Nagycsütörtöki - Utolsó vacsora - emlékmise - beszámoló

2018. 03. 29. | | 2018. 03. 29.

 

 

 

2018.03.29. - Nagycsütörtökön este a délelőtti olajszentelési misén kívül csak az utolsó vacsora emlékére tartott szentmisére gyűltek össze a hívek. Ez emlékmiséje az Oltáriszentség és az egyházi rend alapításának, egyben a szombat esti vigília előtti utolsó szentmise. Vele különleges időszakba léptünk, melybe a liturgia minden évben intenzíven belevonja a híveket.

A mise eleje még az utolsó vacsora örömében zajlott, de a Dicsőség eléneklése után a harangok, a templomi csengők és az orgona elhallgattak, és legközelebb a feltámadás örömében szólalnak meg újra. A mély gyász egyik első jele a kereplők nyers hangja. Az Élet és a Halál, Isten szeretetének és az ember gonoszságra hajlásának kontrasztja kíséri végig ezt az estét.

Spányi Antal megyéspüspök homíliájában rámutatott, hogy Jézus Krisztus, a Megváltó megnyitotta számunkra az örök életbe vezető utat, ettől kezdve nekünk is választanunk kell az Élet és a Halál között. Az eluralkodó bűn és Isten szeretetének misztériumát szemléljük ma; ez nem egy „egyszervoltholnemvolt” mese, hanem ma is élő, kemény valóság. Júdás esete mutatja, hogy az ember a bűnből nem tud egyedül kikerülni, vissza kell térnie a szabadulást hozó Istenhez, különben elpusztul.

Ezért Jézus az Élet kenyerében jelenlétét ajándékozza, és megalapítja az Oltáriszentséget, mely az újjászülető élet szüntelen forrása, megújulásunk alapja. Jézus megalapítja a papságot, akiken keresztül minden misében jelenvalóvá válik számunkra Isten, akik kiszolgáltatják a szentségeket - az Istennel való találkozás kiemelt és Életre vezető alkalmait. Saját példájával mutatja be nekik a szolgáló szeretetet és adja át a szeretet parancsát. Ez az este megérinti bensőnket: engedjük, hogy formálja lelkünket és életünket. Váljunk Isten országának építőivé.

A homília után a lábmosás szertartásához a főpásztor leváltotta miseruháját, egyszerű vászonkendőt kötött maga elé, és az oltár előtt megmosta a város képviselőtestületeiből érkezett 12 férfi lábát. Ezt követte a hívek könyörgése.

Azon az estén Jézus kiment, elénekelte a hálaadó zsoltárokat, és megkezdte szenvedésének éjszakáját. Az áldoztatás végeztével az Oltáriszentséget pislákoló gyertyák közt kísérték ki a templomból, sötétség zárta le utána az ajtót. A következő két napon az altemplomban, a Szent Sír mellett lesz a helye. Nagypénteken és Nagyszombaton üres a tabernákulum. Az oltárfosztás mély jele vezette be az ezután kezdődő eseményeket; a megyéspüspök és az asszisztencia csendben vonult ki a félhomályos templomból. Utána végleg kialudtak a fények, már csak a szentélyben volt némi világosság: a Lamentáció eléneklése kezdődött.

Jeremiás siralmai és a zsoltárok szavai megelevenedtek. A kispapok és hívek imáját Bak Ádám diakónus és Korb Tamás vezette, az esti zsolozsma egyre mélyebbre vezette a virrasztani maradt híveket a nagyhetet megnyitó éjszakába.

- Marian -
Fényképeket készítette Lugosi Balázs

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 


 

 

Képtár


< 2018. július >
H K Sz Cs P Sz V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye 2005-2015

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk