Prohászka Ottokár püspök újratemetésének évfordulója - beszámoló

2006. 06. 01. |

 

 éjszakai kép

 

Fáklyás felvonulással egybekötött megemlékezést tartottak Székesfehérváron június 1-én Prohászka Ottokár püspök újratemetésének évfordulóján.

A Székesegyházban ünnepi szentmisével kezdődő megemlékezésen négyezer ember gyûlt össze, hogy felidézze a az 1938-ban megtörtént eseményeket és kinyilvánítsa szeretetét, tiszteletét a nagy püspöknek.

„Ünnepelni, megerősödni jöttünk össze, példát venni a nagy püspök életéről, s Jézus köré gyûlni, a köré a Jézus köré, aki Prohászka püspöknek élete, mindene volt„ - kezdte prédikációját Spányi Antal megyés püspök. „Hiába próbálták elfeledtetni, elhallgatni őt, a hívek emlékezete és szeretete egyetlen percre sem felejtette el csodálatos alakját. Ebben a Prohászka-évben, amikor különféle rendezvényekkel próbáljuk az ő személyiségét, gazdag munkálkodását egyre jobban megismertetni az egész társadalommal, - igaz alakját mutatva fel -, emlékezünk arra a lelki-szellemi gazdagságra, amely az övé volt, s általa a miénk is lehet.„

„Prohászka püspök 1927. április 2-án hunyt el Budapesten, ahol az Egyetemi templom szószékén, szentbeszéd közben érte őt az az agyvérzés, amelyből már nem tudott magához térni. Holttestét ideiglenesen Székesfehérváron, a Szentháromság temető sírkápolnájában helyezték el. Már ekkor elhatározták, hogy méltó emléket állítanak neki. 1938. május 30-án exhumálták, fölemelték földi maradványait, s ünnepélyes menetben a székesegyházba kísérték, ahol a beszentelés után a Szent Anna-kápolnában ravatalozták fel, s a hívek sokasága ott róhatta le kegyeletét a „város angyalának” földi maradványai előtt. Innen indult 68 évvel ezelőtt a menet, június 1-jén - az „aranyvonattal” Székesfehérvárra hozott Szent Jobb jelenlétében - a Fábián Gáspár által megtervezett és felépített fogadalmi emléktemplomba, amit ma az országban mindenfelé mint Prohászka-templomot emlegetnek. Az ott felállított, Orbán Antal szobrászmûvész által készített gyönyörû síremlékbe helyezték Prohászka püspök koporsóját.  A menetben és a szertartáson ott volt Angelo Rotta pápai nuncius, aki 35 000 ember előtt mondta el a szentmisét a püspöki palota előtt, melyre különvonatokkal érkeztek a püspök tisztelői az ország minden részéről. Természetesen részt vett ezen ünnepi szertartáson a püspök-utód, Shvoy Lajos, de itt volt Serédi Jusztinián hercegprímás, esztergomi érsek, s az egész Magyar Katolikus Püspöki Kar. Jelen voltak az állami tisztviselők, vezető emberek, megyei és városi elöljárók. Sírját azóta is zarándokok sokasága keresi fel, hogy kérjék égi közbenjárását. „- emlékezett meg a korabeli eseményekről  a megyés püspök.

„De a keresztény ember sohasem csak emlékezni akar. Tanulni is szeretnénk a nagy püspöktől, Isten emberétől, Magyarország tanítójától és apostolától. ő valóban Isten embere volt. Nem kereste az emberek tetszését, csak az Istenét. Nem hallgatott az evilág szerinti okosok földi bölcsességére, csak a Lélekre, s lelkiismeretének szavára. Élete az egyház megújításának szolgálata volt, különös tekintettel a szociális munka terén. Segítette a kicsiket, a szegényeket, lehajolt az elnyomottakhoz, szolgálta a lelkeket, fáradozott az emberek üdvösségén, szerette az egyházat, és szolgálta szeretett népét, a magyarságot. Sokat bántották, sok megnemértésben volt része, de jellemes emberként nem ingadozott.  Nem evilághoz akarta magát igazítani, nem emberek elismeréséért fáradozott, rendíthetetlen jellemként.” – fogalmazta nagy elődjéről a főpásztor.

„Maga írta 1902-ben Az igazság napszámában c. írásában, „Vádolnak szocializmussal, antiszemitizmussal, radikalizmussal, ki ezzel, ki azzal, ahogy jön. Természetesen aszerint, amint elevenjükre tapintunk, s egyéni vagy osztályérdekeiket veszélyeztetjük. Kijelentjük, hogy nekünk ez egészen mindegy. Ránk nézve  a dolgok nem a nép, hanem a közügy, s nem a részleges érdek a döntő, s ezért útjáról bizonyosan egy paraszthajszállal sem fog eltéríteni.” Nem is tért el céljaitól, s ezért még ma is támadások kereszttüzében áll. Ezért állítják róla a Páva utcai holokauszt kiállításon, hogy az antiszemita ideológia vezéralakja volt, s ezért tanítják akár érettségi tételként is Prohászka állítólagos antiszemitizmusát. Anélkül, hogy a történészek objektíven, részrehajlás nélkül, tudományos igénnyel vizsgálnák meg, - nem a sok tízmillió mondatából kiragadva egyet-egyet, hanem - életének egész tevékenységét, teljes munkásságát, mindenkit szolgálni akaró és mindenkit szolgáló ívét”- figyelmeztetett beszédében a megyés püspök.

A két részből álló ünnepség második részében fáklyákkal, gyertyákkal kezükben vonultak a hívek a Prohászka templomhoz, felidézve a nagy püspök valóban utolsó útját. Az egyházmegyéből nagyon sokan érkeztek plébánosuk vezetésével, zászlóikkal a megemlékezésre, - pl. templomi énekkarok, közösségek, ministránsok is, - de nagy számban képviseltették magukat az egyházmegye oktatási intézményeiből diákok, tanárok. Érkeztek a megyehatáron kívûlről is, pl. Budapestről. Az ünnepségen részt vett több FIDESZ-es politikus.

A méltóságteljes, impozáns menet egy közösséggé válva érkezett a fogadalmi templomhoz, ahol Prohászka Ottokár síremlékénél a megyéspüspök litániát és rövid imádságot mondott, majd a megjelentek elhelyezték a megemlékezés koszorúit a síron, gyertyáikat a püspök templom előtti szobra körül.

Mindazok, akik részt vettek az eseményen - akár a templom falain kívûl –, lelkiekben megújulva tértek haza a Prohászkához méltó, évfordulós megemlékezésről. Köszönet a nagy számban megjelent híveknek, hogy jelenlétükkel emelték az ünnep fényét. Köszönet a Magyar Katolikus Rádiónak, hogy közvetítésével összekapcsolta a rádióhallgatókat az ünneplő tömeggel.

BPK
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor

 

A püspöki homíliája letöltése:  0606ujratemetes_prohaszka_homilia.pdf

 


 

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk