| 2019. 08. 05.
Istennek ajánlani munkánkat, életünket – Szent Donát búcsú Öreghegyen
2019.08.04. – Idén is sokan vettek részt a Szent Donát tiszteletére tartott püspöki szentmisén Székesfehérvár–Öreghegyen, a szent tiszteletére 1733-ban a szőlőművelők kérésére épült egykori kápolnánál. Spányi Antal megyés püspök Tornyai Gábor plébánossal tartott ünnepi szentmisét, amelyre a város egyházközségeiből is elzarándokoltak a hívek. Az 1994-ben épült új kápolna felszentelése óta ugyanis minden esztendőben a főpásztor vezetésével ünneplik Szent Donát napját.
„Évről évre összegyűlünk itt Isten felé fordulva, hogy Szent Donát égi közbenjárását kérjük mindarra, ami fontos számunkra” – köszöntötte a jelenlévőket Tornyai Gábor plébános, aki elmondta, a legfontosabb kérdés, hogy mire építjük az életünket. „Hívő emberként azt gondoljuk-e mindenről, ami történik velünk, hogy bármi is adódik, életünk biztos alapja az Isten. Ennek fényében látjuk-e és értékeljük emberi kapcsolatainkat, tárgyainkat, amit magunkénak mondhatunk és azokat a történéseket, amiket átélünk.”
„Imádkozzunk a városunkért, imádkozzunk az országunkért, imádkozzunk azért, hogy minden magyar ember érezze: Isten áldása ott van az életén, oltalmazza, segíti és védi Őt” – emelte ki a szentmise bevezetőjében Spányi Antal püspök, majd a főpásztor arról beszélt, korunk emberének is Istenre hangolódva kellene élni az életét. „Az ember keresi a helyét a világban és a helyét a történelemben. Nézi a jelent, hogy mit ért el, melyek a céljai, hova szeretne eljutni. Itt olyan helyen imádkozunk, ahol az emberek évszázadokon keresztül kitárták szívüket, lelküket, Istennek ajánlották munkájukat, és Tőle kérték rá az áldást. Mert – nyilván – megvoltak a maguk céljai, elgondolásai, vágyai és reményei, törekvései, harcai és küzdelmei, – akár egymás ellen is, – de azt mind tudták; az emberi fáradság, az emberi munka Isten áldása nélkül nem hozhat eredményt, nem hozhat sikert. Valami harmónia volt a régebbi korok emberének életében. Nem voltak ők sem szentek, de az Istenhez máshogy kapcsolódtak; talán közelebb volt az életük Istenhez, mint a miénk. Egész életüket, egész kultúrájukat, mindennapjaikat, családi ünnepeiket, napjaikat, hónapjaikat, az egész évüket, mind-mind az Isten jelenlétében próbálták megélni” – hangsúlyozta a püspök, majd így folytatta: „hol ráhangolódunk Istenre, hol pedig – amikor áldását, segítségét érezzük, – elfelejtkezünk róla, és kezdünk a magunk útján járni. Ma ez a kísértés talán még nagyobb, mint a régi korok embereinek, hiszen több technikai lehetőség, adottság áll rendelkezésünkre, többre vagyunk képesek. Az ember jobban megtanulta manipulálni önmagát, a környezetét, a világot. Így könnyen elhiteti magával, hogy nincs szüksége Istenre” – hangzott el a beszédben.
„Természetesen az embernek szüksége van a földi javakra, és munkával kell megteremtenie földi életének feltételeit és lehetőségeit, de mindig kell, hogy érezzük és tudjuk, hogy ebben a munkában, a földi életben kinek hol a helye, kinek mi a feladata, mi a szerepe, és azt a szerepet igyekezzen minél jobban, minél hűségesebben, minél tökéletesebben teljesíteni” – zárta homíliáját a főpásztor.
A fehérvári egyházközségek képviselői, felidézve a régi hagyományt, a székesfehérvári templomokból körmenettel hozták el zászlóikat a szőlőhegyi kápolnához. Az ünnepségen a székesfehérvári Noé-Hegyi Szent István Borlovagrend is képviseltette magát. A Szent Donát-kápolna búcsúján részt vettek a város alpolgármesterei, önkormányzati képviselői. A zenei szolgálatot az Öreghegyi Magyarok Nagyasszonya-templom kórusa végezte. A szentmise után az ünneplők a templom mögötti téren, a Borlovagrend meghívására közös borkóstolón vettek részt. Az öreghegyi egyházközség képviselő-testülete finom pogácsával várta a vendégeket.
Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata
Korábbi beszámolóink:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
