Nagycsütörtöki olajszentelési mise - beszámoló

2017. 04. 13. | | 2017. 04. 14.

 

 

 

Hivatásunk isteni ajándék, életünket lefoglaló pecsét - Olajszentelési mise a székesfehérvári székesegyházban

2017.04.13. - A hagyományos olajszentelési misével, a papi ígéretek megújításával, a krizma és a szent olajok megszentelésével kezdődött a Szent Három Nap liturgiája Székesfehérváron. Nagycsütörtökön, amikor az egyház megkezdi imádságos megemlékezését Jézus szenvedéstörténetére, halálára és feltámadására, Spányi Antal megyés püspök az egyházmegye papságával mutatott be szentmisét a Székesegyházban.

Annak a napnak az évfordulója, amelyen Krisztus apostolait és minket is papságában részesít, mindannyiunk számára jelentős ünnep. Évről-évre a nagycsütörtöki krizma misében, a papok közösségében, a diakónusok, a szerzetestestvérek és hívek jelenlétében, megünnepeljük elhívásunkat, megújítjuk papi ígéreteinket. Felelevenítjük a kegyelmet, amelyet a papszentelés szertartásában kaptunk, amely mint isteni ajándék, mint lefoglaló pecsét eltörölhetetlenül ott él lelkünkben! - mondta a szentmise kezdetén a főpásztor. „Alkalom ez a nap, hogy hálát adjunk a kapott kegyelmekért, hogy bűnbánatot tartsunk minden mulasztásunk miatt, és megújuljunk papi küldetésünk teljesítésében.”

Az ünnepi szentmisében a megyés püspök beszéde a papi élet lelkiségéről, a Krisztussal egyesült életről szólt. „Az apostolok, akik hozzánk hasonló, egyszerű emberek voltak, a Szentlélek segítségével teljesítették a rájuk bízott küldetést. Hirdették az örömhírt, bejárták a világot, életükkel tanúságot tettek Jézusról. Mi, papok az ő küldetésüket folytatjuk az Egyházban. Isten hívott meg és választott ki erre a feladatra bennünket. Az Ő hívó szavát hallottuk meg lelkünk mélyén, és ezt a meghívást fogadtuk el, amelyre igent mondtunk. - mondta a főpásztor majd arról beszélt, hogy a pap életének középpontjában Jézus él. Az övé a szíve és a lelke, őt keresi a lélek közösségében, vele éli mindennapjait. „A pap életének fontos ideje az imádság percei, amikor a zsolozsmát végzi, amikor adorál a templom csöndjében, amikor fohászokkal kéri Isten kegyelmét maga és a rábízottak számára. Amikor felismeri az Urat a betegellátásban, a szentségekben, amikor tanúskodik életével a Jézusról, tanít, és tovább adja a rá bízott kincset, a hitet.”

A főpásztor a papi küldetéséről is elmélkedett, amikor a lelkipásztor az egyházban Jézus köré gyűjti az embereket, hogy a hívők közösségében megerősítse, a hitben megszilárdítsa őket. Mindenkihez szól küldetése személyválogatás nélkül. Krisztus szeretetével gondja van mindenkire, a családra, a fiatalra, az idősre, a magányosra, a szegényre, a bűnösre. „Ennek útjait, formáit kell keresnünk, meg kell újítanunk pasztorációs gyakorlatainkat, bátran kell keresnünk az új utakat. Utakat, amelyen járva közelebb kerülünk Krisztushoz! „- mondta a püspök majd így folytatta: „A papi élet különleges élet! A világban megélt, de nem a világ szerinti élet. Küldetésünk, hogy megszenteljük imánkkal, tanításunkkal, közösségi munkánkkal, a szegények és kicsik szolgálatával, vagyis Krisztus szeretetével a világot.”

A főpásztor végül arra hívta fel figyelmet, hogy a világnak nagy szüksége van a papra. Nehéz a vallásos életet megőrizni ott, ahol nincs jelen a pap, vagy csak időnként tud ellátogatni a közösségébe. Mert az embereknek kell az, amit a pap adhat, ő taníthat meg Isten jelenlétének felismerésére. De a hívek is felelősek a papjukért! Amikor tisztán szeretik őket, megfelelő kapcsolatokat alakítanak ki velük, amikor közösen tevékenykednek és áldozatosan segítik a pap sokszor nagyon nehéz küldetésének teljesítését, tudatosan figyelnek papjukra és buzgón imádkoznak érte. Ezt a keresztényi küldetést legjobban a Prohászka Imaszövetség tagjaként élhetik meg a hívek, a napi imával, a vállalt buzgó keresztény élettel. Beszéde végén a főpásztor megköszönte az Imaszövetség tagjainak, hogy kilenc éve imádkoznak papi és szerzetesi hivatásokért, és megköszönte az imákat meghallgató Istennek, hogy minden évben adott fiatalokat, fiukat és lányokat, akik bátor és nagylelkű döntésükkel életüket odaadták az egyházban az Úrnak, és a hívek szolgálatának.”Isten kegyelme segítsen bennünket, papokat és híveket azon az úton, amelyen Jézus nyomában haladhatunk és az Ő országát építhetjük. Járjuk az Ő útját bizalommal! Járjunk az ő szeretetében a lélek örömében!” - zárta gondolatait Spányi Antal püspök.

A szentbeszéd után az egyházmegye papsága megújította papi fogadalmát. A szentmisében először a betegek olajának megszentelésére került sor, majd a főpásztor megáldotta a keresztelendők olaját, valamint a bérmálás szentségének kiszolgáltatásakor használt krizmát. A záróáldás után a diakónusok, a papság, és a főpásztor ünnepélyes vonultak ki a megszentelt olajokkal, krizmával.

Homília letöltése: 1704olajszentelesimise_homilia.pdf (236 kB)

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor

Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 


 

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk