Szent Sebestyén emlékmise - beszámoló

2010. 01. 20. |

 

A pestisjárványtól való megszabadulás emlékére Székesfehérvár lakossága 1739-ben Szent Sebestyén tiszteletére böjttel és körmenettel kapcsolatos, örök időkre szóló fogadalmat tett, amelyet ünnepélyesen okiratba foglaltak. E fogadalom értelmében építették 1739 és 1749 között a Szent Sebestyén-kápolnát (ma: Székesfehérvár-Felsővárosi templom), amelyet 1800-1807 között nagyobb templommá bővítettek.

 

papság a szentmisén

 

Szent Sebestyén a legnépszerűbb szentek közé tartozott. Mint segítőszenthez fordultak hozzá pestis és más – embereket vagy állatokat pusztító – járvány idején. Január 20-án ünnepeltük a szent mártírt, aki Diocletianus római császár keresztényüldözései során ezen a napon, 288-ban, halt vértanúhalált.

A hétköznap ellenére ebben az évben is zsúfolásig megtelt templom mutatta, hogy a Felsővárosiak hagyományőrzése mindig is példaértékű volt. A szentmisén részt vettek városi és megyei vezetőink, az önkormányzat képviselői is.

Spányi Antal megyés püspök homíliájában kiemelte Fehérvár vár lakossága Istenhez fordult a bajban, Istent keresték, Istentől reméltek menekvést. Ő megsegítette őket, és a ragály elmúlt. Elődeink tudták, hogy ezért hálával tartoznak, fogadalmat tettek, és azt meg is tartották. Nekünk is fel kell ismernünk Istent, és nemcsak a bajban, hanem egész életünkben, a világban. Vele reményt és erőt kapunk, nélküle elkeseredés és félelem uralkodik. Az erőszak, a hazugság, az önzés vesz körül bennünket, harc a hatalomért. Van bűn, de van erény is. Van, aki megkeseríti környezete életét, de van, aki segít, aki megpróbál felemelni, emberi példát mutatni. Van, aki a közöst akarja megszerezni, de van, aki a közösségért vállal munkát, áldozatot. Sokan dolgoznak önként, önzetlen szeretetből, például a karitász munkatársak, önkéntesek cigányokért, szegényekért, a természeti katasztrófa áldozataiért.

Van, aki hazugsággal és trükkök százaival akar hatalmat szerezni, megtartani, de sokan vannak, akik vágynak és remélnek egy tisztább, igazabb, emberibb világban, ahol hazugság nélkül, becsületben élhetünk, ahol a kimondott szó azt jelenti, amit érteni kell rajta, és nem mást.

Van erő, mely a vágyak féktelen kiélését, szabadjára engedését hirdeti nyíltan vagy burkoltan, ezzel megalázva és kiszolgáltatva mindazokat, akik e szirénhangokra mozdulnak, és ezeket elfogadják, de van, aki éli a tiszta, fegyelemben – szeretetben, hűségben megélt családi életét, és boldog házastársával és gyermekeivel, akiket szeretetben fogad el, és nevel föl.

Van, aki sokat beszél az egyenlőségről, a kicsik védelméről, de mégis mindig az önzésről, az önsajnálatról, a másik semmibe vételéről szólnak tettei, maró gúnnyal, hazugsággal, becsapva másokat, de van, aki a másikat őszintén tudja tisztelni, ha nem is hagyja jóvá a gyalázatos bűnt és e világ törvényeivel is harcol azok ellen, mindnyájunkért.

Van e világnak bőven, a pestisnél súlyosabb rákfenéje, de van erő is, mely képes kiemelni, új útra vinni. Föl kell ismerni Istent, és nekünk erről a velünk lévő Istenről kell tanúságot tenni úgy, ahogy tanúságot tettek azok, akik e fogadalmi ünnepet elhatározták és megtartották.

Tanúságtételünk megtartja a világot, új utat mutat, emberibb életet taníthat, boldogabb jövőt ígér és ad, ha kitartunk. A kereszténynek ez a feladata: új világról, Isten jelenlétéről tegyen tanúságot, mutassa meg a hit szerinti élet értékét és szépségét, a hitből fakadó remény erejét.

A mi életünk mutasson más rendet, más értéket, ha kell, építsünk új világot, a szeretet világát, hiszen van erőnk hozzá, csak higgyük el, és kezdjünk hozzá, összefogva, egyet akarva, közösen egy felé nézve, megosztottság nélkül, Isten áldását kérve közös imában és csendes fohászban - kérte a püspök.

 

Homília meghallgatása:

 

Végezetül elmondta, milyen legyen a keresztények által teremetett új világ. Olyan, amiben az ember jól érzi magát, amiben rend és biztonság van, ahol az emberek egymásra is tekintettel vannak, ahol a korrupció helyett a tehetség és az igazság rendezi az élet dolgait. Ahol a másikat megilleti a tisztelet, ahol mindenki képes családjáról becsületes munkával gondoskodni, ahol van jövőkép, és a fiatalok örömmel tudják gyermekeiket vállalni. Ahol az időseket nem riogatják, hanem bízhatnak a megszolgált tisztes öregkor megélésében, ahol a beteg megkapja a gyógyulás lehetőségét, és nem kell kiszolgáltatottnak éreznie magát.

„Legyen ez az új világ egy igazságosabb és testvériesebb világ, győzzük le Isten segítségével a mai világ minden pestisét, és örömmel járjuk életünk útjait, Isten is dicsérve, egymást is tisztelve szeretve” - biztatott a főpásztor beszéde végén.

 

- BPK -
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor

 


 

Korábbi évek beszámolói:


 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk