Rosta Ferenc

VI. Pál pápa 1978. március 6-án nevezte ki Dr. Rosta Ferencet Garriana címzetes püspökévé és Kisberk Imre megyés püspök mellé állította segédpüspöki minőségben.

Rosta Ferenc a Somogy megyei Buzsákon született 1913. október 31-én. Érettségi után a veszprémi egyházmegye kispapja lett és püspöke Rómába küldte tanulni. Ott a Collegium Germanico-Hungaricum ösztöndíjas növendéke volt, tanulmányait a Gregoriana egyetemen végezte és teológiai doktorátust szerzett. 1939. október 29-én Rómában szentelték pappá. Papi munkáját káplánként szülőfalujában, Buzsákon kezdte 1941-ben, majd még ez évben Zalabéren folytatta, 1942-ben Attalán mûködött. Az 1943/44-es tanévben Nagykanizsán volt hitoktató, 1944 és 1949 között a veszprémi szeminárium teológia tanára. 1949 januárjában iktatták be plébánosnak a pápai Szent István vértanú tiszteletére szentelt ún. nagytemplomban, ahol egyik első tevékenysége az volt, hogy az általános iskolás fiúkból énekkart szervezett az istentiszteletek fényének emelésére. Nagyobb ünnepek és bizonyos vasárnapok estéjén a fiúkórus a hívekkel váltakozva magyarul énekelte a kompletóriumot, amelynek szövegét ő fordította. Egyik volt káplánja szerint a kompletórium éneklésének megszervezése nála több volt, mint a liturgikus lelkiség megnyilatkozása. Minden munkájában, feladata elvégzésében a tökéletességre törekedett. A tanításban, a hitigazságok hirdetésében, a papi továbbképzéseken kifejtett munkájában a tökéletesség igénye jellemezte.

A római évek alatt szerzett tudását bőségesen kamatoztatta, mert „tisztán látása mellett a tisztán láttatás” képességével is rendelkezett. Prédikációira, lelkigyakorlatos szentbeszédeire nagy gonddal készült. 1958-ban Fonó plébániájára került, ahol méhészkedni kezdett megélhetési okokból, kitanulva elméletileg is a méhészkedés iskoláját. Méhészetét 1961-ben magával vitte Bálványosra, és csak akkor vált meg tőle, amikor 1971-ben Balatonszemesen plébános lett. 1975-ben főpásztorától tiszteletbeli kanonoki kinevezést kapott. Sokoldalú nyelvtudása, alapos biblikus ismeretei, és a magyar nyelvben való mesteri jártassága szinte predestinálták a szentírásfordítási munkára. Az Ószövetségi Szentírás hat könyvét ültette át magyarra: Jób könyve, Példabeszédek könyve, Prédikátor könyve, Énekek éneke, Bölcsesség könyve, Sirák könyve (1972). Giovanni Papini: VI. Celestin pápa levelei címû mûvét még káplán korában lefordította (1943). 1978. április 5-én szentelték püspökké.

Halála előtt két héttel püspöktársa, Vajda József temetésén ő mondta a búcsúztató beszédet. 1978. július 28-án a székesfehérvári kórházban agyvérzés következtében elhunyt, mielőtt igazán megkezdhette volna segédpüspöki mûködését. Temetésén barátja, Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek mondta a gyászbeszédet. A székesfehérvári bazilika kriptájában nyugszik.

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk