Különleges Úrnapi körmenetre hívja Spányi Antal megyés püspök Fehérvár híveit

2020. 06. 13. | 2020. 06. 11.

 

 

A fénylő jelben, Krisztus keresztjében győzni fogunk - Különleges Úrnapi körmenetre hívja Spányi Antal megyés püspök Fehérvár híveit

2020.06.11. - „A nehézségekbe, amiken keresztül kell mennünk, az Isten mindig küld fényt. Nem hagy bennünket soha sötétségben, mindig van remény, mindig van hova fölnézni, és meglátni, hogy e fénylő jelben, Krisztus keresztjében győzni fogunk.” – Spányi Antal megyés püspök meghívása az Úrnapi körmenetre és az ünnepélyes keresztkivilágításra.

A székváros plébániáinak krisztushívőivel együtt ünnepli a Főpásztor és a város papsága Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepét, Úrnapját, 2020. június 13-án, szombaton a Prohászka emléktemplomban. Az egyházi év teljességéhez hozzátartozik, hogy külön megünnepeljük Krisztus testét és vérét, vagyis a kenyér és a bor színében jelen levő, köztünk élő Jézust. Mit jelent az Úrnapja a katolikus világ számára?
Az Eucharisztia alapításának ünnepe Nagycsütörtök, de ez a nap a Szent Három Nap, vagyis a húsvéti ünnepkör kezdete, és a nagyböjti idő lezárása, ami annyi mindent tartalmaz, annyi ünnepet hordoz magában, hogy nagyon nehéz egy mozzanatra különösen odafigyelni. Igaz ekkor egységben látjuk Jézus földi életének a végét, és látjuk az Ő szeretetének minden ajándékát, de a mai hívő ember számára mégis fontos, hogy legyen egy külön alkalom, amikor Urunk legnagyobb ajándékát, az Oltáriszentséget különösen is tudja szemlélni, és külön tud hálát adni érte. Így jobban megértjük mire hívott minket Úr, és hogy valójában Ő maga van jelen köztünk. Őt tudjuk imádni és Őhozzá tudunk imádkozni. Amikor az Úrnapján tesszük ezt, minden hívő ember szívét különleges öröm tölti el. Erre az ünnepre régtől fogva készítettek oltárokat a templom körül, a szabadtéren. Boldogok és büszkék voltak, akik részt vettek ebben és örömmel vitték az emberek a virágokat. Aztán ezekről az oltárokról hazavittek néhány virágszálat, hogy visszaemlékezzenek a szép napra, amit az Istentől kapott ajándéknak éltek meg. Fontos ez az Úrnapja saját egyéni életünkben, hogy tudjunk hálát adni, hogy tudjunk megújulni, hogy lássuk: ez a Csodálatos Oltáriszentség, amely az Eukarisztiában megtestesül, Jézus szeretete és a mi szívünk szeretete közötti kapcsolat, amelyet elmélyíteni és megerősíteni kell. És fontos ez a nap a közösség életében is, hiszen Krisztus mindannyiunkért jött el, velünk akar lenni és azt akarja, hogy mi ezt az örömet, amit az ő szeretete jelent nekünk az Oltáriszentségben, ezt a világ előtt együtt meg tudjuk mutatni. A világ előtt ugyanis tanúságot kell tennünk erről, hogy minél több embert odavonzunk, az Ő kegyelmével az Oltáriszentséghez.

Püspök úr, megyés püspöki szolgálata elején elrendelte, hogy Székesfehérvár városában közösen ünnepeljék a családok az Úr napját szentmisével, körmenettel. Hogyan hozza közelebb a hívekhez ez a közösségi esemény a szentségi Jézusról való tanúságot?
Kiskoromtól fogva úgy nőttem föl, hogy a templomba ott lehettem az oltár mellett, mint kis ministráns. Világosan megmaradt az emlékezetemben a liturgiának a szépsége, fontossága és az esendősége is. Emlékszem arra, hogy a feltámadási körmeneten abban az időben bizony elég sokan részt vehettek, de eltelt néhány hét, két hónap és az Úrnapi körmeneten bizony már sokkal sokkal kevesebben voltak az emberek. Ma ezt úgy magyarázzuk, hogy ilyenkor már nyár van, megkezdődnek a nyaralások, vége az iskolaidőnek és így nehéz összegyűjteni a híveket. Ezt láttam itt Székesfehérvár városában is. Úgy éreztem, előrelépés lenne, ha meghagyva a jogot az egyházközségek számára saját Úrnapi körmenetre, megtartsuk azt közösen is Székesfehérváron. Ezért hívtam a plébániák híveit a székesegyházba, hogy közösen járjuk körbe a belvárost és együtt mutassuk meg az Eucharisztiába vetett hitünket a város előtt, hirdessük a világnak és hívjuk fel az emberek figyelmét arra, hogy az Oltáriszentségben itt van jelen Krisztus. Mi ezt hisszük, és ezért hívjuk az embereket, hogy jöjjenek el, lehetőleg családtagjaikkal együtt, erre a közös körmenetre. Tudom, hogy a közös imádság, az együtt megélt vallási élmény is segíti a családokat a szeretetben való megerősödésben. Segíti őket az egység megélésében, segíti őket mindazokon a nehézségeken keresztül jutni, amelyek alighanem minden család és minden ember életében jelen vannak. Ez a megerősödés, a közös tanúságtétel öröme is kegyelmi ajándéka az Oltáriszentségnek, a mi számunkra.

Ebben az évben a járványhelyzet miatt egészen különlegesen ünnepelték a katolikusok az Eucharisztiát. Ez a mostani Úrnapja is más lesz, mint az eddigiek, egy kivételes alkalmat készít Püspök úr a hívek számára.
Valóban nagyon nehéz időszakon vagyunk túl és remélem, hogy nemcsak túl leszünk rajta, hanem túl is vagyunk. Hiszen a vírus úgy történt ránk a maga súlyos fenyegetettségével, hogy a nagyböjtünket, a húsvéti időszakunkat is bizonyos értelemben tönkretette. Néhányan elégedetlenkedtek is, hogy a püspökök hogyan merték megtiltani, hogy a templomokban nyilvános szentmisék legyenek, de nem gondolták végig, hogy esetleg éppen az Ő hozzátartozójuk fertőződhetett volna meg, egy templomi alkalommal. Akkor az lett volna, hogy miért is nem voltak a püspökök körültekintőbbek. Meg kellett tennünk tehát azokat a lépéseket, amiket megtettünk közösen, és amelyeket a világ minden józanul, felelősen gondolkodó vezetője, az egyházban is megtett. Fájt, hogy nem tudtuk úgy megünnepelni a szép Húsvétot, a Nagycsütörtököt, a Nagypénteket és Nagyszombatot, ahogy megszoktuk. Fájt, hogy bizony a többi ünnepet is hívek jelenléte nélkül, vagy csak valamennyire nyilvánosan, csendesen tudtunk megtartani, elmondani a litániákat. Most eljutottunk oda, hogy nyilvánosan és ünnepélyesen megtarthatjuk az Úrnapi körmenetünket. Ebben az évben rendhagyó módon tesszük ezt, szombaton este a Prohászka templomban, mert ez a legnagyobb temploma városnak. Ide sokszáz ember elfér, és itt az előírásoknak megfelelően tudnak olyan távolságot tartani egymástól, amely sajnos a mai időben még szükséges. Az este 8.00 órakor kezdődő szentmise után megtartjuk a körmenetet a templom körül. Ezt most kivételesen késői időpontra tettük, mert egy különleges esemény fogja majd lezárni, amikor az Oltáriszentséget visszavisszük a templomba. A Prohászka templom kupoláján lévő kereszt kivilágításra kerül, ez a kupola tetején, a város fölé magasodik és messziről fog látszani. Szeretném mindenkiben tudatosítani, hogy az emberi életben, a történelem során lehetnek sötét korszakok, de a nehézségekbe, amiken keresztül kell mennünk, az Isten mindig küld fényt. Nem hagy bennünket soha sötétségben, mindig van remény, mindig van hova fölnézni és meglátni, hogy e fénylő jelben, Krisztus keresztjében győzni fogunk. Régen, egy járvány végén valamiféle emléket állítottak az emberek megmenekülésükért hálából. Nekünk most erre nincsen módunk, nem tudunk többet vállalni, egy ilyen jelet állítunk remélve, hogy az emberek emlékezetében sokáig megmarad ez a kereszt, és azért világít a Prohászka templom kupolájának tetején, hogy emlékeztessen, mindig van kiút, és mindig van út az Isten felé. Hogyha ezt a szép ünnepet együtt megéljük a várossal, akkor azt hiszem, hogy mint közösség is gazdagodunk és minden résztvevőnek a szívébe öröm és béke költözhet. Szívből kívánom ezt Székesfehérvár egész közösségének!

Berta Kata

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk