Schmidt József Ferenc műhelye: Krisztus Szentháromság szoborcsoportból, 1749 körül. Fa, festett.
(Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, ltsz: 74.375.2) restaurálása

Egykor a dunapentelei, ma dunaújvárosi Szentháromság templom főoltárának éke volt a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum gyűjteményében 74.375.2. leltári számon szereplő hetvennégy centiméter magas faszobor. A templom 1749-ben épült Padányi Bíró Márton veszprémi püspöksége alatt a Szentháromság tiszteletére. A szoborcsoporthoz tartozó Atyaisten alak szintén a múzeum gyűjteményében található, 74.375.1. leltári számon (az NKA 2311/1865. számú pályázatának támogatásával újult meg 2009-2010 folyamán), míg a Szentlelket ábrázoló galamb figurája az idők során elveszett.

Krisztust ábrázoló szobor egy felhőn ül, melyen bal lábával támaszkodik, míg jobbját maga mellett a felhő szélén nyugtatja. A szobor bal keze hiányzik, feltehetően a mellette lévő Atyaistennel együtt a földet mintázó globuszon tarthatta, jobb kezében feltehetően keresztet fogott, ez mára elveszett. A szakállas fiatal, életerős férfiként ábrázolt Krisztus jobb válla fölött - sajnálatosan sérült - lendületesen megmintázott drapéria lebeg. A végtagok ellentétes tartása, a mozgalmas drapériakezelés a szobornak erőteljes dinamikát kölcsönöz.

Amint az Atyaistent ábrázoló szobor esetében a Krisztus alak helyreállítása során az állagmegóvás szempontjából legfontosabb lépés az igen rossz megtartású faanyag szilárdítása volt. A talapzat kiegészítésével a szobor már szerkezetileg is alkalmassá vált a múzeumi bemutatásra. Ezt követően az eredeti festékrétegek kerültek feltárásra és megtisztításra majd a restaurátor esztétikailag egységes megjelenést biztosított a műtárgynak.

Baracza Szabolcs okleveles faszobrász-restaurátor művész kitartó és alapos munkát végzett nem csak a szoborcsoport restaurálásával, hanem mestere személyének kutatásával is. Baracza attribúciója szerint a szobrot Schmidt József Ferenc szobrász, a veszprémi Szentháromság-szobor mestere készítette, aki Padányi Bíró Márton püspök megbízásából Szentháromság-csoportokból sorozatok faragott. A püspök megbízásából az újonnan épített templomok számára készültek ezek a szoborcsoportok, így a dunapenetelei is. Mivel a templom építésének dátuma ismert, így nem csak a művész, hanem a mű készítésének ideje is megállapítható: 1749 körül készült a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum Szentháromság szoborcsoportja Schmidt József Ferenc műhelyében. A veszprémi Boldog Gizella Múzeum gyűjteményében összesen 13 db Szentháromság-szoborcsoport található, melyek stíluskritikai vizsgálata alapján biztonsággal megállapítható, hogy Schmidt Ferenc műhelyének munkája a székesfehérvári szoborcsoport.

Restaurálási dokumentáció >>

A restaurálás a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiuma 2311/1953. számú pályázata támogatásával valósult meg. Köszönjük a támogatást!







Fényképeket készítette: Baracza Szabolcs

Schmidt József Ferenc műhelye: Atyaisten Szentháromság szoborcsoportból, 1749 körül. Fa festett.
(Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, ltsz: 74.375.1) restaurálása

A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum gyűjteményében 74.375.1. leltári számon szereplő hetvennégy centiméter magas faszobor eredendően a dunapentelei, ma dunaújvárosi Szentháromság templom főoltárának éke volt. A szoborcsoporthoz tartozó Krisztus alak szintén a múzeum gyűjteményében található, 74.375.2. leltári számon, míg a Szentlelket ábrázoló galamb figurája az idők során elveszett.

A remek kvalitású, Atyaistent ábrázoló szobor egy felhőn ül, bal lábát előre nyújtja, jobbját maga alá húzza. A szobor bal kezét a földet mintázó globuszon nyugtatja, jobb kezében feltehetően jogart tartott, ez mára elveszett, a szobor ujjai letörtek. A szakállas idős férfiként ábrázolt Atyaisten bal válla fölött - sajnálatosan sérült - lendületesen megmintázott drapéria lebeg. A végtagok ellentétes tartása, a mozgalmas drapériakezelés a szobornak erőteljes dinamikát kölcsönöz. A részletek kidolgozása, az arc, a kezek, a drapériák redői jó kvalitású, tanult mesterre engednek következtetni, aki feltehetően osztrák és német tanultságú volt, s a XVIII. század második felében a Dunántúlon tevékenykedett.

A szobor helyreállítása során az állagmegóvás szempontjából legfontosabb lépés az igen rossz megtartású faanyag szilárdítása volt. Ezzel az akkori körülmények között a szobor életének utolsó órájában véghezvitt szerkezeti javítással újabb évszázadokra sikerült megmenteni a műtárgyat. Az már szerkezetileg alkalmassá vált a múzeumi bemutatásra.

Pályázatunk beadásakor a restaurátori kutatást követően, a reveláció erejével hatott, amikor kiderült, hogy a szürkéskék és barna színű szobor eredetileg polikróm festésű volt. A restaurátori kutatás során a szobor ruházatán, polírezüst, vörös lüszter és kékeszöld lüszter színű festés, míg arcán barokkos, modellált rózsaszínű testszín festés, haján pedig törtfehér eredeti festésréteg tárult elő. Mivel múzeumi kiállítási darab lesz a műalkotás és nem eredeti templomi környezetbe kerül vissza, ezért nem volt szükség az eredeti festést rekonstruáló retusálásra. Az eredeti festékrétegek kerültek feltárásra és megtisztításra majd a restaurátor esztétikailag egységes megjelenést biztosított a műtárgynak.

Restaurálási dokumentáció >>

A restaurálás a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiuma 2311/1865 számú pályázata támogatásával valósult meg. Köszönjük a támogatást!







Fényképeket készítette: Baracza Szabolcs

Ismeretlen szobrász: Mária Magdolna, 1760 körül. Fa, festett.
(Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, ltsz.: 98.940) restaurálása

A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum 2006 óta műtárgyvédelmi programot hajt végre, mely a fenntartó Egyházmegyei Hivatal beruházásában klimatizált múzeumi raktár kialakításából, a kiállítótermekben légkondicionáló berendezések beszerzéséből és működtetéséből állt. Örömteli számunkra, hogy az NKA Múzeumi Szakmai Kollégiuma jóvoltából 2008-ban, a 2305/0235 azonosító számú pályázaton párásító berendezések beszerzésére nyertünk támogatást. Ezzel a múzeumi kiállítóhelyekben bemutatott alkotások teljesen kontrollálható műtárgyi környezetbe kerültek. Most a tudatosan előkészített, több lépcsős műtárgyvédelmi projekt újabb állomásának sikeréről számolhatunk be.

A nem megfelelő műtárgykörnyezeti paraméterek miatt károsodott, a páratartalom- és hőmérsékletváltozásra érzékeny alkotások restaurálásának első, és nem várt eredményt hozó darabja az eredetileg aranyozott felületű Mária Magdolna szobor helyreállítása lett. A szobor restaurálását Baracza Szabolcs okleveles faszobrász-restaurátor művész végezte (Magyar Restaurátorok Egyesülete névjegyzékszáma: S2-464, oklevél száma: I-07/1996). A restaurálás során a legfelső, már említett aranyozott felület alól előkerült a szobor eredeti polikróm színezése. Eközben a formák plasztikusabbak, az arányok letisztultabbak lettek. A szobor visszanyerhette eredeti karakterét. A változás szinte drámai hatású.

A restaurálás folyamatát figyelemmel kísérve, a restaurátor-művésszel folyamatosan egyeztetve kijelenthető, hogy a szobor helyreállítása magas színvonalon történt, s mai ismereteink szerint helyreállítása a legjobban tükrözi a műtárgy eredeti állapotát. A helyreállítás teljes folyamata alaposan és megfelelően dokumentált.

A szoborral a magyar barokk szobrászat egyik magas kvalitású darabja vált alkalmassá a további művészettörténeti kutatásra. Egy észak-dunántúli, feltehetően német, vagy osztrák tanultságú művészkör pontosabb meghatározásához kerülhetünk közelebb általa.

A restaurálás a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiuma 2311/1738 számú pályázata támogatásával valósult meg. Köszönjük a támogatást!







Fényképeket készítette: Baracza Szabolcs