158 éve született Prohászka Ottokár püspök - beszámoló

2016. 10. 10. | | 2016. 10. 11.

 

 

Prohászka Ottokár püspökről emlékeztek Székesfehérváron születése 158. évfordulóján

2016. október 10. - A Székesfehérvári Egyházmegye előadással egybekötött ünnepi szentmisével emlékezett meg 15. püspökének, Prohászka Ottokárnak születési évfordulójáról, amely egyben a Prohászka Imaszövetség hagyományos éves imaalkalma.

A hagyományos ünnepen az egyházmegye és a város papságán kívül jelen voltak közéleti személyek, az Imaszövetség tagjai, a Szociális Missziótársulat nővérei, zarándokok, cserkészek és a Szent Imre Általános iskolát képviselő tanulók és pedagógusok.

A szentmisét megelőzően Mózessy Gergely püspöki levéltáros, gyűjteményigazgató tartott előadást Prohászka felekezetek közötti együttműködést hirdető szemléletéről Prohászka Ottokár és a protestantizmus címmel.

„Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök személye, tanítása – de legfőképpen a felekezetek közötti együttműködést hirdető szemlélete – minden magyar keresztény felekezet közös kincsévé nemesedett.” – hangsúlyozta előadásában. Idehaza megelőzte ezzel a szemlélettel korát. A katolikus egyház ugyanis hagyományosan tiltotta híveinek, hogy az akatolikusok rendezvényein részt vegyenek. XIII. Leó idején azonban egy új irányzat is kibontakozott Rómában, amely – szakítva a korábbi fölényességgel – a megbékélést, egymás értékeinek kölcsönös megbecsülését emelte a protestantizmussal kapcsolatos egyházi gondolkodás homlokterébe. Prohászka ennek vált szószólójává itthon. Korai publikációit még más hang jellemezte, ám amikor úgy ítélte meg, hogy közös ellenség fenyegeti a különböző felekezeteket, már megengedhetetlen luxusnak tekintette a polémiát. A fordulat Prohászka protestantizmusról való gondolkodásában aktív politizálásával egy időben állt be.
 
Néhány veretes mondata a hazai ökumenikus gondolkodásnak szinte mottójává vált mára.  „Ne felejtsük, hogy csak egyek vagyunk katolikus és protestáns testvéreim. Szeretném, ha Pannonhalma és Debrecen közt a szeretet szivárványhídja húzódnék, amelyen a megértés angyalai járnának s ez a híd egy új dalkör lenne, egy új magyar meridián.” – mondta például 1919-ben.

A szentmise elején Tóth Tamás esperes, plébános köszöntőjében személyesen megélt élményein keresztül állított párhuzamot, Szent II. János Pál pápa és Prohászka Ottokár megpróbáltatásokkal, szenvedésekkel teli, gyakorta meg nem értettséggel kísért, mégis tanúságtevő életútja között.

Spányi Antal megyés püspök nyitógondolataiban arról beszélt, hogy októberben különösen Mária áll a középpontban.  Elmondta, nem véletlen, hogy ez a hónap a rózsafüzér hónapja. „Napjainkban mindenkit ér fájdalom, mely pusztít, vagy próbatételek által Krisztushoz köt bennünket. Imádkozzunk, hogy ezek ne törjenek össze minket. Nézzük Mária szemével Jézus titkait, vegyünk példát róla és erősödjünk meg az ő imájával. Aki a rózsafűzért imádkozza, Mária által keresi az utat Jézushoz, Mária szemével szemléli Jézus életét és misztériumát. Ezért mondható, hogy a rózsafüzér olyan iskola, ahol Jézus tanítványait a legtökéletesebb tanítvány, a Boldogságos Szűz Mária tanítja az üdvösség titkára. E titok foglalta a szeretet Isten és a felebarát iránt. Ebben az iskolában szeretni tanulunk, magától Isten Anyjától.”

A főpásztor szentbeszédében a Prohászka Ottokár 1895-ben a Rózsafüzér Királynője ünnepén mondott szentbeszédéből idézett, melyből a Szent Szűz iránti mélységes tisztelet és szeretet tükröződik.

„…nem kell másra törekednünk, mint hogy a Boldogságos Szűz Mária iránt való szeretetünk és gyengédségünk minél elevenebb, minél élénkebb legyen; mert ez a Boldogságos Szűz iránt való szeretet fog minket az Isten gyermekeivé és hőseivé nevelni.  Azért tehát buzgón mondjuk el az olvasó-imát; tanuljuk meg az olvasóban kiolvasni a Boldogságos Szűz szívéből és lelkéből a hitnek titkait; nézzük ezt a tizenöt képet, ezt a tizenöt víziót a Boldogságos Szűznek érzelmeivel. Nézzünk a Szent Szűznek lelkén és szívén át az Úr Jézusra, a keresztre, a feltámadásra és mennybemenetelre.”
 
A megyés püspök zárógondolataiban a szent életű püspök tanítását adta útmutatásként: „Ha a szorongás, a szenvedés, a meg nem értettség felülemelkedik bennünk, imádkozzunk Máriához, aki felsegít minket, oltalmaz és elvezet az örök életre.”

A szentmise után a főpásztor a papsággal és a megjelent hívekkel együtt imádkozott a papi és szerzetesi hivatásokért, majd a püspök előd sírjához vonulva kérték Prohászka Ottokár közbenjárását és imádkoztak mihamarabbi boldoggá avatásáért.

KSchN
Fényképeket készítette Gersztheimer Zsolt
Videó: Somogyi Tamás

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk