| 2016. 04. 08.
Ne a halottat, az élő Krisztust keressük! - Elsőcsütörtöki imóra Öreghegyen
2016.04.07. - Elsőcsütörtökön ismét közös imádságra hívta össze Spányi Antal megyés püspök a híveket a székesfehérvári egyházközségekből. Az áprilisi alkalom a város papságával koncelebrált szentmisével kezdődött az öreghegyi Magyarok Nagyasszonya templomban.
Tornyai Gábor plébános köszöntötte az egybegyűlt híveket és Jézusról, mint lelki orvosról beszélt. „Ma az ENSZ Nemzetközi Egészségügyi Világnapján nagy ajándék számunkra, hogy mi keresztények testben és lélekben Krisztushoz tartozunk. Ő igazán egész volt, egészséges emberként tudott élni. Egységben volt önmagával, emberi kapcsolataival, és a Mennyei Atyával. Őt követve mi is egységben élhetünk, egészségesen.”- mondta a plébános.
Spányi Antal megyés püspök elmélkedésében a mai kor keresztény emberének Jézussal való kapcsolatáról beszélt. A mai életvitel, a körülöttünk folyó események zaklatottá tesznek bennünket. Annyi információ áramlik naponta felénk, amit nem tudunk befogadni. Új és új feladatok elé állítanak bennünket, amelyeknek szeretnénk megfelelni, de képtelenek vagyunk rá. Mindez feszültté, idegessé, türelmetlenekké tesz minket. Jó volna visszavonulni, csöndben és békében lenni már egy kicsit. Jézus ismerte az embernek ezt az állapotát, észrevette apostolain is a fáradtság jeleit, ezért elhívta őket, hogy elvonulva az emberek elől pihenjék ki magukat. „Mi legtöbbször nem tudunk kimenni a világból, de ilyenkor Jézushoz mehetünk, az Ő lábához ülhetünk, hogy odavigyük mindazt, ami feszültté tesz bennünket. Ha tiszta szívvel, bűnbánattal lépünk hozzá, meghalljuk az Ő szavát, béke lesz bennünk” - emelte ki a főpásztor.
A megyés püspök arról is beszélt, a húsvéti idő alkalmat ad arra, hogy mélyebben lássuk a feltámadt Krisztus találkozásait az emberekkel. Nem térhetünk ki a kérdés elől, mi a dolgunk ebben a világban, hűségesek maradtunk-e az Úrhoz? A feltámadásban vetett hit meghozta-e a változás, a megtérés kegyelmét életünkben. Ezekre a kérdésekre választ kapunk, ha felfedezzük, kik vagyunk mi ezekben a szentírási történetekben. Mi hogyan keressük Jézust? Mint az asszonyok, akik sietve mentek a halott Krisztushoz, hogy megadják neki végtisztességet, és kisírják magukat fájdalmukban? Vagy olyan vagyunk, mint az apostolok, akik oda sem mentek, csak fájdalmas emlékként próbálták feldolgozni, ami történt. Vagy esetleg Tamások vagyunk, akik másoknak nem hisznek, csak maguknak? Vagy járjuk csalódottságunkban az emmauszi utunkat, hogy Jézus nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket? A tanítványoknak nem jutott eszébe, hogy feltámad, ahogy megígérte. És mint minden, amit mondott ez is igazság lehet. Nem keresték Őt. Mi keressük-e az élő Jézust? És vajon mit kezdenénk egy személyes találkozással, az Úrral? - tette fel a kérdést a főpásztor.
Jézus keres engem, de hol, és hogyan talál rám? Halála után a legkülönbözőbb életpillanatokban jelent meg az embereknek, Márai Magdolnának vagy a tanítványoknak. „Jó lenne késznek lenni arra, hogy megismerjük, amikor személyes életünkben is megjelenik. Meglátni Őt minden élethelyzetben, ahogy ő maga mondta, hogy „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.“ (Mt 25,31-46) Bármit teszünk meg másokért, azt neki tesszük. Felelősek is vagyunk azért, hogy hogyan cselekszünk, mert felebarátainkból mindig Jézus néz ránk. - hangsúlyozta a főpásztor, majd beszéde végén azt kívánta, nyíljon meg a szívünk, mint az emmauszi tanítványoknak a kenyértörésben, ismerjük fel az Urat, és legyünk készek a vele való találkozásra.
A szentmise után a közös szentórában a főpásztor azért imádkozott, hogy tudjuk alázattal és hittel szemlélni azok példáját, akik rátaláltak az élő Úrra, hogy elhiggyük az Ő tanúságukat és mi is akarjunk a találkozni a Feltámadt Krisztussal, akik keres bennünket.
Berta Kata
Képek: Somogyi Tamás
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
