Első csütörtöki Eucharisztia ünnep (Maroshegy) - beszámoló

2015. 10. 01. | | 2015. 10. 02.

 

 

 

Folytatódott a város katolikus közösségeinek elsőcsütörtöki közös imádsága Spányi Antal megyés püspök vezetésével, ezúttal a maroshegyi Szent Kristóf templomban.

A szentmise kezdetén Tóth Tamás plébános megköszönte a megyés főpásztornak, paptestvéreinek, és a híveknek, hogy a sokszor fárasztó és nehéz munkanap után is összegyűlnek közös imádságra. „Gondolhatják rólunk, haszontalan dolog ülni egy liturgián és semmit sem tenni, ami kézzelfogható. Zelk Zoltán betegen, kórházi ágyán írt verse jól tükrözi, mit is teszünk ilyenkor: „Barátaim azt hiszik, hogy fekszem, ó nem tudják, már járni tanulok megadóan, Isten oldalán.” - idézte a költőt a plébános.

Spányi Antal püspök beszédében az evangéliumhoz kapcsolódva hangsúlyozta: amikor azt gondoljuk, hogy még a „port is leráznánk lábunkról,” mert Jézus tanításáról nem hallgatnak meg minket, akkor érintse meg szívünket a hívás, hogy munkások vagyunk az Úr aratásában. Ha körülnézünk a világban, elszomorító mekkora a hitetlenség, a fogyasztói társadalomból eredő problémák, a hedonista elvek, az életük értelmét elveszített emberek tömege. Ennek következtében mérhetetlen a szenvedés, szorongás, depresszió. E sok fájdalom láttán lehetetlen, hogy ne fogalmazódjanak meg bennünk Jézus szavai: az aratnivaló sok a munkás kevés.

A főpásztor homíliájában aktuális kérdésekre is kitért. „Látnunk kell a kihívást, amikor olyan népek árasztják el Európát, amelyek nem keresztény gyökereken nőttek fel, nem fogadják el ideológiánkat. Ebben a helyzetben nincs más út, mint a kinyilatkoztatott igazságról tanúságot tenni, vagyis munkásokká kell válnunk Isten aratásában. Ezért erősítjük meg Istennel való kapcsolatunkat az elsőcsütörtöki imában is. Imaéletünkből forrásozik az erőnk, szeretetünk, és kitartásunk. Ez az Istentől jövő szeretet éljen minden kapcsolatunkban, családunkban, barátainkkal, az embertársainkkal. Növekednünk kell az önmagunk és mások feltétel nélküli elfogadásában.”

Beszéde végén a megyés püspök arra buzdított, köszönjük meg szüleinket, hozzátartozóinkat, a papokat, a hitoktatókat, akik a hitre tanítottak bennünket, akikre támaszkodhattunk, akik gondoskodtak arról, hogy megtaláljuk utunkat Isten felé. „Köszönjük meg a testvéri közösséget, lépjünk ki és adjuk tovább hitet, akikhez Isten küld bennünket! Halmozzuk el embertársainkat mindazzal a jóval, amit mi magunk is megtapasztaltunk, és legyünk világító lámpás mások életében, amely beragyogja számukra az utat Isten felé.”

A szentmise utáni imaórában a főpásztor az üldözőkért és az üldözöttekért imádkozott, azokért, akik ellenséges érzülettel vannak a Krisztus követők iránt, és azokért, akik életüket Istenhez igazítják. Kérte az egyházmegye hitvallóinak közbenjárását, Prohászka püspököt, Bogner Mária Margitot és Kaszap Istvánt, hogy olyan tanúságtevő keresztényekké váljunk, akik Isten országát építik, akik elhozzák a békét a világban.

BPK
Fényképeket készítette Lakata Pál
Videó: Somogyi Tamás és BPK

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk