Adventi hitoktatói és világi lelkipásztori munkatársi lelkinap - beszámoló

2010. 12. 04. |

 

Szombaton tartották egyházmegyénk hitoktatói és világi lelkipásztori kisegítői az adventi lelki napot Székesfehérváron. A találkozó a Székesegyházban kezdődött koncelebrált püspöki szentmisével.

 

gyertyák - ima az egyházmegyéért

 

Spányi Antal homíliájában elmondta, hogy biztos abban, hogy bennünk él az elhatározás, hogy ezt a szent időt helyesen éljük meg és, hogy a ránkbízottakat közelebb vigyük Istenhez. Eközben a fáradozásunk közben nem feledkezhetünk meg saját lelki előrehaladásunkról sem. Mindennek meg van a maga ideje: a várakozásnak, a készületnek, a megérkezésnek, a beteljesedésnek. Advent a várakozás ideje. A keresztény tud várni, és tudja: az Úr érkezésére vár. A várakozás fontosságáról, természetéről beszélt a főpásztor, és arról, hogy a találkozásról szóló tanúságtétel hitelessége, az Egyházzal való egység megélése jel lehet a világban. Hiszen, noha várunk Rá, tudjuk, hogy itt van velünk.

Advent a várakozás megélésének különös szent ideje. A világ is tele van várakozással – és csalódással. Mert várni lélekkel kell. A próféták így várták az Eljövendőt, Mária így várta az ígéret beteljesedését! Így várt József is, lélekkel! Ez advent lelkülete.

 

Homília meghallgatható:

 

A közös hálaadás után a jelenlévők átvonultak a Szent István Művelődési Házba, ahol meglepetés várta a főpásztort, mert a hitoktatók és világi lelkipásztori munkatársak köszöntötték 60. születésnapja alkalmából. Dózsa István, enyingi plébános atya bevezető szavaiban elmondta, hogy a terem jobb oldalán előkészített asztalon az egyházmegye térképe fekszik, mellette látható az alapító okirat másolata: mindez jele annak, hogy egy nagy közösség tagjai vagyunk. A jelen lévő hitoktatók és világi lelkipásztori munkatársak espereskerületenként égő gyertyát állítottak a térképre, mellyel szeretetüket és hűségüket fejezték ki. Az ajándék része volt a Prohászka Imaszövetség világi tagozata imádságának elimádkozása.

Hajdu Ferenc, provikárius atya személyes hangú, ugyanakkor mély teológiai értékű köszöntőjében hivatkozott a megyés főpásztor korábbi szentbeszédére: mennyire fontos, hogy helyesen lássuk magunkat, Isten tekintetével tudjunk önmagunkra tekinteni. A részegyház számára kiemelkedően fontos a püspök, aki biztosítéka annak, hogy tagjai eggyé, egységgé válhatnak Krisztusban. Alapvető érték a vele egységben élés.

Spányi Antal köszönte a hitiktatók és világi lelkipásztori munkatársak szeretetét, hűségét, helytállását és imádságát.

Eztán a főpásztor megnyitotta az adventi lelkinap második részét, ráhangolva a jelenlévőket az adventi várakozás misztériumára. Ennek az időszaknak elsődleges célja a lelki megnyílás Istenre. Az egész világ várakozik. Advent ennek a várakozásnak kiemelt időszaka: de nem mindegy mire, kire és hogyan várakozunk. Az Ószövetség nagyjai, a próféták igazi várakozással tudtak várni: bármennyire is kellemetlen volt számukra időnként, mégis Isten szavára figyeltek és nem önmagukat hirdették. Szűz Mária példája hasonló nagyszerűségben áll előttünk: lélekkel figyelt és így várta az ígért beteljesedést. Az Isten szavára való belső odafigyelés, a lélek csöndjében való lét megnyit Istenre. Amint a próféták, amint Mária az Úr hordozójává váltak, úgy vigyük mi is Őt az emberekhez, a szegényekhez, elesettekhez, környezetünknek, hittanosainknak, ránk bízottainknak.

Ezután Ugrits Tamás irodaigazgató atya felkérte az október végén Győrben megtartott Nemzeti Kateketikai Konferencián résztvevőket, hogy számoljanak be az ott hallottakról. Dózsa István atya fölvezető szavaiban elmondta, hogy határainkon túlról is érkeztek a résztvevők és nagy lelkesedéssel beszélt a megtapasztalt egységről, közösségről, a személyes találkozások erejéről, az előadók kiválóságáról, hitelességéről.

A Győrben tartott konferencia teljes hanganyaga rendelkezésre áll az Egyházmegyei Kateketikai Irodában - megrendelhető, szabadon terjeszthető.

Virág Orsolya kiemelten beszélt arról, hogy a világban található sok reménytelenség ellenére a keresztény embernek a remény tanújának kell lennie: hirdetnie, ünnepelnie és megélnie kell ezt a reményt. Krisztusban a szenvedés értelmet kapott fájdalmas mivolta ellenére is; tovább kell néznünk a láthatóknál. Legyünk igazi adventi emberek, a remény emberei!

Dózsa István szintén kiemelte a remény jelentőségét, ami nem pusztán reménykedés, hanem bizonyosság arról, hogy Isten tud minden nehézségről, minden örömről, és jelen van számunkra, bárhogy is alakuljanak körülményeink. Ha egy hitoktató ezzel a lelkülettel lép a hittanosai közé, pontosan tudni fogja, miben áll igazi feladata: nem pusztán informatív, azaz adatközlő, hanem elsősorban performatív, azaz átalakító, átformáló erejűnek kell lennie a hittanóráinak. Ezért, noha nem magát hirdeti, mégis fontos a személye: hiszen a rábízottak rajta keresztül ismerik meg Isten üzenetét, magát Istent.

Fehér Margit szintén Bíró László püspök atya reményről mondott gondolatait osztotta meg a jelen lévőkkel. A korábban elhangzottak megerősítése mellett kiemelte a felnőtt katekézis, és katekumenátus fontosságát; a családok egészére való odafigyelést. A hitre jutott felnőttek, szülők környezetükben sokszoros segítői lehetne abban, hogy Isten országa épülhessen. Rámutatott még arra a személyes szeretetre és felelősségre, ami a hitoktatóban kell éljen a rábízott csoporttal kapcsolatban.

Sófalvi Katalin egy elhangzott előadást mondott el, mely arról beszélt hogyan előképe számunkra Krisztus szeretetének az irgalmas szamaritánus felebaráti szeretete. A remény olyan ajándék, aminek közvetítői vagyunk.

Spányi Antal zárszavában összefoglalta a hallottakat és felhívta a figyelmet arra, hogy éljük hitelesen Krisztussal való kapcsolatunkat, hiszen lehetséges, hogy hittanosainkat nem a tőlünk hallottak, hanem belső hozzáállásunk, lelkületünk indítja el Isten felé. Erősödjünk egymás hitén, és örömmel végezzük a munkát. Várakozásunk legyen igazi lelki várakozás és teljesedjen be Istenben. Áldott adventi időszakot és majd karácsonyt kívánt.

Az asztali áldás után agapéval egybekötött kötetlen beszélgetésre került sor.

 

- Marian -
Fényképeket készítette: Marian és Pesti Péter
Videó: - BPK és Somogyi Tamás -

 


 

 Korábbi évek beszámolói:

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk