Szent Erzsébet-napi karitászkonferencia Székesfehérváron - beszámoló

2009. 11. 21. |

 

Közel kétszáz karitászvezető és önkéntes vett részt a Székesfehérvári Egyházmegye rendes évi karitásztalálkozóján. A tanácskozáson visszatekintettek az elmúlt év eseményeire, jótékonysági akcióira.

Ullman Péter O.Praem gödöllői perjel tartott előadást az emberi méltóságról, idézve a Biblia erre vonatkozó részeit és a II. Vatikáni Zsinat "Gaudium et spes" című lelkipásztori konstitúcióját. Isten önmagához hasonlóvá, férfinak és nőnek teremtett bennünket, majd minden elképzelhetőt megtett az emberért, üdvösségéért: Önmaga is emberré lett. Ez a legnagyobb szolidaritás. Vállalta a szegénységet, a névtelenséget, hogy olyanná váljon, mint mi. Mások emberi méltóságáért dolgozni ezért a legnemesebb feladat. Előadásában kiemelte, hogy a legnyomorultabbak is Isten képmásai. Isten nem személyválogató. Minden ember méltó az Isten szeretetére. Az anyagi szegénységet jól ismerjük, de fel kell ismerni a nyomorúságát annak is, aki nem szenved szükséget, sőt rá kell vezetni arra az útra, hogy Ő is, segítő adományaival, szeretetével szolgálja Isten ügyét. Előadása végén felhívta a figyelmet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1996-ban kiadott szociális körlevelére, az Igazságosabb és testvériesebb világot dokumentumra, amely a karitász munkatársak nagy segítségére lehet napjainkban is.

Ezután Soltész Miklós a FIDESZ-KDNP frakciószövetség Népjóléti Kabinetjének vezetője és Ékes Ilona országgyűlési képviselő bemutatták a szegényeket támogató Szociális Bázis Alapítványt, és felkérték a önkéntes munkatársakat az együttműködésre, hogy minél több, a társadalom perifériájára került emberen tudjanak segíteni.  A konferencián Vizkelety Mariann elnökhelyettes MTI tanácsadó, a FIDESZ humán ügyekért felelős munkatársa, is felszólalt.

Spányi Antal megyés püspök a konferencián mondott záró beszédét azzal kezdte, hogy köszönetet mondott a karitász munkatársaknak, akik egyházi küldetést teljesítenek, akik munkájukat önzetlenül, másokért végzik. Itt köszöntötte külön Hajdó Györgyné Madaras Olgát abból az alkalomból, hogy a tizedik alkalommal átadásra kerülő Szent Erzsébet rózsája-díjat. az MKPK neki ítélte. A díjat Erdő Péter bíboros, az MKPK elnöke adja át.

A főpásztor a karitász munkatárs alapvető feladatául jelölte meg, hogy Istenben élő, Krisztust hordozó ember legyen. A karitász munka nem szociális munka, hanem az egyház világban való jelenlétének egyik legfontosabb formája. Személyválogatás nélkül kell segítenünk ott, ahol ez módunkban áll; mindezt pedig Krisztus küldötteként kell tennünk. Ezért is törekednünk kell az életszentség elérésére. Így válhatunk képessé arra, hogy minden hozzánk fordulóban Krisztust lássuk, ahogy Szent Erzsébet, Szent Márton életének példája is mutatja.

Azt kell nyújtanunk a másiknak, amire szüksége van: pénzt talán nem mindig tudunk, de figyelmet, gondoskodást, személyes odafordulást tudunk adni. Nem lehet, hogy környezetünkben olyan emberek legyenek, akiknek „nincsen emberük”. Legyünk mi mások embere. Ez hatalmas lelki megterheléssel is jár: szervezzük meg az egymásra való odafigyelést, beszélgessünk nehézségeinkről, örömeinkről, a munka során adódó megoldódott vagy megoldásra váró problémáinkról.

A szerteágazó karitászmunka, ahhoz, hogy eredményes lehessen, szervezettséget igényel, melynek fő felelőse a plébános. Számoljunk be neki munkánkról. Erősítsük lelki-szellemi hátterünket is. Ehhez sokféle irodalom rendelkezésünkre áll. Jöjjünk össze kisközösségekben is, tekintsük át a munkát, imádkozzunk, keressük a megoldásokat a problémákra, és ha plébánia szinten nem is ér rá mindig a pap, de lelkipásztori körzetenként szinte biztos, hogy lehet atya jelenlétére számítani. Működjünk együtt a plébánossal, egymással, az egyházi és a világi intézményekkel, önkormányzatokkal.

Személyes odafigyelésünk nyilvánuljon meg abban is, hogy az egyházat képviseljük: beszéljünk a hitben fölvett szentségek megerősítő voltáról, vonjuk be a beteg és imádkozó embereket az egyház vérkeringésébe azzal, hogy ismertetjük velük az egyházmegye főbb imádságait, a Prohászka Imaszövetséget, az eseményeket, a benne résztvevőket, akikért imádkozni lehet. Nagyon értékes az imádságban átadott élet. Igyekezzünk formálni a szükséget szenvedők lelkét, segítsük őket egy megújult gondolkodás felé, segítsük őket a Krisztusba vetett bizalom útján: ez is a karitász munkája. Mindezt tegyük a hit örömében, Krisztus békéjében. Életünk példa legyen arra, hogy saját nehézségeink közepette is Krisztust hordozzuk. 
 

Berta Kata és Marian
Fényképeket készítette Simon Erika


 

 

 

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk