Az egyház sem Nagypénteken, sem Nagyszombaton nem mutat be szentmiseáldozatot. A megrendülés csendje jellemzi a liturgiát. A Székesegyházban a nagypénteki szertartást Spányi Antal megyés püspök vezette, aki a csöndes bevonulás után arcra borult az oltár előtt. Mindeki más - a papok, papnövendékek, az asszisztencia és a hívek – térden imádkozott.
A szertartás ünnepélyesség nélkül, a legnagyobb egyszerűségben zajlott: olvasmányok fölolvasása, majd a passió eléneklése után Spányi Antal rövid szentbeszéde követett.
Rövid szentbeszédében a főpásztor elmondta, hogy nem pusztán egy régen történt eseményre való emlékezésről van szó, hanem mindegyikünket legbelülről, személyesen érintő valóságról: Isten Fia értünk, személy szerint mindegyikünkért adta életét, nem futamodott meg a szenvedéstől sem.
Ezen az estén az egyház az egyetemes könyörgésekben hosszasan és mindenkiért imádkozik. A kereszthódolatot térdhajtással fejezték ki a feszület előtt. Eztán az altemplomból fölhozták az Oltáriszentséget. Az áldoztatás után lekapcsolták a templom fényeit – az Oltáriszentséget így vitték vissza az altemplomba.
A szertartás könyörgéssel ért véget, elbocsátás nem történt, hiszen nem volt szentmise bemutatás – a főpásztor az asszisztenciával együtt csöndben távozott.
- Marian -
Fényképeket készítette Marian és Pesti Péter
A rákövetkező napon, Nagyszombaton az Egyház Urunk sírjánál időzik.
Korábbi évek beszámolói:
Kapcsolódó oldal:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk