Jekelfalusy Vince püspök szentelésének 150. évfordulója - beszámoló

2017. 05. 06. | | 2017. 05. 08.

 

 

Hűséggel Rómához, hűséggel a Pápához – Megemlékezés Székesfehérváron Jekelfalusy Vince püspök szentelésének 150. évfordulója alkalmából

2017.05.06. - Emlékkonferenciát tartottak Székesfehérváron Jekelfalusy Vince püspökké szentelésének és székfoglalásának 150. évfordulója alkalmából. A szimpózium levezető elnöke Mózessy Gergely gyűjteményigazgató, egyháztörténész volt. A Hűséggel Rómához, hűséggel a Pápához című tudományos konferenciát Spányi Antal megyés püspök nyitotta meg. A főpásztor püspökelődjét méltatva elmondta: „Jekelfalusy Vince elvhű és egyházhű ember volt. Vállalta a véleményét, és vállalta az abból fakadó konfliktusokat is. Fogságot is szenvedett címzetes püspökként, mert az egyház látható feje iránt feltétlen tiszteletet tanúsított. Hűséges volt a pápához egy olyan korban, amikor Szent Péter utódát értetlenül szemlélte a nagyvilág, és a hatalmi politika alantas eszközökkel, az egyház belügyeibe beavatkozott.”

A konferencia kezdetén Zakar Péter történész, a Szegedi Tudományegyetem és a Gál Ferenc Főiskola tanára előadásában a Jekelfalusy Vince ellen 1850-ben lefolytatott hadbírósági eljárás részleteibe engedett betekintést. A historiográfiai előzményeket taglalva elmondta, hogy a gyakran túlzó és ellentmondásos sajtóhírekre támaszkodó szakirodalomban rendkívül sok pontatlanság van a püspök szerepe, elfogása és a vizsgálat körülményeinek taglalásakor. Az uralkodó által 1848 júniusában kinevezett szepesi püspök részt vett a magyar országgyűlés munkájában, s annak engedélyével még prekonizálása előtt jövendő székvárosába ment, ahol kétségkívül beleavatkozott az egyházkormányzat ügyeibe. A bécsi kormány ezután nem bízott meg benne, visszavonta kinevezését, amiről Jekelfalusy a sajtóból értesült. Bécsbe ment tisztázni magát, tárgyalt a hercegprímással és a nunciussal – a császáriak azonban elfogták. Pozsonyba, majd Pestre vitték, végül Haynau a kassai katonai bíróságot jelölte ki ügyének tárgyalására. Az alapos és alapvetően jószándékú hadbíró végül mind a tíz ellene felhozott vádpont alól tisztázta. Püspöki rangját azonban nem kapta vissza, csak kegydíjat élvezhetett.

Az elnöklő Mózessy Gergely püspöki levéltáros elmondta, hogy Jekelfalusy Vincét a neoabszolutizmus évtizedeiben félreállították – későbbi szakkifejezéssel élve internálták az ausztriai Gmundenbe –, s csak egy közelgő „rendszerváltás” hozta el helyzetének rendezését. 1866-ban a pozsonyi társaskáptalan nagyprépostja, 1867-ben fehérvári püspök lehetett.

A tanácskozáson Lakatos Andor, a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár igazgatója a magyar püspöki kar helyzetét és összetételét elemezte az első vatikáni zsinat előestéjén. Kreusz Krizosztom pannonhalmi főapát nyomán Jekelfalusy Vincét olyan főpapként jellemezte, akit bölccsé érlelt az idő, s akinek már nem voltak egyéni karrierjével kapcsolatban vágyai. Így mert szigorúan teológiai alapra helyezkedve véleményt formálni olyan kérdésekről, amelyekben püspöktársait a napi politikai alkuk is befolyásolták. A zsinat nagy összeütközését a pápai csalatkozhatatlanság dogmatizálása jelentette. A liberális magyar kormányzat ellenzékbe kényszerítette a magyar főpapokat, kilátásba helyezve az egyházi vagyon államosítását és kiszorításukat a törvényhozásból a dogmajavaslat támogatása esetén. A magyar püspökök így elutaztak Rómából a döntő szavazás előtt. Egyedül Jekelfalusy vállalta – a pápát támogató – véleményét. Idehaza ez meghurcolást, európai szemmel nézve kisebbségi helyzetet jelentett számára, de a világegyházban ez volt a többségi álláspont.

Az emlékkonferencia végén Bednárik János, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének fiatal kutatója Jekelfalusy Vince egyházkormányzatába engedett betekintést. Püspökként 1867 után korát és egészségi állapotát meghazudtoló energiával vetette magát bele a feladatokba. Végig kívánta vizitálni egész egyházmegyéjét, amelyet a római tartózkodása ugyan megakasztott, de amelynek előkészületei nyomán rendkívül gazdag forrásanyag gyűlt össze a püspöki levéltárban a plébániák aktuális helyzetére vonatkozóan. Végül a püspök személyi politikájáról is szót ejtett két fontos plébánia – Zsámbék és Budakeszi – 1868-1869-ben történő betöltésének tapintatos és előrelátó ügyintézése kapcsán.

Mózessy Gergely a konferencia zárásaként Jekelfalusy Vince utolsó éveit és temetésének körülményeit idézte fel. Majd a megemlékezés szentmisével folytatódott a Székesegyházban. Spányi Antal megyés püspök prédikációjában kiemelte: „150 év egyházmegyénk életében is hosszú idő. Hatalmas változáson mentünk keresztül a történelem ezen időszakában, mégis mintha a püspök, hasonló problémákkal küzdött volna, mint amelyekkel ma is találkozunk. Kevés volt a pap, sok gond volt a világban betörő új eszmékkel, amelyek a kereszténységet gyengítették. ... A világ ma azokról a papokról szeret beszélni, akik valamiben gyengének mutatkoznak vagy tévednek. Pedig mindig voltak, vannak és lesznek kiváló és jó papok, mert Isten, mint Jó Pásztor gondoskodik övéiről.” – hangzott el a beszédben.

A szentmise után az ünneplő közösség a megyés püspök vezetésével a Székesegyház altemplomába vonult, ahol koszorút helyeztek el Jekelfalusy Vince, Székesfehérvár 10 püspökének sírjánál és imádkoztak lelki üdvéért.

MG-BPK
Fényképeket készítette Stempely Irén
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata


Kapcsolódó videóanyag

Képtár

 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye 2005-2015

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk