Hitoktatói, világi lelkipásztori munkatársi nagyböjti lelkinap - beszámoló

2010. 03. 20. |

 

Bármit teszünk is, az Úr mindig szeret minket – mondta előadásában P. Bátor Botond, a Pálos Rend magyarországi tartományfőnöke a lelkipásztori munkatársak és hitoktatók hagyományos nagyböjti lelki napján, március 20-án, szombaton.

 

Bátor Botond előadása

 

A program a bazilikában kezdődött püspöki szentmisével, amelynek prédikációjában Spányi Antal megyés püspök az Isten iránti szeretet és hit felszítására buzdított. A hittel telt élet nem a törvények emlegetéséről szól, hanem abban nyilvánul meg, ahogyan a családunkhoz, munkatársainkhoz és a körülöttünk élőkhöz viszonyulunk, ahogyan gondolkodunk és érzünk. Krisztust követve kell tanúságot tenni.

Sok kritikát fogalmaznak meg mostanában az Egyházzal és a papsággal szemben, a múltbeli és közelmúltbeli bűnökre hivatkozva. De a legnagyobb támadások mégis azok részéről fogalmazódnak meg, akik az egyháznál is nagyobb bűnöket követtek el emberek, közösségek és a társadalom ellen. Egyetlen ember bántalmazása sem engedhető meg senki részéről!

A túlhangsúlyozott szabadságban, amikor már szabályzatba vették, hogy az óvodákban a gyerekek papás-mamás játékát nem engedhetik meg az óvónők, az Egyház az erkölcsi értékek utolsó bástyája.

P. Bátor Botond pálos tartományfőnök előadásában történetekkel világította meg mondanivalóját, melynek lényege az Úr odaadó, soha meg nem szűnő szeretete, és a mi életünk ennek fényében. Jézus azt mondja, úgy szeressük egymást, ahogyan ő szeret minket. Az emberek szeretete azonban általában addig tart, amíg nekik jó; ez a kapcsolatok kudarca. Az odaadó szeretet és hűség azonban – amely a házasság és a papság szentségének alapja – nem a saját érdeket nézi. Isten szeretete mindig igaz, csak az ember hazudozik folyton.

Az igazmondás által tudjuk felszabadítani hitünket.

A hitoktatók nem csak szavaikkal adják tovább tudásukat, hanem személyes példamutatással, saját életükkel. Folyamatos párbeszédben kell lenniük Istennel, arra kell kérniük, hogy Ő maga szólaljon meg bennük. Olyan legyen életük, mint egy üvegház: be lehessen látni, tiszta legyen és őszinte, ami különösen fontos az egyre nagyobb támadások miatt.

Nem az a fontos, hogy mi mit várunk az élettől, hanem hogy az élet mit vár tőlünk. Nem az a kérdés, miért történik velünk adott pillanatban az, amit rossznak érzünk, hanem, hogy az Úr mit vár tőlünk abban a helyzetben.

A pálos szellemiség része annak a belső harcnak felismerése, amely a szívben és a gondolatokban van:

Az öreg indián meséli a gyerekeknek, hogy a belső harc olyan, mint két farkas küzdelme: az egyik farkas a rossz tulajdonságok és érzelmek (hazugság, hűtlenség, harag, büszkeség stb.), míg a másik a jó (bátorság, őszinteség, jóindulat, vidámság stb.) megtestesítője. A gyerekek megkérdezték, melyik farkas fog győzni? A válasz: az, amelyiket etetik.

Etessük a jó tulajdonságokat hordozó farkast, és ne csak nagyböjtben, hanem az év minden napján!

Az előadást követően Spányi Antal megyés püspök szavai és rövid imádság után agapéval és kötetlen beszélgetéssel zárult a lelki nap.

Fersch Renáta
Fényképeket készítette: - Marian -

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 

Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk