Ökumenikus imahét 2018 - hatodik nap - beszámoló

2018. 01. 26. | | 2018. 01. 31.

 

 

A 2018-as ökumenikus imahét hatodik napján Székesfehérváron

2018.01.26. - Az öreghegyi Magyarok Nagyasszonya templomban gyűltek össze Fehérvár különböző felekezetű hívei az ökumenikus imahét hatodik napján, hogy megélve az egységet köszönetet mondjanak Istennek keresztény örökségükért, és az Úr szabadító és megváltó cselekedetéért a történelemben. „A város egyik magaslati pontja van a közelben, amely arra emlékeztet bennünket, hogy Isten tekintetével nézzünk a világra, aki jól lát mindent; látja múltunkat, jelenünket, jövőnket. Ezekkel az estékkel szeretnénk a jövőre nézni, azzal a reménységgel, hogy a viharos múlt után, a jelen tapasztalatai szerint Isten, - aki a szeretet Istene - egységbe hív bennünket.” – hangzott el Tornyai Gábor plébános köszöntőjében.

A köszöntő után az imaest témáját olvasták fel, a Karib-térség egyházainak útmutatása alapján. „A Biblia a vigasztalás és a felszabadulás forrása lett sokak számára, akik a gyarmatosítók kezétől szenvedtek. A Biblia ma is a vigasztalás és felszabadulás forrása. A karibi térség keresztényeit arra ösztönzi, hogy foglalkozzanak azokkal a körülményekkel, amelyek jelenleg is aláássák az emberi méltóságot és az életminőséget. Ahogyan a rabszolgaság vaslánca lehull a kezünkről, a szeretet és közösség új köteléke jelenik meg az emberiség nagy családjában, kifejezve azt az egységet, amelyért keresztény közösségeink imádkoznak.”

A közös istentiszteleten a Szentlélek hívó ima után a kiengesztelődés imáit a felekezetek lelkipásztorai és elöljárói mondták: „Ments meg, Urunk, az olyan rendszerektől, amelyek aláássák az emberi méltóságot, és a rabszolgaság új formáit erőltetik ránk!... A félelemtől és a gyanakvástól, amely elválaszt minket egymástól, és határokat szab reménységünknek és a gyógyulásnak!  

Az ökumenikus alkalom igéi által a karibi keresztények a nehézségekkel küzdők megsegítését hangsúlyozták: Ézs/Iz 25,1–9: „… vigadjunk és örüljünk szabadításának.” Zsolt 82: „Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát…” Fil 2,1–4: „… senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” Lk 12,13–21: „... őrizkedjetek minden kapzsiságtól…”

Az est igehirdetője Szemerei János evangélikus püspök Lukács evangéliumából az esztelen gazdag történetén keresztül világította meg, miként tekintsünk a földi javakra Jézus tanításán keresztül. Beszédében hangsúlyozta, hogy kétezer éve és ma is ugyanazzal a problémával találkozunk: nem megy az igazságos osztozkodás. Az igehirdető először kifejtette a bolond gazdag, egy jó gazda, aki él a lehetőségekkel és jól gazdálkodik. A bibliai időkben a gazdag Isten áldásának hordozója volt, mert úgy gondolták, hogy amit az ember kap a földön, azt Istentől kapja. „Nem az a probléma, hogy gazdag emberről van szó, hisz a kor embere sem kizsákmányolóként beszél róla. Látja, hogy sok a termés és jól reagál a helyzetére, olvashatjuk a példázatban. …. Nem is rabja a vagyonának, mint ahogy Molière Fösvényében látjuk, aki a pénztől való függésében képtelen volt a rendezett kapcsolatra. A példázat főszereplője mentálisan is rendben van, azt teszi, amit mi is tennénk. Nyugodtan, biztonságban szeretne élni, kihozni mindent önmagából, az életből, amit lehet. Mit akar akkor ez a történet mondani nekünk? Azt, hogy ami emberileg normális, az nem biztos, hogy Isten akarata szerint való.”

A püspök további gondolataiban kifejtette, Jézus rávilágít arra, hogy a gazdag elszámította magát, mert látómezője beszűkült, csak addig néz, amíg a szeme ellát. Sok ember van így, akik becsületesen dolgoznak, megtesznek mindent a munkájukkal, amit lehet. De Jézus erre azt mondja: „még az éjjel elkérem lelkedet.” Másképpen kell gondolkodnunk életről, munkáról, az emberről. Mert az élet nemcsak néhány évtized, ami arra van, hogy javakat gyűjtsünk. Jézus szembesít minket azzal, hogy amit kaptunk, akár anyagiakat is, jobban kell kamatoztatnunk. Azokra is kell gondolnunk, akik nehézségekkel, problémákkal élnek. „Amikor Isten a szeretetével megajándékoz minket, akkor nekünk is jobban kell szeretnünk azokat, akik körülöttünk élnek. Jézus a bolond gazdag történetén keresztül, arra tanít, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindent a pénz mozgat, de az igazi nagy ajándékok az életünkben, a béke, a biztonság, a remény és az örök élet, amely csak Őnála kaphatók meg.” – fejezte be beszédét, Szemerei János.

A Krisztus-hívők egységében tartott imaest a könyörgésekkel folytatódott: „Mindenható Istenünk! Te adj erőt és bátorságot egyházadnak, hogy folyamatosan hirdesse az igazságosságot és az irgalmasságot, még az igazságtalan uralom és elnyomás idején is. Amikor Krisztusban való egységünket ünnepeljük, a te Szentlelked legyen velünk, hogy mások szükségleteire is figyelemmel legyünk.”

Az ökumenikus alkalom végén a felekezetek képviselői hálát adtak Istennek szabadító kegyelméért. „Amikor hálát adunk a bűn rabságából való szabadulásunkért, az Úr elé hozzuk kéréseinket, kérve Őt, hogy törje össze a láncokat, amelyek rabságban tartanak, és láncok helyett a szeretet és közösség kötelékével kössön össze minket. Kivonulás Istene, Te átvezetted népedet a Vörös-tengeren, és megszabadítottad őket. Légy velünk most, és szabadíts meg a rabszolgaság minden formájától, és mindentől, ami elhomályosítja az emberi méltóságot.”

Berta Kata



 

Az imahét Székesfehérváron zajló eseményei és a róluk készült beszámolók:

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk