20 éve szentelték fel a baracskai börtönkápolnát - beszámoló

2018. 12. 06. | | 2018. 12. 11.

 

 

„Börtönben voltam és felkerestetek” - Hálaadó istentisztelet a baracskai börtönkápolna felszentelésének 20. évfordulóján.

2018.12.06. – A börtönkápolna méltó hely arra, hogy a fogvatartottak lelkileg felkészüljenek a szabadulásra. Kiemel a hétköznapokból, és az egyház közösségébe vezeti azokat, akik Isten segítségével akarnak változtatni életükön. - Ökumenikus ünnepség keretében emlékeztek meg a baracskai börtönkápolna 20 éves évfordulójáról, amelyen részt vettek a börtönmisszióban résztvevő egyházak vezetői. Az eseményen megosztották tapasztalataikat: a hitet, a közös bizakodást és a közös akaratot a büntetés-végrehajtási intézet és az egyházak között. Szó esett a börtönmissziósok által végzett szolgálat fontosságáról, eredményeiről, a társadalom számára is kiemelkedő hatásairól. A liturgián részt vett az objektum vezetősége és huszonnyolc fogvatartott.  

Áldjam én lelkem, a dicsőség erős Királyát! - hangzott fel az ének az istentisztelet elején, amely után Szénási Jonathan Sándor intézeti lelkipásztor köszöntötte a jelenlevőket. Bemutatott egy héber – magyar nyelvű Károli Bibliát, amelynek megjelenése többek között egy fogvatartott munkájának is köszönhető. Ilyen és ehhez hasonló eredményekről számolt be személyes hangú beszédében a lelkipásztor.

A Hálát adok néked, Uram! ének után Korbeák Sándor szólalt fel H.N., adventista egyház képviseletében. Elmondta, az adventistákat szinte kivétel nélkül üldözte az elmúlt rendszer. Nem maradt ki Ő sem, így lett a baracskai börtön lakója 2 év 8 hónapig. „Bibliát csak rejtve tudtunk olvasni, lelki olvasmányt még engedéllyel sem. Állandó ellenőrzés alatt csak titokban, nagy nehézségek árán tudtunk hittárgyú irodalomhoz jutni, istentiszteletet tartani. Akkor arról ábrándoztam, jó lenne a börtönben egy olyan hely, ahol Istenhez lehet fordulni és emberhez méltóan elcsendesedni. … A Jó Isten igazságot szolgáltatott, mert lett kápolna. Sok igazságtalanság van a világban, de jó várni az Isten szabadítását.” – fejezte be beszédét a missziói munkatárs.

Ahogy változtak az idők, elsőként Szabó József mehetett be a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió képviseletében a fegyházba. „Isten elhívott arra, hogy valami újat kezdjek Jézus Krisztusban. Nem vagyok büszke az életemre, de Isten megbocsátott, elküldött, hogy szolgáljam Őt.” 1988-ban egy német missziós csoport kérése Szabó József, engedélyt kért az országos parancsnoktól, hogy beléphessenek a börtön falai közé. Azóta minden alkalommal hirdeti: „Isten segítségével minden körülmények között van lehetőség új életet kezdeni.”

Az ünnepségen Csere László ny. parancsnok köszöntötte a börtönlelkészi szolgálat önkénteseit és az intézmény munkatársait, majd felsorolta azokat a személyeket és cégeket, akik sokat tettek a kápolna létrejöttéért. „Egy leromlott helyiségben nem volt könnyű méltó körülményeket teremteni. A Jó Isten nagyban hozzájárult, hogy a megtévedt emberek megváltoztatására, az ökumené szellemében itt megvalósulhasson a kápolna. A Jobb lator titulust kapta, mert tudjuk, hogy Dizmász félelmetes bűnöző volt, embert is ölt, de hite miatt a megtérő bűnösök pártfogója lett.”- emelte ki a parancsnok.

„Isten az, aki a görbe utakat egyenessé teszi.” -idézte a mondást Spányi Antal megyés püspök, aki a bűnbánatról szólt a fogvatartottakhoz. „A Biblia első története a bűnbeesésé. Attól kezdve mindnyájan tapasztaljuk önmagunkban és a körülöttünk élő világban, hogy számos kísértés leselkedik ránk. Ki az, aki bűn nélkül van? A bűn saját belső világunkban kezdődik, ott leszünk gyengék. Gyerekkorunkban megkaptuk a büntetést szüleinktől azért, amit nem lett volna szabad megtenni. A közösségben elkövetett bűntettek után is megvan a büntetés ideje és helye. De megvan a bűnből való megsebzettségünk gyógyulásának helye is a szívünkben és lelkünkben. Ahogy Dizmász vagy a Tékozló Fiú esetében is kellett a bűnbánat, úgy nekünk is ki kell mondanunk – vétkeztünk az Atya ellen, hogy Jézus Krisztus által, aki jóvá tette bűneinket, a kegyelem erejében egy új életet nyerjünk el.”

Steinbach József református püspök először Szent Pál szavait idézte, aki hálát adott Istennek az első európai gyülekezetért, a filippiekért, akik részt vállaltak az evangélium hirdetésében. ”Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi. Ez a kápolna is a hálaadás helye, mert Isten a Szentlélek által megmutatta hatalmát és erejét, hogy akik ide betérnek, megismerjék a szabadítás evangéliumát, az örömhírt. Urunk ott van minden életállapotunkban, minden körülmények között. Nem feledkezett meg rólunk. Isten rendkívüli ajándéka, hogy a legnehezebb helyzetben is hálát tudunk adni, mert a lényege mindennek, hogy Ő cselekszik. És semmi sem választhat el minket az Ő szeretetétől. Isten előtt nincs tabu, mindent letehetünk elé, amit akarunk, hogy a profán dolgaink mind szentté váljanak.”

„Az emberi léleknek alapvető, hogy tanuljon és ehhez tapasztalat is kell.” – mondta Radnóti Zoltán főrabbi, aki beszélt a Hanukka ünnepéről is, a jeruzsálemi templom egykori újraszenteléséről. Elmondta a szó, nemcsak felavatást jelent, hanem oktatást is. „Ez a kápolna egy köpönyeg, ami védelmet nyújt, ami a gyülekezés háza, ahol tanulni lehet. Aki ide bejön, üljön le és gondolja végig az életet. Az imádság mellett, legyen ez a hely a gondolkodás helye és tanulásé. Olyan hely, ahol a test és lélek megnyugszik és az ember többé válik.”

Dr Kiszely Pál intézetparancsnok zárszavában megköszönte, hogy az ünnepi istentiszteleten visszatekinthettek a történelmi időkre. 50 éven keresztül volt kitiltva az egyház a fegyintézetből. Majd arról beszélt, hosszú út vezetett oda, hogy ma már a munkáltatás és a fegyelmezés mellett a vallásgyakorlás a legfontosabb eszköz a fogvatartottak reintegrálódásában. A parancsnok személyes élményeit is megosztotta. Amikor 1985-ben Baracskára került nevelőként, a nevelési koncepcióba még nem fért bele a vallásgyakorlás, a vallásos irodalom. Nagy fordulatot jelentett a 8/1990-es rendelet, amely a fogvatartottak vallásgyakorlásának lehetőségeit rögzítette. „Akkor még senki sem tudta mit hoz jövő. A rendszerváltozás akkor történt meg, amikor már szabadon téríthettek az egyházak képviselői. Azóta minden parancsnoknak kivétel nélkül feladata, hogy biztosítsa a vallásgyakorlás lehetőségeit. A lelkigondozás nem könnyű munka. A fogvatartottaknak az itt töltött idő azonban alkalmas arra, hogy akár segítséggel áttekintsék az életüket és felülbírálják azt. Szembe nézzenek mindazzal, ami velük történt. Sokat jelent, hogy az egyházak a szabadon bocsátás után támaszt nyújtanak ezeknek az emberek.” A parancsnok végül megköszönte börtönmissziósoknak az elmúlt 20-30 év munkáját és elmondta vannak további tervek a kápolnával kapcsolatban.

Az Istentisztelet végén felhangzott a Szavam Istenhez emelem ének és Szénási Jonathan Sándor intézeti lelkipásztor áldást mondott a jelenlevőkre. Felolvasta a kápolna falán olvasható szentírási részt: „…Éhes voltam és adtatok ennem. Szomjas voltam és adtatok innom, idegen voltam és befogadtatok. Nem volt ruhám és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és felkerestetek.”

Berta Kata
Fényképeket készítette Lakatos Domonkosné
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk