A bazilika ásatásának záróbemutatója Székesfehérváron - beszámoló

2018. 10. 11. | | 2018. 10. 12.

 


A székesfehérvári Szent István király-székesegyházban folytatott ásatás nem várt eredményei

2018.10.11. – Hamarosan lezárul a székesfehérvári Szent István király-székesegyházban 2018. augusztus 15-én kezdődött, tudományos szempontból országos jelentőségű régészeti ásatás. Jelenleg ez a legnagyobb felületű, épületen belüli városi feltárás Magyarországon. A munkákat Spányi Antal megyéspüspök engedélyezte és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata finanszírozta. A feltárást Reich Szabina, a Szent István Király Múzeum régésze vezette, konzulensek dr. Biczó Piroska régész és Bartos György művészettörténész voltak.

A tudományos közélet és történelem iránt érdeklődő nagyközönség is különös érdeklődéssel várta a székesegyházban folytatott ásatásokat, melyek tisztázzák a területen álló középkori templomok építéstörténetét.

A székesegyház dombján az egykori ispáni, majd király vár területén az 1960-as évektől folytak kisebb ásatások. 1971-ben Kralovánszky Alán részben feltárta az ún. négykaréjos templomot a székesegyház előtt. A korábbi kutatások során előkerült falmaradványok pontos keltezéséhez és az egykori templom alaprajzának tisztázásához újabb ásatásokra volt szükség. Erre a II. János Pál pápa tér rekonstrukciója adott alkalmat 2014-től.

A Szent István király-székesegyház felújítása során 2015-ben a templom falában további középkori faragványok kerültek elő. 2016-ban, a két oldalkápolna restaurálása előtt Spányi Antal megyéspüspök engedélyezte régészeti feltárások folytatását az ún. négykajéros templom és a székesegyház középkori előzménye között. Az ásatások során az északi kápolnában egy középkori sekrestye, a déli torony aljában pedig egy 15. század eleji olasz család kriptája került elő. Eközben talajradaros vizsgálatokat végeztek a székesegyházon belül, mely jelentős falmaradványokat mutatott. Ezek feltárása kezdődött 2018. augusztusában.

Az ásatás jelenlegi eredménye, hogy a négykaréjos templom keleti szentélyét elbontva hosszházat építettek sokszögű apszissal, melyet a székesegyház padjai alatt találtak meg a régészek. A szentélyt gótikus stílusú pillérek tartották, díszesen faragott lábazatuk szinte érintetlenül bukkant elő. A feltárás során bebizonyosodott, hogy a déli támpillér nemsokkal építése után leomlott. Alapjaira egy újabb, erősebb támpillért emeltek. A templomot később – valószínűleg a 15. század elején – háromhajóssá bővítették. A török hódoltság idején dzsámiként használták. A 18. században több ütemben átépítették, végül 1768-ban a városi polgárság adományaiból készült el a mai is látható freskókkal díszített templom, mely 1777-től püspöki székesegyház rangot kapott.

Az ásatás legértékesebb lelete egy zománcberakású gótikus stílusú limoges-i korpusz. A Dél-Franciaországból származó kegytárgy a 13. első felére keltezhető. A ritka lelet és az ásatás során előkerült falmaradványok is megerősítik, hogy Székesfehérvár Belvárosának legmagasabb pontján a középkorban egy többször bővített, szépített jelentős egyházi épület állt.

Fényképeket készítette: Simon Erika
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata

 


 

Kapcsolódó írás: ritka_kincsre_bukkantak.pdf (125 kB)

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár


< 2018. október >
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk