé tartoznak Fra Angelicotól Raffaello, Michelangelo művein át Maulbertsch és Tiepolo hatalmas falkép-ciklusaiig.

A liturgiának otthont adó szakrális tér lehető legszebb kialakításának vágyát egyházmegyénkben a közelmúltban Ráckeve katolikus közössége egy emberként hallotta meg szívében. E közösséget formáló akaratból született meg 1994-ben templomuk monumentális Egyház-allegóriát ábrázoló falfestészeti dísze; Patay László mester grandiózus alkotása dr. Szilárdfy Zoltán ikonográfiai koncepciója alapján. A festőművész három évvel később az egyházmegyét egy másik murális munkával is gazdagította: Sukoró templomának kifestésével.

Az Egyház művészete mindig teológiai tanításának vizuális megjelenítését szolgálta. Képi jelek segítségével talált utat a hívek széles rétegeihez, tanítva vagy lelki életük elmélyítésében segítve őket. A művek komoly szellemi és anyagi erőforrások mozgósításával, a megrendelő(k), a programalkotó(k) és a művész(ek) együttműködéséből születtek meg. A fenti közreműködők alkotásban betöltött szerepét egyenlőképpen értékelve kiállításunk az alkotói folyamatra koncentrálva mutatja be a jeles hagyományból táplálkozó műveket. A kortársság mûvészeti értelmezését jelen esetben a földi életből már eltávozott művész mellett az ikonográfiai programok készítőire és a művek megrendelőkre is kiterjesztjük. A kiállítás – a szekkó technika szemléletes ismertetése mellett – bemutatja az alkotói folyamat egészét. A közönség megismerkedhet a falképek ikonográfiai programjaival, melyeket Brezina Károly plébános és dr. Szilárdfy Zoltán művészettörténész (Ráckeve), illetve Grúber Ferenc mecénás és Tóth Béla plébános (Sukoró) dolgozott ki. Kiállításra kerülnek a művekhez készített vázlatok, valamint egy eredeti karton is, ami alapján Patay mester és segédei a sukorói templom egyik mennyezetképet elkészítették.

A kiállítást Smohay András rendezte. Konzulensek voltak: Bizzer István, Brezina Károly és Lángi József. Patay László festményei Czimbal Gyula fotóin elevenednek meg. Az installációban a gyűjtemény munkatársain kívül id. és ifj. Árki László, valamint Veres Andor festőművész mûködött közre.

* * * * * * * * * * * * * * * * * *

REMETÉK NYOMÁBAN

(2005. január 17.- 2005. április 24.)

A tatai Kuny Domokos Múzeum és a székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum közös kiállítása az egykori majki kamalduli remeteség emlékeiből.

A kamalduli szerzetesrendet Szent Romuald alapította a XI. század elején, Toszkánában, Campo Maldolo-n (innét ered elnevezésük). Az év nagy részében remeteként élő, önellátó gazdálkodást folytató szerzetesek szigorú regulájuk szerint, némasági fogadalmat tesznek, s csak a legnagyobb ünnepek idején beszélnek. Tartózkodnak a hús és a bor élvezetétől. Viseletük fehér csuhából és zsinórral összefogott köpenyből áll.

A majki kamalduli remeteséget 1733-ban, Esterházy József országbíró alapította Tata várában kelt alapítólevelével. A kolostor és a templom építéséhez fuvarosokat és mestereket fogadott, rendelkezésükre bocsátotta bányáit, sőt engedélyt adott, hogy építőanyag gyanánt felhasználhassák a birtokán lévő romokat. A remeteség terveit Franz Anton Pilgram osztrák építész készítette, az építkezés 1734-ben kezdődött el. Az első szerzetesek Ausztriából, Kahlenbergből érkeztek 1735-ben. Az elhúzódó építési munkálatokat Pilgram 1761-ben bekövetkezett halála után feltehetőleg Fellner Jakab, az Esterházyak uradalmi építésze fejezte be 1770-ben. Az 1811-ben tornyát kivéve teljesen lebontott templom freskóit Franz Anton Maulbertsch festette az 1760-as években. A tervezett 20 remetelakból csak 17 épült fel, homlokzatukon a házakat építtető magyar nemesi családok címerei, mint Cziráky, Erdődy, Gyulay, Hunyady. A kis kerttel ellátott remetelakok négy helyiségből: kápolnából, mûhelyből, hálófülkéből és a gyógynövények tárolására szolgáló kamrából álltak.

II. József feloszlató rendelete után az 1782-ben a majki kamalduli remeteség felszerelése árverés útján a környező plébániák tulajdonába került. E plébániák többsége a majki remeteséggel együtt az 1993-as területrendezés óta a székesfehérvári egyházmegyéhez tartozik. Ezért örömmel fogadtuk be a tatai Kuny Domokos Múzeum eredetileg 2004 augusztusában rendezett kiállítását; melyet Egyházmegyei Múzeumunk időszaki kiállítótermeiben láthatnak az érdeklődők április végéig.

Az eredeti kiállítást Kövesdi Mónika művészettörténész, a Kuny Domokos Múzeum munkatársa rendezte. A kiállított fényképek Mohainé Varga Edit (Kuny Domokos Múzeum) munkái. A tárlathoz az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár, a kecskédi és a váli plébániák járultak még hozzá tárgykölcsönzéssel, amiért ezúton is köszönetünket fejezzük ki.

© Székesfehérvári Egyházmegye 2005-2018

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk