Ifjúsági Zarándoklat - Szent Imre év - beszámoló

2007. 09. 28. |

 

Szent Imre Ifjúsági Zarándoklat
(2007. szeptember 28-29.)

A Székesfehérvári Egyházmegye szeptember 28-29-én, pénteken és szombaton Székesfehérvárról az ősi kegyhelyre, Bodajkra tartó gyalogos zarándoklatra hívta a fiatalokat. A zarándoklatot záró püspöki szentmise a bodajki kegytemplomban volt. Ez a találkozó egyben hálaadás volt az Árpád-házi Szent Imre herceg születésének 1000 évfordulójára meghirdetett, a szent életének fontos állomásait láncba fűző zarándoklatokért. Ugyanakkor beleilleszkedett az évek óta szokásos bodajki őszi ifjúsági zarándoklatok sorába is.

 

pihenő a kálváriánál

 

Pénteken délutántól várták az érkezőket a Szent István Művelődési Ház klubhelyiségében. Ezzel párhuzamosan a szálláshely is megnyitotta kapuit, aminek a Ciszterci Szent István Gimnázium tornaterme adott otthont. Ugyanitt ennivalóhoz is jutott, aki nem hozott magával vacsorát péntek estére.

19 órakor imádságos ráhangolódáson vehettek részt a már megérkezett zarándokok, amit a Szent Imre-kiállítás megtekintése követett. A fiatalok ezután visszatértek a Szent István Művelődési Házba, ahol Cserta Gábor vezetésével táncházas programon vehettek részt.

Másnap a hajnali ébresztő után kispapjaink vezetésével közös, reggeli zsolozsma nyitotta a napot a Szent Imre templomban. A zarándokok autóbusszal mentek Kincsesbányára, ahová 8 óra előtt érkeztek. Itt költötték el reggelijüket, és újonnan érkezettek is csatlakoztak, többek között Érdről és Csengeléről.

Míg az útvonalat kijelölő csapat elindult, a többiek az első állomáson vettek részt, melynek témája a közösség választása volt. A játék végére kialakult „madzag-háló” jelképezte a közösséget. Ha valaki meglazította a madzag nála lévő szakaszát, akkor az egész háló megroggyant. Konkrétan tapasztalható példája volt ez annak, hogy amíg a hálót mindenki tartja, addig erős a közösség.

A második állomás a Fehérvárcsurgói víztározó partján volt, ahol az első állomáson létrejött hálót a földre terítve találták az érkező zarándokok. Márió atya arra kérte őket: képzeljék magukat a Genezáreti-tó partjára, ahol Jézus szól a tömeghez, és jelenlétében ez a tömeg közösséggé, Jézusban Egyházzá válik. Majd Szent Imrére utalva elmélkedésre hívta az újból útra kelő zarándokokat: Miben ajándék nekem az Egyház?

A harmadik állomásra kis csoportokban, rózsafüzérezve érkezett a csapat. E megálló témája a család és a döntés volt. A megbetegedett Tornyai Gábor atya helyett a mányi BiZsaMa közösség regnumi vezetője, Ugron Zoltán segített ennek elmélyítésében. Két közös játékon keresztül tapasztalhatták meg a résztvevők, milyen az, amikor a világ belerángathat abba, amibe nem akarjuk, illetve hogyan véd meg a jó közösség. Az a néhány ember védte meg leghatásosabban kis barátját, akik letérdelve hajoltak föléje. Frissen szerzett tapasztalataikat kiscsoportos beszélgetésben osztották meg egymással a család értékéről, a barátok megválasztásának fontosságáról, a közösségen belüli széthúzó és összetartó erők harcáról.

A negyedik állomás hosszúnak ígérkezett, kezdetén a zarándokok megtölthették a kiürülő kulacsaikat a nyomóskútnál. Az út egyik szakaszán mindenki jól hallhatta a felolvasott evangéliumot. Majd ahol az út csapássá szűkült, és egyesével haladva az erdő sűrűje felé vették útjukat, minden zarándok kapott egy apró tekercset. A rajta található rövid szentírási idézet Isten személyes üzenete volt számukra. Az erdőben menetelve a teremtett világ szépségében megláthatták Isten keze nyomát és megkereshették, hogy mi az ő  „természetes” válaszuk Isten hozzájuk szóló szavára. A halomsírok után nagy kört alkotva megosztották egymással erdei útjuk lelki kincseit.

Az Alba Regia-forrásnál Lőrincz Tamás beszélt a világi hivatásról. Hangsúlyozta, hogy a társadalomban betöltendő szerepünk valójában nem különbözik Istentől kapott hivatásunktól: a kettő szerves egységet alkot, mint Szent Imre esetében is.

A következő gyalogos szakaszt követően Márió atya beszélt röviden az életünkben megtapasztalt keresztek értelméről. Mindenkinek vannak nehézségei a mindennapi életben, az Isten felé haladásban, de ha ezeket Krisztus keresztjének megjelenéseként fogadjuk, akkor nem kudarcérzést, hanem Istennel való találkozást fognak jelenteni számunkra. Az utolsó,  csöndes útszakaszt vezették be ezek a gondolatok, ahol a zarándokok egyenként folytatták útjukat.  

A hetedik állomás a bodajki Kálvárián volt. Odaérkezve a náluk lévő cédulára írhatták, rajzolhatták föl életükből azt, amit leginkább szerettek volna a kereszthez kapcsolni, majd azokat a kereszt lábánál egy kosárba helyezhették. Ezután már a végcél, a bodajki templom felé irányulva Száraz László atya vezetésével elmélkedtek az ember végső sorsáról és örök céljáról, Szent Imre korai haláláról is megemlékezve.

A bodajki templomban pár perces csönddel és keresztvetéssel fejeződött be a zarándoklat „menetelős” szakasza. A templomudvarban meleg ebéd várt mindenkit, amit a zarándokok nagy étvággyal fogyasztottak, mert a zarándoklat során csak lelki eledelt kaptak. Az ebédidő alkalmat adott a személyes beszélgetésre is.

Ezután a Mária-szobor tövében taizéi éneket énekelve elégettük az utolsó állomásnál a kosárba dobott cédulákat. Ez a gesztus nem kapott magyarázatot, mégis jól jelképezte nehézségeink elvesztését, azt hogy Isten szeretetének lángjában hogyan válhatnak semmissé a bennünk és körülöttünk lévő akadályok.

Ezután bűnbánati liturgia következett a kegytemplomban, melynek során a szentgyónás elvégzésére is lehetőség volt. 16 órai kezdettel Spányi Antal megyéspüspök atya tartott szentmisét a zarándokoknak.

A mise után a szokásos „éves nagy hirdetés” következett a zarándokudvarban, majd a szervezők apró, de nagyon kedves ajándékokkal (Szent Imre-kép a léleknek és csokoládé a megfáradt testnek :-) útnak bocsátották hazafelé a zarándokokat. A menetrend szerinti busz, amellyel a többség hazatért volna, sajnos, baleset miatt elakadt, így sokan kénytelenek voltak kimenni a 81-es úton haladó móri busz megállójába. Így azonban módjuk volt – Isten kegyelméből – többszörösen megtapasztalni a segítőkész emberek jóságát, és még egy esti zsolozsmát is elimádkozni a kispapokkal a buszmegállóban. Ez a gondviselés teremtette helyzet méltóképpen zárta le a Szent Imre Ifjúsági Zarándoklatot.

 

Fényképeket készítette Ugrits Tamás, Lőrincz Tamás, Pestiné Paics Marianna

 


 

Köszönjük mindazoknak, akik a 2007-es Szent Imre Ifjúsági Zarándoklat szervezésében és támogatásában részt vettek:
Spányi Antal megyéspüspök atya és papjai (püspöki mise, gyóntatás, bűnbánati liturgia)
Nobilis Márió ifjúsági referens (szervezés, programok)
Tornyai Gábor atya (programfüzet, szervezés)
Száraz László atya (bodajki program)
Az egyházmegye kispapjai (zsolozsma, rózsafüzér vezetése)
Az ifjúsági iroda és önkéntesei (meghirdetés, információ, papírmunkák, helyszínbiztosítás)
Hetyey György KIM-Madzag elnök, Zemlényi Eszter  (Kanári-parancsnokok)
A KIM-Madzag sárga ruhás kanárijai (lótás-futás, regisztráció, menetkísérés)
Lőrincz Ágnes (gazdasági munkák, szervezés)
Lőrincz Tamás (szálláshely)
Rácskai Tibor (programok szervezése)
Ugron Zoltán (program vezetés)
Horváth Kálmán (autós szállítás, menetkísérés)
Stefano testvér, Virág Orsolya és a móri fiatalság (a bodajki helyszín mindenesei)
Filótea énekkar Virág György Barnabás vezetésével (zenei szolgálat)
Cserta Gábor (táncház)
Bitter Tibor  (különjárati autóbusz)
Smohai András (kiállítás-vezetés)
Pestiné Paics Marianna (honlap)

Média:
mtv
Magyar Kurír (Horánszky Anna személyében)

Támogatók:
Székesfehérvári Egyházmegyei Hivatal
Katolikus Ifjúsági Mozgalom (KIM)
Bitter-Szűcs Garázs Bt.
 

Rácskai Tamás
Egyházmegyei Ifjúsági Iroda

 


 

Korábbi év beszámolója:

 


 

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk