Papszentelés - beszámoló

2019. 06. 24. | | 2019. 06. 25.

 

 

Az Örök Pásztor munkatársaként élni – Pap- és diakónusszentelés, papi jubileumok Székesfehérváron

2019.06.24. – Székesfehérvári Egyházmegye hagyományainak megfelelően papszentelést tartottak Keresztelő Szent János születésének ünnepén, a székesegyház renoválása miatt idén is a Prohászka-emléktemplomban. Spányi Antal megyés püspök Győri Balázs István akolitust diakónussá, Lindmayer Miklós, Mészáros Barnabás, Mitrovics Zsolt, Sisa István Lénárd diakónusokat áldozópappá szentelte. Az ünnepre az egyházmegye papsága, a szemináriumi elöljárók és a szerzetesek mellett nagy számban érkeztek hívek, hozzátartozók, rokonok és barátok, hogy együtt imádkozzanak a szentelendőkért, a jubiláns papokért, hogy Isten bőséges áldása kísérje életüket.

„A pap- és diakónusszentelés az egyházban mindig ünnepnek számít” – hangsúlyozta bevezetőjében Spányi Antal püspök, aki megköszönte a jelenlévő szemináriumi elöljáróknak és tanároknak, hogy az évek során nemcsak a tudományokban, szellemiekben gazdagították a szentelendőket, hanem lelkiekben is.

A szentmisébe illesztett diakónus- és papszentelés szertartása a jelöltek bemutatásával és kiválasztásával kezdődött. Hajdú Ferenc helynök, a hagyományoknak megfelelően kérte a megyés püspöktől a pappá és diakónussá szentelést. A püspök méltónak találta a kiválasztottakat az áldozópapság és a szerpapság rendjére.

A főpásztor beszédében hangsúlyozta: amikor egy fiatal embernek a jelentkezését elfogadja az egyház, papnövendékei közé sorolja, és megkezdődik a képzése, formálása, hogy évek múlva Krisztus papja lehessen, akkor világos és határozott szándéka van az egyháznak Ővele. Biztos tanítást ad arról, hogy mit vár el, milyennek akarja látni azt az embert lelkében-jellemében, aki Krisztusnak, az Örök Pásztornak akar az egyházban munkatársa lenni. „Fontos, hogy ezt a tanítást meghalljuk, szívünkbe és lelkünkbe zárjuk, és életünkben megvalósítsuk. A szentelendők nap mint nap, így akarjanak egyre inkább hasonlítani Jézus Krisztushoz, a hívek pedig azért imádkozzanak, hogy ez Isten kegyelmével sikerüljön a jelölteknek, ne csak megmaradni a papságban és hűségesek lenni ígéretükhöz, hanem Isten akarata szerint élni. Hogy találják meg az életszentség útját, váljanak szentté, és szentként vezessék a szentek közösségébe a rájuk bízott híveket” – mondta a püspök, majd hozzátette: „A pap tanítói hivatása, hogy hirdesse Isten Igéjét, amelyet személyes életében is elfogad, és az Ő törvényein elmélkedve követi azt. Ez a tanítás, amelyet szóval és példamutatással átad, lelki táplálék a híveknek, építi Isten Egyházát. Átadni a hitet annyi, mint fölfedni, hirdetni és elmélyíteni a keresztény hivatástudatot, az üdvözülés titkát. Ebben a felelősségteljes szolgálatban a pap szoros kapcsolatban püspökével hirdeti az evangéliumot, vezeti Isten népét, gondja van az istentiszteletre, elsősorban Urunk áldozatának vasárnapi megünneplésére.”

A főpásztor kiemelte, hogy a szentelés annak a püspöknek a sírja közelében lehet, aki Magyarország apostola és tanítója volt, aki megújította a magyar papnevelést, a papság, a hívek és az egyház lelkületét is. „Isten terve váljék bennetek valóra. Krisztus urunk senkinek sem ígért könnyű utat, de megígérte, hogy aki őt követi, aki keresztjét hordozva jár az ő nyomába, az célba fog érkezni, az vele együtt elérkezik az Atyai ház örömébe” – mondta a szentelendők felé fordulva a szentelő Spányi Antal megyés püspök.

A homília után, a szertartás folytatásaként a szentelő püspök ünnepélyes kérdéseket tett fel a jelölteknek, hogy a hívek előtt erősítsék meg szándékuk komolyságát, tegyék meg ígéretüket. Majd a püspök kézrátétele és felszentelő imája által kérte a Szentlelket a szentelendők életére. Az imádság után a paptársak liturgikus öltözékbe öltöztetették a felszentelteket, és az evangéliumos könyv ünnepélyes átadása után a papság békecsókot váltott a felszenteltekkel. A papság áldása, valamint a stóla és a miseruha felvétele után a krizmával való megkenés következett. A felszentelt áldozópapok megkapták szolgálatuk eszközeit: az ostyát a paténán és a borral megtöltött kelyhet. A szertartás folytatásában az újonnan szenteltek már a főpásztor mellett végeztek oltárszolgálatot a szentmise bemutatásában.

Spányi Antal püspök a szentmise végén köszönetet mondott mindazoknak, akik a felszenteltek útját segítették, és kérte a Prohászka Imaszövetség tagjait, hogy továbbra is imádkozzanak új papi hivatások születéséért.  Az egyházmegye papsága és a hívek nevében köszöntötte a jubiláns papokat, akik ebben a szentmisében adtak hálát szolgálatuk kegyelmeiért: a rubinmisés Makó Dávid (65. év; szentelés 1954-ben), a gyémántmisés Harangozó Imre (60. év; szentelés 1959-ben) és az aranymisés Záborszky Kálmán (50. év; szentelés 1969-ben) paptestvérekért. A főpásztor megköszönte hűségüket, hosszú szolgálatukat, imájukat, hogy egyszerűségben és szeretetben végezték kötelességüket, mindig engedelmeskedve az egyháznak, az Atya akaratának.

Az ünnepi szentmise után az újmisés atyák először a püspököt, majd minden jelenlévőt megáldottak. A papszentelés a jubiláló papok áldása után a megyés főpásztor záróáldásával ért véget.  

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk