Betegek világnapja - beszámoló

2018. 02. 11. | | 2018. 02. 12.

 

 

Senki se maradjon magányos, aki nehézségekkel küzd - A Betegek Világnapján Székesfehérváron

2018.02.11. - Szent II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy február 11-e, a Szűzanya első lourdes-i jelenésének napja, a betegek világnapja legyen: „hogy Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, és segítse elő a szenvedés megértését”. Székesfehérváron Spányi Antal megyés püspök a város papságával szolgáltatta ki a betegek szentségét a Székesegyházban mindazoknak, akik kérték, hogy testi-lelki gyengeségeikben a kegyelem által erőt kaphassanak.

A főpásztor a szentmise elején megemlékezett a 160 esztendővel ezelőtt történt eseményről, amikor a Boldogságos Szűz Mária megjelent Lourdesban. A jelenések helyén fakadt forrásnál kezdettől fogva gyógyító erő áradt a betegekre, - testükre, de főként lelkükre - és sokan megerősödtek hitükben. „A Szentatya ezért is kezdeményezte, hogy a Lourdes-i emléknapon a szentmisét a betegekért, a szenvedőkért, a haldoklókért, a lelki kereszteket hordozókért és családtagjaikért ajánljuk fel, valamint azokért, akik gondjukat viselik, ápolják, szeretetükkel veszik körül őket. Isten kegyelme erősítse meg a szenvedő testvéreket és mindnyájunkat, hogy az élet bármilyen keresztjét tanúságtevő módon tudjuk viselni.” – hangzottak el a megyés püspök bevezető gondolatai.

A főpásztor arról is beszélt, hogy szenvedés és halál nélkül nincs emberi élet, amely tulajdonképpen a Gonoszlélek mesterkedése és a bűn következménye. Fájdalmas tapasztalatként jelenik meg mindenki életében. Ezért keresnünk kell Jézust, aki az evangélium tanúsága szerint mindig szeretettel, olykor könnyekre fakadva megrendült az emberi szenvedés láttán. Isteni természete által, csodáival gyógyította meg a betegeket. Bár földi életében sem, és ma sem gyógyít meg mindenkit. Mert a szenvedés érték, amikor felajánljuk másokért, hogy segíteni tudjunk. „A szenvedés lehet olyan kereszt, amelyet nem kell egyedül vinnünk, hanem Jézussal együtt viselhetjük és hordozhatjuk. Így kegyelemmé, kinccsé válhat számunkra és a világ számára. Ebben az értelemben az egyház úgy tekint a betegekre, mint akik Istenhez közel állnak, Krisztussal eggyé válnak a szenvedésben.”

Spányi Antal püspök beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy aki a hit kegyelmével tudja nézni élete eseményeit, az békével és türelemmel szenved. A lelki erőről, a kegyelem erejéről tesz tanúságot, és így jellé válik a világban. „Fontos azonban, hogy senki se maradjon magányosan, aki nehézségekkel küzd. Vegyük körül szeretettel a beteget, lássuk meg, hogy egy nagy lehetőség a jót cselekedni, a másik üdvösségért tenni. Az ápolók, a gondozók, a karitász munkatársak, karolják fel a nehéz élethelyzetben élőket, akiknek saját erejük kevés, akiknek szükségük van a körülöttük élők szeretetére, az egyház szeretetére, a kegyelmet közvetítő szentségre, amely Krisztushoz közelebb viszi az embert.”

A püspöki beszéd után a szentség felvételére gyónással felkészült hívek megújították keresztségi fogadalmukat, majd a főpásztor és a papság a megáldott olajjal megkente a betegeket és kézrátétellel imádkoztak értük.

A szentmise végén a megyés püspök imádkozott mindazokért, akik súlyos kereszteket hordoznak, hogy testi-lelki gyengeségeikben a kegyelem által erőt kapjanak.

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye 2005-2015

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk