Konferencia Prohászka Ottokár halála évfordulóján - beszámoló

2006. 04. 01. |

 

1927. április 1-jén az egyetemi templom szószékén lett rosszul, és másnap a Központi Szeminárium egyik szobájában halt meg Prohászka Ottokár püspök. Személyére, a magyar egyháztörténet és szellemtörténet nagy formátumú egyéniségére emlékeztek a Központi Papnevelő Intézetben megrendezett tudományos konferencián. A tanácskozást a Székesfehérvári Egyházmegye és a szeminárium közösen szervezte.

 

szentmisén

 

Köszöntő szavaiban Bíró László püspök, a szeminárium rektora kiemelte: a tanácskozáson Prohászka Ottokár életmûvét felidézve erőt kívánnak meríteni az Egyház előtt álló feladatok teljesítéséhez, és a tudomány eszközeivel, a tények figyelembevételével szeretnék elemezni Prohászkának a magyar egyház és társadalom történetében betöltött szerepét.

A konferencia egyik szervezője, Mózessy Gergely levéltárigazgató bevezetőjében felhívta a figyelmet arra az ifjú generációra, akik az idei év Prohászka pályázatán az életmû feldolgozásában kimagasló munkákat végeztek.

A konferencia első előadója, Szabó Ferenc jezsuita a Prohászka-kutatás történtét idézte fel. Prohászkáról számtalan visszaemlékezés és értekezés született, de több évtizednyi munka után sem tekinthetjük életmûvét feldolgozottnak. Igazán nagy lendülettel csak a rendszerváltás után nyílhatott lehetőség Prohászka szellemi hagyatékának feldolgozására, mûveinek közreadására, teológusok és történészek közremûködésével.

Horváth Pál filozófiatörténész Prohászka legegyénibb hangvételû mûvének, a Diadalmas világnézetnek forrásait keresve arra mutatott rá, hogy ő volt az első, aki Magyarországon a keresztény világnézetről mai szemmel nézve is modernül gondolkodott. Nem a korral szemben, hanem – párbeszédet folytatva – a korhoz szólóan igyekezett elhelyezni a keresztény gondolkodást a világban.

Tengely Adrienn doktorandusz Prohászka Ottokárnak az 1918-as polgári forradalomhoz, a demokráciához való kezdeti bizalommal teli viszonyát elemezte kordokumentumok alapján. Részletesen elemezte az 1919 áprilisára kiírt – végül meg nem rendezett – választásokkal kapcsolatos munkálatait. Prohászka elfogadta és megértette a független demokráciát, de a szociáldemokrácia térhódítása ellen a keresztény szociális eszmét tartotta követendőnek – összegezte előadását a történész.

Orvos Levente somogysámsoni plébános teológiai szempontból vizsgálta a zsidóellenesség kérdéskörét, különbséget téve a hit- és erkölcsvédő antijudaizmus és az antiszemitizmus között. Zsidó szerzők önkritikájának ismertetésével idézte meg azt a kort, melyből kiszakítva Prohászka mondatait ma is gyakran antiszemitimussal vádolják egyházellenes írásokban. Szolzsenyicin elemzéseire támaszkodva ismertette a numerus clausus orosz előzményeit.

Prohászka László a pesti belváros – egykori és jelenleg is látható – Prohászka-emlékeinek történetét elevenítette fel. Bemutatta a szobrokat és emléktáblákat, valamint alkotóikat, melyek a főváros egykori Prohászka-tiszteletéről tanúskodtak.

S. Szabó Péter filozófus Prohászka szociális tanításának időszerûségéről szólt, hangsúlyozva a püspök gyakorlatiasságát, cselekvő aktivitását is a kérdésben.
 
Gyorgyovich Miklós, a Távlatok munkatársa Prohászkának a Regnum Marianum mozgalomra gyakorolt hatásáról beszélt, amely által a múlt század elején a fiatal generáció katolikus restaurációt indított el.

Bella Lászlóné a századelő feminista mozgalomairól és Prohászkának a nőkérdéssel kapcsolatos újságcikkeiről, tevékenységéről beszélt. Az írásokból kiderül, hogy Prohászka felemelte szavát pl. a nők választójogáért, vagy azért, hogy társadalmi közszereplést vállalhassanak. Kiemelte a Szociális Missziótársulat megalapítását, amely bizonyította, hogy egy nőmozgalom milyen fontos karitatív tevékenységet folytathat a társadalom javára.

Szigetiné Tamás Erzsébet és Kőrösiné Dr. Merkl Hilda igazgatónő egyaránt Prohászkának az ifjúság oktatására és nevelésére gyakorolt hatását vizsgálta. Előbbi a múlt század közepéig mûködő budai Új Iskola történetét felelevenítve konkrét hatástörténeti elemzést adott, míg a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium igazgatónője inkább az elméleti alapokra, Prohászka – megdöbbentően időszerûnek ható – nevelésügyi gondolataira helyezte a hangsúlyt.

Prohászka válaszolni akart korának kérdéseire. Válaszait sokszor kortársai sem értették meg, politikai, de egyházi részről is sok támadás érte. A konferencia előadói ezt a „modern”, a párbeszédre és a reformokra is kész, ám a kereszténység lényegét fel nem adó egyházi személyiséget idézték fel, elemezve Prohászka püspök alakját és gondolatait, és rávilágítva az életmû eddig kevésbé ismert részleteire.

A konferencia végén a budakeszi Prohászka Ottokár Gimnázium diákjai dramatizált szemelvényeket adtak elő Az Élet kenyere címû Prohászka mûből az Egyetemi templom Don Bosco Kórusának közremûködésével.

A tanácskozás este 6 órakor az egyetemi templomban szentmisével ért véget, amelyet Spányi Antal püspök mutatott be. Bíró László püspök szentbeszédében Prohászka Szentháromság személyeivel kapcsolatos elmélkedéseit idézte fel.

MB
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor

 


 

 

Képtár


< 2020. augusztus >
H K Sz Cs P Sz V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk