Főoldal > Híreink > A város közös Úrnapi körmenete

A város közös Úrnapi körmenete - beszámoló

2024. 06. 02. |

| 2024. 06. 02.

Krisztus több, nagyobb, erősebb, mint amit elképzelünk – Úrnapja Székesfehérváron

2024.06.02. – Úrnapján, a katolikus hit központi misztériumának, Krisztus szent Testének és Vérének ünnepén a hagyományoknak megfelelően Spányi Antal püspök egybehívta a város papságát, a plébániák ministránsait, a cserkészeket, a templomi zászlókkal érkező egyházközségek képviselőit a Szent István király székesegyházba. A város hívei a szentmisében és a körmenetben közösen vallották meg hitüket az Oltáriszentségben jelen levő Krisztusban. Az ünnepen részt vettek közéleti vezetők, Dr. Cser-Palkovics András polgármester és Mészáros Attila alpolgármester is.

Az Oltáriszentség alapításának ünnepe nagycsütörtök, de az Anyaszentegyház egy külön ünnepet is szentel hitünk nagy titkának. Az úrnapja az egész város, mindannyiunk ünnepe, amikor az Oltáriszentségben Jézus megszólít minket, hogy végtelen és örök szeretetével találkozzunk – kezdte ünnepi gondolatait a főpásztor, majd azzal folytatta: amikor úrnapján lelkünk tiszteletével, szeretetével, hódolatával az Oltáriszentség elé borulunk, belátjuk, hogy hitünknek ezt a misztériumát nem tudjuk teljesen felfogni. Pedig szeretünk mindent megragadni, meg akarjuk érteni a titkokat is, hogy minden a birtokunkban lehessen. „A hívő ember hiszi, látja és elfogadja, hogy az Eucharisztiában ugyanaz a Krisztus van jelen, aki kétezer éve Palesztina földjén járt, tanított, gyógyított, és hirdette Isten országát. Apostolokat gyűjtött maga köré, és elküldte őket a világba, hogy a Szentlélek segítségével tegyenek tanúságot mindarról, amit Tőle láttak és hallottak.”

A megyés püspök arról beszélt, a Jézussal való találkozás mindig csodálatos élmény, amelyet az apostolok meghívásakor is láthatunk. Amikor megszólította őket, otthagyták a munkájukat, amit addig végeztek – volt, aki karrierjét, az egész vagyonát, volt, aki családját – és követték a Mestert. Az apostolok úgy tekintettek magukra, mint Jézus választott barátaira, akiket maga hívott meg, hogy vele legyenek, és büszkén figyelték Jézus tetteit, szavait, csodáit, gyógyításait, igehirdetését. „Jézus tudta, mi lakik az emberben, tudta, mi volt Júdásban, Péterben és Jánosban. Tudta, hogy ami bennük van, az kevés, és ami megkülönbözteti őket a többiektől, az a végtelen szeretet, amit Ő ajándékoz nekik. Péter, bár megtagadta, a többiek is magára hagyták szenvedésének óráiban, de bűnbánatot tartottak, és méltóvá lettek arra, hogy életüket Krisztusért adják, vállalják a vértanúhalált. Mert Jézus is önmagát ajándékozta nekik, és arra hívta őket: menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”

A főpásztor felhívta a figyelmet, hogy nemcsak egykor az apostolok, hanem a mai ember is találkozik Jézussal, akár egy csendes imádságban, adorációban. Amikor sokféle teendőnk között letérdelünk egy templom csendjében, és érezzük tekintetét. Jelenlétében megtapasztaljuk a megbocsátást, és rádöbbenünk, hogy csak az számít, hogy egy megszentelt, egy szebb, egy jobb, egy tisztább, Isten felé törekvő életet éljünk. Jézus szavát hallhatjuk, vele beszélhetünk, és ha megnyitjuk a szívünket, Ő eligazít, vigasztal, fölemel minket és bátorságot ad, újjáteremt bennünket. Amikor Jézussal együtt vagyunk, megtapasztaljuk szerető közelségét, minket is arra hív, hogy szívvel-lélekkel járjunk az Ő küldetésében. „A mai zavaros, istentagadó világunkban felelősségünk, hogy mindig, minden körülmények között Krisztus hírnökei legyünk. Annak az országnak az örömét hirdessük, ahol béke, szeretet és remény van. Hirdessük, hogy az embert tisztelni és becsülni kell, a javát kell szolgálni a másik embernek, hogy teljesebb életet élhessen. Magunktól erre kevesek vagyunk, de Krisztus több, nagyobb, erősebb, mint amit elképzelünk, remélünk vagy várunk. Így tudták felülmúlni magukat az apostolok, az egyház szentjei is. Mi is legyünk Krisztus küldöttei ebben a világban, kovász, világító jel és só. Mert nem igaz, hogy ez a világ a gonoszé, a bűné, és hogy mindig a hazugság győz, a rossz arat diadalt. … Krisztus az Eucharisztiában erőt ad a tanúságtevő élethez. Amikor az Oltáriszentségre tekintünk, legyen meg az örömünk, hogy Krisztus hív bennünket is: éljük meg a hitből fakadó keresztény életünket, krisztusi küldetésünket” – zárta ünnepi beszédét a püspök.

A szentmise után a főpásztor vezetésével körmenetben vitték az Oltáriszentséget a belváros szívében, Fehérvár egykori szakrális központjában. Az imádságos menetben a kisgyermekek virágszirmokat szórtak, az egyházközségek képviselői zászlókkal vonultak, a papok, ministránsok és a hívek énekkel kísérték az oltárokká alakított templomajtókhoz, valamint a Szent István Művelődési Ház és a Püspöki Palota bejáratához a szentséget. A négy helyszínen a virágokkal gyönyörűen feldíszített oltároknál ünnepélyesen hirdették az evangéliumot és a főpásztor a körbehordozott Oltáriszentséggel a négy égtáj felé mutatva megáldotta a fehérvári polgárokat, az egész világot. Imádkozott, hogy Eucharisztia jelenléte áldás legyen a városban.

A körmenet végeztével a templomba visszatérve az ünnep a litániával és a szentségi áldással zárult.

Szöveg és képek: Berta Kata
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Hivatal

Korábbi évek beszámolói: