A leányvári Hivatásőrző Házban jártunk - beszámoló

2018. 01. 08. | | 2018. 10. 15.

A leányvári Hivatásőrző Házban jártunk

2018. október 8-án, hétfőn az Alba Caritas Hungarica Alapítvány fenntartásában működő RÉV Szenvedélybeteg-segítő Ambulancia munkatársai Leányváron, a Hivatásőrző Ház vendégei voltak. A Házat a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alapította és működteti 2014 óta. Az intézmény célja és alapfeladata a szenvedélybetegek rehabilitációja.

Hidász Zoltán, igazgató és munkatársai szívélyesen fogadtak minket, majd részt vehettünk a ház lakóival együtt Magyar Balázs addiktológus főorvos úr kiégésről tartott előadásán. Az előadást követően Hidász Zoltán, intézményvezető mesélt a Hivatásőrző Ház alapításáról, működéséről és a kezeléseken alkalmazott terápiás módszerről. Kiderült, hogy a „minnesotai modell” szolgált alapul a leányvári rehabilitációs otthon létrehozásánál. Jelenleg 10-12 fő befogadására alkalmas a Ház, akik 5-6 hónapot töltenek bent. A napirendben szerepel előadásokon való részvétel, csoportfoglalkozás, terápia, egyéni konzultáció, és mindenek előtt az önmagukkal, problémájukkal való elmélyült foglalkozás. A munkatársak között vannak felépülőben lévő alkoholbetegek is. A Ház jelmondata: „Fontos vagy, egyszeri és megismételhetetlen érték. Ha elvesznél, az jóvátehetetlen lenne! Vigyázz magadra, segíts másoknak is a megmaradásban!”

Alapvetésként tisztázandó, hogy az alkoholizmus betegség, egy kóros függőség, az az állapot, amikor az ivás minden más szükségletet megelőz. Alkoholbeteg az, aki elvesztette a kontrollt ivása felett, nem képes önerőből végleges és teljes absztinenciát tartani. Az alkoholizmus sikeres kezeléséhez, a tünetmentesség eléréséhez 2 dolog szükséges: az egyik, hogy a beteg belássa, hogy probléma van az alkoholfogyasztásával, vagyis a személyes felelősség vállalása, a másik pedig az, hogy kérje és elfogadja a segítséget.  A segítségnyújtás mindenkor felülről érkezik, a Ház munkatársai a terápiás programon keresztül eszközöket, módszereket adnak, folyamatos támogatást a józan élet eléréséhez és fenntartásához.

A jóízű ebéd után lehetőségünk volt egy szerhasználó őszinte beszámolóját meghallgatni vívódásairól; elesésekről és felemelkedésekről, feldolgozatlan érzésekről, amelyek visszaeséshez vezettek, és a bátorságról, eltökéltségről, hogy még ezután is lehet újrakezdeni.

Ezt követően az igazgató úr körbevezetett minket az épületen, megnézhettük az irodákat, csoportszobákat, a 2-3 ágyas lakószobákat, a társas élet helyszíneit és a pergolával és fóliasátorral is rendelkező szép, békét sugárzó kertet.

A Ház munkatársaival és lakóival együtt hisszük, hogy van remény a felépülésre, az alkoholizmusból való kilábalásra, - amit egyébként a 60-70%-ban eredményes terápia is alátámaszt -, de a végső gyógyulás Istennél van.

Sinkovicsné Máté Hortenzia