A szombat esti vigília mise előtt utoljára Nagycsütörtökön este, az utolsó vacsora emlékére tartanak szentmisét, aminek során a harangok és templomi csengők elhallgatnak és legközelebb a feltámadás örömében szólalnak meg újra.
Ezen az estén Jézus szeretetének három nagy tanú jelét adta: megalapította az Oltáriszentséget, papságot adott nekünk és a lábmosásban példát mutatott a szolgáló szeretetre. Ezek az ajándékok egymást kiegészítik és teljessé teszik szeretetünk töredékességét.
A homília után a lábmosás szertartásával folytatódott a szentmise, mely során a főpásztor miseruháját leváltva, vászonkendőt kötve maga elé megmosta a város képviselőtestületeiből érkezett 12 férfi lábát.
A szentmise végén az Oltáriszentséget gyertyák kíséretében átvitték a Bazilika altemplomába, ahol Nagypénteken és Nagyszombaton őrizni fogják. Az oltárfosztás bevezető mély jele az eztán kezdődő eseményeknek: mély csend borul a templomra, a megyés püspök és az asszisztencia ünnepélyesség nélküli csendben vonul ki.
A templomban eztán már csak a szentélyben van némi fény, készülnek a Lamentáció elénekléséhez. A virrasztás Jeremiás szavaival indul és az esti zsolozsma egyre mélyebbre vezet minket a nagyhetet kezdő éjszakába.
- Marian -
Korábbi évek beszámolói:
Kapcsolódó oldal - az események összefogó oldala:
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk