Püspöki szentmise Urunk bemutatása napján - beszámoló

2019. 02. 02. | | 2019. 02. 04.

 


Kereszténynek lenni azt jelenti, Krisztushoz hasonulunk – Lelkinap a megszentelt élet ünnepén Székesfehérváron

2019.02.02. – Az elkötelezett élethivatás és Urunk bemutatásának ünnepén együtt adtak hálát a székesfehérvári egyházmegye területén működő papok, szerzetesek, szerzetesnők, plébániai közösségek és lelkiségi mozgalmak, a harmadrendek képviselői, valamint a Prohászka Imaszövetség tagjai Fehérváron. Teljesen betöltötték a fehérvári Szent Imre- templomot a közösségek vezetői, akik Spányi Antal püspök meghívására érkeztek, hogy közösen imádkozzanak a megszentelt élet kegyelmeiért. A főpásztor beszédében a Boldogságos Szűz Mária lelki gazdagságának, hűséges életének négy jellegzetes tulajdonságáról elmélkedett: nyitottságáról az isteni szóra, hogy az Isten akaratát kereste, és feltétel nélkül befogadta, hogy következetesen vállalta, amit neki szánt az Úr, és mindvégig kitartott és hitt benne.

Közös zsolozsmával kezdődött a nap, amelyet idén Szent Illésről Nevezett Világban Élő Kármeliták Székesfehérvári Közössége szervezett meg. Majd koncelebrált szentmisét mutatott be Spányi Antal püspök a megjelent papsággal. A szentmise elején a főpásztor megáldotta a gyertyákat, amelyeket a régi hagyomány szerint körmenetben vittek a hívek kezükben. Ünnepélyesen vonulva vitték a fényt a templomban, annak jeleként, hogy a Messiás valóban eljött, és Krisztus fénye ragyog be mindent. Így emlékeztek meg arról, hogy Jézust születése után negyven nappal szülei bemutatták a templomban. Őt, aki a Világ Világossága lett.

 „Ez a nap, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, Urunk bemutatásának ünnepe szívünknek különösen is kedves. Jó szemlélni a Szent Családot, Máriát és Józsefet, ahogy viszik a templomba a gyermeket, hogy bemutassák a Mennyei Atyának. Jó ott látni a két öreget, Simeont és Annát, akik nem őrzik meg magukban az ott kapott kegyelmet, – a Szentlélek világosságát – hanem beszélnek, tanúságot tesznek róla. Szintén jó látnunk az Egyház szándékát, aki ezen a napon – amely Krisztus fényének kiáradását jelképezi a világba - hálát ad a hivatásokért” – kezdte szentbeszédét Spányi Antal püspök, majd hozzátette. „Ez a mai hálaadás nemcsak a köszönet szavainak elmondása, hanem több annál. Számunkra azt jelenti, visszatérünk az első szeretethez, az első igenhez, hogy egyre tökéletesebben átadjuk magunkat, érzéseinket, gondolatainkat, szándékainkat, törekvéseinket Istennek. Ahogy a Boldogságos Szűz Mária tette, akinek lelki gazdagságát ezen az ünnepi napon is szemlélhetjük.”

A főpásztor úgy beszélt Máriáról, mint aki mindig nyitott volt Isten igazságának keresésére és befogadására, és hűségesen kitartott abban. Kereste Isten akaratát, ez határozta meg egész életét. Kész volt az igen kimondására, bármit is jelentett ez számára. Következetesen vállalta a meg nem értést, ha kellett az üldöztetést. Mária lelkében mindig megmaradt az állhatatosság. „Az embernek könnyű kitartania, amikor jó hangulata van. Amikor a kegyelem különös erővel működik a lelkében, amikor szinte emelkedik a szíve az Isten felé. Aztán elmúlnak a kegyelemnek e tüzes percei, s mindenkire ráköszönt olykor a lelki szárazság, amikor bizony a hűség nehézzé lesz, amikor össze kell szednie az embernek minden maradék erejét, hogy meg tudjon újulni életében. Nehéz kitartani a hűségben egy egész életen át. De Mária igenjét hűségesen megőrizte, amikor ott állt Krisztus keresztje alatt, amikor halott Fiát ölébe vette. Megmaradni állhatatosan, hűségben, minden körülmények között, ehhez Isten kegyelmére van szükségünk” – fejezte be beszédét a püspök.

A szentmise az Eucharisztikus Kongresszus imájával zárult. A főpásztor megköszönte a jelenlevőknek a közös ünneplést és a Prohászka Imaszövetség tagjainak, hogy naponta kitartóan imádkoznak új papi és szerzetesi hivatásukért. Azt kívánta, az Isten kegyelme járja át mindannyiuk szívét, lelkét, hogy az odaadott élet öröméről, békéjéről hatékonyan tudjanak tanúságot tenni a világban. „Nekünk, Krisztust hordozó embereknek Krisztus fényét, tanítását kell felragyogtatnunk a világban.”

Az ünnepi püspöki szentmise után a találkozó a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban folytatódott, ahol Tornyai Gábor, öreghegyi plébános Megújulásunk a Lélekben  című előadását hallhatták a Szent László termet megtöltő vendégek.

A plébános először a sokszínű egyházról beszélt, amelyben számos, sajátos lelkiséggel, közösséggel találkozhatunk. „Álljunk meg, és csodálkozzunk rá, milyen sokféle módon áld meg bennünket az Isten. Sokféle útmutatás van, mégis ugyanabba az irányba haladunk, hogy Isten arcát fedezzük fel a sokféle irányból. A Biblia szavaiból is mindenki mást érthet meg, más érintheti meg. Amikor egy lelkiségekre ránézünk, elcsodálkozunk, hogy ezt még nem vettük észre Isten arcából” – hangzott el az előadásban. Majd Gábor atya arról beszélt érdemes szemlélnünk, Isten hogyan segít megértenünk saját misztériumunkat. „Bennem él az Isten, ez mély titok. Ahogy a zsoltáros írja: mély titok az ember, örvénylő titok a szíve. Hogyan formál, alakít engem az Úr? Vessétek le a régi embert, és öltsétek fel az újat. Keresztényként élni egyenlő krisztusi emberként létezni…  Isten nem hagyja, hogy abban maradjak, amiben vagyok. Meg kell hallanom szavát, megnézni, hol tartok a kereszténységben, mit lehet még formálni bennem, mert ez az élet. Soha nem vagyunk készen. Ez a szentek nyugtalansága. Ez nem szorongás. Aki Isten fényében nézi magát, nyugtalanná válik szíve.”

A plébános személyes tanúságot is tett, elmondta, nem akart pap lenni. Háromszor mondott nemet Istennek, de nem bánta meg, hogy végül mégis igent mondott. „Mindenkit a saját útján vezet az Úr. Én döntöttem az utam mellett. Ezen az úton mondta ki az Úr nevemet, hogy krisztusivá váljak. Tőle indulunk és hozzá érkezünk meg. Új teremtés vagyunk Krisztusban, megtisztultunk a bűntől, és isteni természet részesei lettünk. Ezért kell olyan életet élnünk, amire Isten elhívott! Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy Krisztushoz hasonulunk.”

Befejezésül Gábor atya arra kért mindenkit, vizsgálja meg önmagát, mennyiben hasonlít Krisztusra. Ez a Lélek mélyéből való megújulás. A tökéletesség útjának első lépése az önismeret: Isten mit tesz bennem, és hol tartok az úton. „Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok! Mt 5,48.”

A közös agape után a nap szentségimádással zárult a Ciszterci templomban. Az eseményen részt vett a Ciszterci Obláció Nagy Szent Gertrúd Székesfehérvári Konvent, a Magyarországi Boldog Pál Világi Domonkos Közösség, a Szent Imre Ferences Világi Rend Székesfehérvári és Magyaralmási közösségei, a Szent Illésről Nevezett Világban Élő Kármeliták Székesfehérvári Közössége, valamint a Magyarországi Szervita Világi Rend Szent Peregrin Testvérisége is.

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor

 


 

 Korábbi évek beszámolói:

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk