Júniusi búcsúnap a Fatimai Szűzanyánál - beszámoló

2019. 06. 13. | | 2019. 06. 14.

 

 

Júniusi búcsúnap a Fatimai Szűzanyánál

2019.06.13. - A Fatimai Szűzanya első magyarországi búcsújáró helyén, Alsószentivánon májustól októberig, minden hónap 13-án, a fatimai jelenések napjain tartanak zarándoknapot. Az idei második búcsúnapon Horváth József bodajki plébános tartotta az ünnepi szentmisét, aki hálát adott a jó Istennek azért, hogy ismét, ebben az évben is megkapta azt a kegyelmet, hogy szónok lehessen a Fatimai Szűz búcsújáró helyén.
Természetesen iskolánk tanulói is részt vettek a szentmisén, közreműködtek a felolvasásban és a ministrálás során, valamint a körmenetben is. Nem mi voltunk azonban az egyetlen katolikus iskola a misén: a Tamási Béri Balogh Ádám Katolikus Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda gyermekei közül is eljöttek többen a mai zarándoklatra.

Prédikációjában Horváth József felidézte Jézus szenvedéstörténetét, aki nem vetette le a keresztjét, hanem felment vele a Golgota hegyére, ahol meghalt értünk, hogy megváltsa a bűneinket, s feltámadásával számunkra is lehetőséget adjon az örök élet elnyerésére. Nekünk is türelemmel kell hordoznunk keresztünket, Isten nem hagy el a bajban bennünket. Ma is történhetnek velünk csodálatos események, megoldhatjuk életünk válságos időszakait. Ehhez követnünk kell Isten akaratát, útmutatását, amit kijelöl számunkra, és kérnünk kell a Szűzanya közbenjárását, aki mindig meghallgatja a hozzá fordulókat.

A prédikációt hallgatva akaratlanul eszembe jutott a következő történet:

„LÁBNYOMOK

A történet egy férfiről szól, aki azt álmodta, hogy elérkezett élete végéhez. Visszatekintve, úgy látta életét, mint egy tengerparti sétát Jézussal. Ahogy visszatekintett az életére, két pár lábnyomot látott a homokban az út java részén – az egyik az övé, a másik Jézusé. Észrevette azonban, hogy élete útján sokszor csupán egy pár lábnyom volt a homokban. Azt is felfedezte, hogy ezek az útszakaszok voltak élete legnehezebb, legszomorúbb időszakai.
Ez nem hagyta nyugodni a férfit, és megkérdezte felőle az Urat:
–   Uram, Te azt ígérted, hogy soha nem maradsz el tőlem, sem el nem hagysz engem. Azt mondtad, hogy ha egyszer úgy döntök, hogy követlek Téged, Te velem jössz végig az úton. De most, ahogy visszatekintek életemre, a legnehezebb időszakokban csak egy pár lábnyomot látok. Nem tudom megérteni, miért van az, hogy amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád, éppen akkor hagytál magamra!
Jézus így válaszolt:
–    Fiam, szeretném, ha tudnád, hogy szeretlek téged, és sosem hagynálak el. Nézd csak meg még egyszer azokat a lábnyomokat: A nehézségeid és szenvedéseid idején enyémek voltak azok a lábnyomok. Én hordoztalak téged.”

Az ünnepi szentmise végén a körmenetet követően Helter István köszönetet mondott mindazoknak, akik a búcsú méltó lebonyolításában, illetve előkészületeiben részt vettek, jelenlétükkel a kegyhelyet megtisztelték. A búcsú végül szentségimádással zárult, s a jelenlévők minden bizonnyal lelkiekben megerősödve tértek haza ezen a júniusi délelőttön is.

Kiss Attila

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk