Szeptemberi búcsúnap Alsószentivánon az Eucharisztia jegyében - beszámoló

2021. 09. 13. | | 2021. 09. 13.

 

 

Szeptemberi búcsúnap Alsószentivánon az Eucharisztia jegyében

2021.09.13. - A Fatimai Szűzanya első magyarországi búcsújáró helyén, Alsószentivánon májustól októberig, minden hónap 13-án, a fatimai jelenések napjain tartanak zarándoknapot. Hagyomány szerint a szeptemberi búcsúnapon Kispál György csepeli plébános, címzetes esperes tartotta az ünnepi szentmisét, aki nem számít ismeretlennek környékünkön, hiszen 1986–1992 között Alap, 1992–2000 között pedig Sárbogárd plébánosa is volt. Szentmise előtti köszöntőjében örömét fejezte ki afelett, hogy a NEK 9 napját követően is még ilyen szép számban gyűltek össze a zarándokok a Szűzanya köszöntésére.

Prédikációjában a sokak által csak Gyuri atyának nevezett lelkész szokása szerint támaszpillérekre (pedagógus szemszögből fogalmazva: kulcskifejezésekre) támaszkodva építette fel mondanivalóját. Az első ilyen alappillér az Eucharisztikus Madonna megnevezés volt. Mária kiérdemelte, hogy áldott állapotba kerülvén, 9 hónapig mintegy élő tabernákulumként hordozhassa Jézust, a világ megváltóját. Második kulcsmondatként Mária azon felszólítását idézte György atya, amit a kánai menyegzőn kért a szolgáktól: „Tegyétek, amit mond!”

S mi az, amit Jézus híveinek előírt, és amit ma keresztényekként tennünk kell? Az a kérés, amelyet az utolsó vacsorán hallhattak a tanítványok: „Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem.” Vagyis ha tenni kívánjuk, amit Krisztus mondott, járuljunk minél gyakrabban a szentáldozáshoz, ne féljünk a szentgyónástól. A NEK jelmondata szerint „Minden forrásom belőled fakad.” A szentáldozás során lelkünkbe fogadva Jézust, a krisztusi tanokat, életünk így lesz teljes. Ekkor válik éltetőnkké Krisztus, és mi is így tudunk mások életébe is vigasztalást vinni, ha továbbadjuk, amit a szentmisén kapunk.

Konkrét példaként említett az atya egy idős nénit, aki 86 évesen még beállt ministrálni, ha kellett, s volt olyan erő az életében, aminek köszönhetően 8 gyermeknek adott életet, és nevelte fel őket. Mi, akik itt vagyunk, tudjuk, honnan volt ehhez kitartása, lelkiereje. Egy cserkésztábori élményét is megosztotta velünk Gyuri atya, amely során az egyik nap programjaként frissen levágott búzából készítettek úgy „ostyát” a gyerekek, hogy a búzaszemek kicsépléséhez minden résztvevőnek készítenie kellett egy cséphadarót, a kicsépelt szemeket megszabadították a toklásztól, majd megőrölték (a malmot mákdaráló helyettesítette), s végül kerek lepénykenyeret formázva kisütötték. Ebből a saját készítésű kenyérből lett a tábori misén Krisztus teste, s a folyamatot megélve a résztvevők meghatódtak. Fiatalokról, kamaszokról lévén szó (elsős kisiskolástól a 22 éves egyetemistáig minden ifjú korosztály képviseltette magát). György atya reményét fejezte ki abban, hogy igenis érdemes a mai fiataloknak is közvetíteni Krisztus üzenetét: „Tegyétek, amit mond: Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem."

Az ünnepi szentmise végén Helter István plébános megköszönte Kispál György atyának a lélekerősítő gondolatokat, majd a kegytárgyak megáldását követően került sor a megszokott körmenetre. A búcsú végül szentségimádással zárult, amit az egyházmegye hitoktatói tartottak, hiszen két éve szeptember 13-a egyben a megye hitoktatóinak búcsúnapja is.

A jelenlévők minden bizonnyal ezen a szép kora őszi szeptemberi délelőttön is lelkiekben megerősödve tértek haza.

Kiss Attila


Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk