Első csütörtöki Eucharisztia ünnep (Szent Imre) - beszámoló

2018. 12. 06. | | 2018. 12. 07.

 

 

Minket is hív az angyal, előttünk is csillag jár utunkon – Elsőcsütörtöki közös ünnep a székesfehérvári Szent Imre-templomban

2018.12.06. – A liturgikus év első csütörtöki napján advent szent időszakában is összegyűltek Székesfehérvár hívei közös imádságra, az Eucharisztia ünneplésére. A Szent Imre-templomban a megyés püspök vezetésével imádkoztak egyházunkért, a papi hivatásokért, a családokért, a közösségekért, a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért.

A főpásztort Dózsa István plébános, püspöki vagyonkezelő köszöntötte, majd az imaórához kapcsolódóan elmondta: „Hónapról hónapra, a város különböző templomaiban ugyanaz a cél hoz minket össze, mégis mindegyik templomnak megvan a saját lelkisége. Közösen éljük meg tehát azt, ami sajátosságunk, és azt, ami összeköt bennünket. A belvárosi templomnak is megvan a karizmája. A nagy ünnepi szentmisék lelkülete mellett ennek a helynek a különlegessége, hogy itt állt Szent István királyi palotája, ahol Szent Imre meglátta a világot, és ahonnan az idős király átment a templomába, hogy felajánlja az országot, és imádkozzon a magyar népért. Tehát értünk is fohászkodott, és minket is felajánlott a Boldogságos Szűz Máriának. Méltó, hogy ezen a helyen mi is az egész magyarságért, egyházunkért, közösségeinkért, megmaradásunkért imádkozzunk.”

Spányi Antal püspök homíliájában advent időszakáról beszélt, amikor a keresztény kultúrában élő emberek elcsendesednek, készülnek szívükben annak a Krisztusnak befogadására, aki csöndben lépett a világba, és csöndben akarja megszólítani a benne hívők szívét és lelkét. „Meg kell küzdenünk ezért a csendért – hangsúlyozta a főpásztor – hogy adventben ne a vásárlás űzzön és hajtson minket, hanem törekedjünk arra a csöndre, amelyben Isten megszólalt, amikor kimondta a maga üzeneteit, Teremtő Igéjét, az Egyszülött Fiát.”

A főpásztor arról is beszélt, minden embernek meg kell értenie, hogy komoly felelőssége van a saját üdvösségéért munkálkodni. … „Felelősséggel kell vállalnunk a keresztény értékrendet és kultúrát a mai világban. Vállalni kell szerepünket, küldetésünket a mostani pogány világban. Feladatunk, hogy határozottan kiálljunk az ellen, ami nem összeegyeztethető a kereszténységgel, nemcsak magunkért, hanem a későbbi nemzedékekért. Eljön karácsony, felgyulladnak a gyertyák, a karácsonyi hangulatban ellágyulnak a szívek, eltölti az embereket valami szép és kegyes érzelem.  A kereszténység azonban hideg barlangistállóban született. Az Isten Fiának kemény, áldozatos élete volt, sokan üldözték, és elárulták azok is, akik legközelebb álltak hozzá. Végig kellett mennie a keresztúton, az erőszak erejének engedve, magányosan járva a Golgotára vezető utat, hogy kínhalállal fejezze be életét. Értünk tette.”

Nem elégedhetünk a kellemes karácsonyi ünnepléssel – hangsúlyozta a megyés püspök, miközben körülvesznek minket olyan emberek, akik messze állnak kultúránktól, a mély hittől. De nem keseregnünk kell, hanem imádkoznunk, tanúságtevő, Istennek odaadott életet élnünk. „A 12 kiválasztott tanítvány nyomán a hit elkezdett terjedni az egész világon. Szent István, Gellért és a magyar szentek csodát tettek hazánkban. Templomok, kolostorok épültek hitük nyomán, a keresztény kultúra kibontakozott, és valami nagyon szép jött létre itt Európa és az egész világ javára. Meg kell értenünk küldetésünket, hogy képesek legyünk ezt folytatni, elérjünk minél több szívet és lelket, hogy visszatérjen a hit újra ezen a földön, hogy legyünk tanúi a világnak a hit továbbadásában, amelyet minden ember felé sugároznunk kell” – fejezte be beszédét a püspök.

„Hisszük, hogy a kenyér színe alatt Te magad vagy itt, aki eljöttél hozzánk a szentmisében csendesen kimondott szavaid által, amikor a pap szavára, a Te hatalmad által a kenyér a tested, a bor a Te véred lett” – kezdte imádságát a főpásztor a szentmise utáni közös szentórában. „Eljöttél, de csak a hit által látunk és ismerhetünk fel Téged. Úgy jöttél közénk, mint az első éjszakán, amikor emberi testet öltve e földre léptél, a sötétség leple alatt a csendességben, a kitaszítottságban, a felismerhetetlenségben. Nemcsak a kiválasztott Boldogságos Szűzanya, a Te Anyád, nemcsak az álmában felvilágosított József ismert fel Téged, hanem az angyalok által megszólított pásztorok és a csillag által vezérelt bölcsek is. Istenünk, hány angyal jelent már meg nekünk is, akik Rád akarták terelni figyelmünket, hány csillag ment végig előttünk, mutatva az irányt Feléd, és mi mégis mindig panaszkodunk, kesergünk, valami mást remélünk. Azt mondjuk, most nem alkalmas az idő, most nem tehetjük meg, hogy erre figyeljünk, és csodálkozunk, hogy egyre kevésbé ismerünk fel, látunk meg Téged” – hangzott el a püspök elmélkedésében.

A szentóra végén a főpásztor azért fohászkodott, hogy legyen hitünk felismerni az Úr érkezését, adventben gondoljunk arra a találkozásra is, amikor majd Jézus újra eljön hatalommal és dicsőséggel, angyalai társaságában, hogy a jókat, a hűségeseket megjutalmazza, a gonoszokat megbüntesse. „Tudjunk bűnbánatot tartani, elhagyni emberi gyengeségeinket, megszabadulni önsajnálkozásunktól, hogy Isten akaratát befogadva megújuljon lelkünk és szívünk, és majd a dicsőséges találkozás pillanatában a hazaérkezés kegyelme, az öröm és hála töltse el szívünket” – fejezte be imáját a főpásztor, majd az imaalkalom a Tantum Ergo és a litánia közös elimádkozásával végződött. 

Berta Kata
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata



 

Korábbi évek beszámolói:


© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk