Nagycsütörtöki - Utolsó vacsora - emlékmise - beszámoló

2013. 03. 28. | | frissítve 2013. 04. 02.

 

homília

 

Nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékére tartanak szentmisét. Ez a szombat vígilia mise előtti utolsó szentmise.

Spányi Antal főpásztor arról beszélt, hogy a mai ünnep öröm, hála, ugyanakkor különleges este kezdete: Krisztus szenvedésének kezdete. Ma Jézus mindenki számára adott határtalan szeretetét ünnepeljük. Szeretetének jelét háromszor is adta ezen az estén. Apostolainak, rajtuk keresztül pedig mindannyiunknak táplálékul adta magát; jelenlétét ajándékozta nekünk az Oltáriszentségben. Megbízta és küldte apostolait, hogy hirdessék tanítását és képviseljék Őt: papságot adott nekünk. Tökéletlen emberekből áll a papság, mint ahogy a tizenkettő is az volt – mégis Isten eszközeiül választotta őket. Szolgáló szeretetének jelét adta Jézus a lábmosás során: odafordul a legkisebbhez is, és szeretné őt is fölemelni. Mindezek a szeretetajándékok kiegészítik egymást, szeretetünk töredékességét teljessé teszik.

 

Homília meghallgatása:

 

A homília után a lábmosás szertartása következett, mely során a megyés püspök levette miseruháját, vászonkendőt kötve maga elé megmosta a város képviselőtestületeiből érkezett 12 férfi lábát.

A szentmise végén az Oltáriszentséget gyertyák kíséretében átvitték a Bazilika altemplomába, azaz őrzési helyére. Az oltárfosztás mély jele az eztán kezdődő eseményeknek: minden elcsendesedett.

A templomban kihúnytak a fények, gyertyákat gyújtottak a Lamentáció elénekléséhez. A virrasztással és Jeremiás szavainak kíséretében elindultunk és egyre mélyebbre haladtunk a nagyhetet kezdő éjszakába.

Marian
Fényképeket készítette: Marian és Pesti Péter

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 


 

Kapcsolódó oldal:

 

Képtár


< 2018. július >
H K Sz Cs P Sz V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye 2005-2015

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk