- beszámoló

2006. 06. 10. |

püspök a zarándokok között

 

Nyitrára zarándokoltak június 10-én, szombaton Spányi Antal megyés püspök vezetésével a Székesfehérvári Egyházmegye hívei. A Prohászka-emlékévnek erre a kiemelt eseményére az egyházmegye plébániáinak hívei mintegy 2000-en indultak útnak.

A zarándokok először Prohászka Ottokár püspök keresztelésének helyszínét keresték fel és a főpásztorral együtt közös imában kérték a nagy püspököt, hogy legyen egyházunk és nemzetünk közbenjárója Istennél! Az imádság és éneklés után megkoszorúzták a Szent Mihály kápolnában található Prohászka emléktáblát. Ezt követően átvonultak a közelben lévő Szent László piarista templomhoz, ahol fél 11-től ünnepi szentmisét mutatott be Spányi Antal megyés püspök Takács Nándor nyugalmazott püspökkel, Orosch János pozsony–nagyszombati segédpüspökkel és a székesfehérvári egyházmegye papságával. A segédpüspök a szentmise elején meleg szavakkal köszöntötte az egybegyûlteket és arról beszélt, hogyan lehet példakép a száz évvel ezelőtt élt püspök a mai zajos, médiától vezérelt világunkban. Mintegy lelki testamentumként idézett a nagy püspök utolsó szavaiból: „… csendesedjetek el!”.

A köszöntő szavakat követően Spányi Antal püspök szentbeszédében Prohászka Ottokár családjának történetét vázolta fel, idézett a püspök visszaemlékezéseiből, amelyek gyermek- és fiatalkorára vonatkoztak. Kiemelten beszélt a nyitrai, rózsahegyi, losonci élményeiről. „Vonzotta a tisztaság, felismerte a természetfeletti jeleket.” A keresztelésétől az első ministrálásig, az első szentáldozásig, mindent fontos és meghatározó emlékként őrzött életében. „Ha figyelmes lélekkel szemléljük a családot, látjuk milyen tisztán, egyszerûen éli mindennapi életét. Látjuk, hogy Ottokár hogyan fogadja el az Istentől a rábízott ajándékot, a tanulást, a gyermeki életet. Látjuk a szülők áldozatvállalását egymásért, a szerelemükért, a gyermekekért, akiket Isten áldásaként fogadnak. Látjuk a gyerekek tiszteletét, a szülők iránt. Ebben a családban, - melyben megszületett és felnövekedett Ottokár, - olyan egyszerû természetes erények találhatók, melyek egyre ritkábban vannak meg a mai családok életében. Mennyi sebet kapunk, mennyire fájdalom él már a családjainkban. Talán már nincs is olyan család, ahol ne lenne komoly gond a kapcsolatokban. Láthatjuk, hogy aki tudatosan kutatja múltjában az Isten jelenlétét, és boldogan fedezi fel azt, hûséges marad Hozzá egy életen keresztül. Boldog az, aki Istennel való találkozásait nem futó kalandként éli meg, hanem olyan találkozásként, mely Istennel való kapcsolatát erősíti és így életének menetét, Isten szeretete vezérli.”- mondta el beszéde elején a főpásztor.

Erkölcsi kötelességünk, hogy tanúskodjunk Prohászka Ottokár püspök – „a nemzet apostola és tanítója” – életszentségéről. – folytatta beszédében a megyés püspök. Ennek eszköze pedig, azoknak az erényeknek a megvalósítása, - személyes, családi és közéletünkben - amelyek írásaiban tükröződnek, és amelyek élettörténetében példaként állnak előttünk.

„A keresztelő kápolna falán hirdeti az emléktábla: Virtute vixi! Memoria vivit! Gloria vivet! vagyis erényesen élt, emlékünkben ma is él, megdicsőülten örökké élni fog. Mi, akik megtisztelő szeretettel jöttünk ide, tudjuk e szavak igazak, neki a nemzet legjobbjai közt van a helye. Példája erősítsen meg magyarságunkban, kereszténységünkben. Hiszen magyarságunk a népek nagy családjában Isten gondolata, ő akarta, hogy legyünk és egészítsük ki a nemzetek nagy családját… Szeressük nemzetünket, hazánkat, történelmünket, mely oly sok, nagy szentet adó, dicső múltja miatt kötelez bennünket. Ezért tudtak eleink méltósággal embertelen küzdelmet folytatni. De meg is kell bocsánatunk, mert ez a szeretet parancsa, ahogy Prohászka is tette: 1919-ben a Tanácsköztársaság bukása után a bosszú lelkületétől óvott. Megbocsátott, sőt óvta azokat, akik kihajították a püspöki palotából. Vállalni kell a jelent is, melyet jobbítani keresztény kötelességünk. Nem adhatunk teret az Isten nélküli életnek, hatalomnak. Nekünk tenni kell azért, hogy a keresztény magyar lélek, teret és életet nyerjen, mert a Szent Istvántól alapított és Szûz Máriától oltalmazott keresztény Magyarországnak van jövője. Ez adhat helyet Isten országának a szívekben és közéletben is, hogy rend és szeretet, megbecsülés és igazság, az elesettek felemelése megvalósuljon. Nekünk nem lehet magánügy a hit, és a hit szerinti élet. Tanúskodnunk kell hitünk öröméről és erejéről. Vállalni kell egyházunk, hitünk, vallásunk szeretetét és szolgálatát, ma jobban, mint bármikor.” Ezekkel a gondolatokkal fejezte be beszédét a főpásztor, a templomot zsúfolásig megtöltő, és a templom előtti téren álló sokaságnak, akik hangszórók segítségével követték a szertartást.

A szentmisét követően a budakeszi Prohászka Gimnázium tanulói jelenetet adtak elő a szentéletû püspök „Az élet kenyere” címû írásából.

A szentmise befejeztével a zarándokok a maguk szervezte programok keretében ismerhették meg, Nyitra és környéke magyar és egyházi vonatkozású nevezetességeit. Néhány zarándokbusz elkísérte Spányi Antal püspököt Esztergomba is, ahol megkoszorúzták Prohászka püspöknek az Érseki Palota kertjében álló szobrát, majd azt az emléktáblát, amely annak a templomnak az oldalán található, ahol Prohászka újmisés papként mûködött.

- BPK -
Féynképeket készítette dr. Berta Gábor

 


 

 

Képtár


< 2018. október >
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk