Az a püspök, aki, bár megkapta kinevezését, mégsem foglalta el székhelyét, Karner Antal 1794. január 20-án született Sopronban. Győrben és Bécsben tanult, teológiai doktorátust szerzett. 1817. január 27-én szentelték pappá, s hamarosan aulai szolgálatra került: előbb Schwarzenberg Ernő győri püspök titkára, később püspöki irodaigazgató lett. 1832-ben győri kanonok, majd a pesti Központi Szeminárium kormányzója lett. 1839-től helytartótanácsi tanácsos. V. Ferdinánd 1848. június 25-én nevezte ki fehérvári püspökké, a zavaros időkben azonban pápai megerősítést nem kapott. Az új uralkodó, Ferenc József 1849. október 27-én Győr püspökének nevezte ki. Hivatalát 1850. június 9-én foglalta el és 1856. szeptember 30-án bekövetkezett haláláig viselte.
A székesfehérvári egyházmegye tehát az 1848/49-es szabadságharc idején püspök nélkül maradt. Elvben Farkas Ferenc nagyprépost, káptalani helynök kezében volt az irányítás, de ő közismert udvarhûsége miatt – Farkas Imre kanonokkal, a későbbi püspökkel együtt – elmenekült, amikor a székváros magyar csapatok kezére került. A csonka káptalan másik öt tagja inkább nemzeti érzelmû volt. Koller János adonyi plébános naplója hûen tanúskodik a viszonyokról: „…a zavar naponként növekszik, megyénk fő nélkül vagyon, mindenik plébános magára hagyatva tesz, amit legjobbnak vél.”
A szabadságharc során többször is gazdát cserélt Székesfehérvár papsága a polgársághoz hasonlatosan követte a hadi és politikai eseményeket, hol a császár, hol a magyar kormány oldalán. Az egyházmegye történetének külön fejezete a papok meghurcolása, vasra veretése hol az egyik, hol a másik fél részéről. Az utókor emlékezetére méltók a forradalom és szabadságharc mártír papjai. Manszbarth Antal csákberényi plébánost az osztrák katonák 1849. július 11-én agyonlőtték. Streit Miklós vértesboglári plébánost golyó általi halálra ítélték és 1849. szeptember 7-én Pesten kivégezték. Kőnig Mór vértesboglári káplánt 15, Barsi (Neumann) József bicskei plébánost 20 évi várfogságra ítélték. Pados János szentszéki jegyzőt, később tábori lelkészt – és több társát az önkényuralom éveiben eltiltották a papi mûködéstől. A Himnusz és a Szózat nem hiába hangzott fel oly gyakran egyházi énekként a templomokban.
A forradalom és a szabadságharc alatt a főpapságot inkább motiválta a béke megőrzésének, az emberéletek megóvásának a vágya, mint a királyhûség. Nem kevés azon papok száma, akik nem igazodtak el a folytonosan változó politikai helyzet és az erőviszonyok között, s osztrák földön akarták megvárni a helyzet tisztázódását, mint a már említett Farkas Ferenc prépost és Farkas Imre szemináriumi rektor. Voltak, akik merő számításból, az uralkodóház iránti hûségük fitogtatása végett mentek Ausztriába, s az önkényuralom idején csillagjuk gyorsan emelkedett. A papok közül legtöbben azonban igazi pásztorként a rájuk bízottak mellett maradtak.
Címerleírás:
Családi címer, egyházi szimbólumokkal kiegészítve. A négyelt osztott pajzs első negyedében vörös lábú gólya vörös csőrében zöld kígyót tart. A két felső sarokban vörös és fehér rózsa. A második és harmadik osztatban félbe vágott kétfejû fekete sas, sárga lábakkal, mellén fehér pólyával osztott vörös pajzs. A negyedik osztatban fehér kereszt, tövében aranyszínû horgony és arany lángcsóvájú vörös szív: a hit, remény, szeretet szimbólumai.
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | ||||||
2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
30 | 31 |
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk