161 éve született Prohászka Ottokár püspök - beszámoló

2019. 10. 10. | | 2019. 10. 11.

 


Mindent megvizsgálni és csak a jót megtartani - Prohászka megemlékezés Székesfehérváron

2019.10.10. – Székesfehérvár 15. püspökére, Prohászka Ottokárra emlékeztek születése 161. évfordulóján a főpásztor emlékére épített templomban. Az évforduló alkalmából Mózessy Gergely, gyűjteményigazgató, püspöki levéltáros „Száz éve történt... Prohászka és a Tanácsköztársaság" címmel tartott előadást, amelyben azt vizsgálta Fehérvár egykori főpásztora, hogyan tekintett a Tanácsköztársaság időszakára. A szentmisében az egyházmegye megjelent papságával, Spányi Antal megyés püspök emlékezett meg püspökelődjéről.

Mózessy Gergely levéltáros először az 1918 őszével kezdődő Károlyi-féle úgymond „polgári demokratikus forradalom” és az ezt felváltó 1919 márciusában kezdődő tanácsköztársaság helyi előzményeit mutatta be. Felvázolta a diktatúra egyházpolitikáját, és arról is beszélt, milyen következményekkel járt a kommün időszaka, mit tehetett a püspök abban a zavaros történelmi helyzetben egyházi vezetőként. Mindezt elsősorban a főpásztor naplójegyzeteivel összevetve vázolta fel a hallgatóságnak.

Az előadó elmondta, a forradalmak alatt a püspök voltaképp nagyon keveset tehetett. Politikai hatalma szinte semmi nem volt, bár 1918 decemberében már sokan benne láttak olyan erőt, aki a különféle erőtlen keresztény politikai irányzatokat összefoghatta volna. A jezsuita Bangha Béla próbálta felkérni egy efféle vezér-szerepre – de ezt elhárította. „A Tanácsköztársaság idején még kevesebb mozgástere maradt a püspöknek. Szorgalmazta egyházmegye-szerte az egyházközségi szervezetek létrejöttét. Ez egyfelől demokratizálta az egyházi életet, másfelől az önfenntartásra való berendezkedését is lehetővé tette. Utasította papjait, hogy a jövő számára a helyi eseményeket jegyezzék fel a historia domusokban. Igyekezett fellépni az egyházi intézmények érdekében, … A személyét érintő megpróbáltatásokat, például kilakoltatását a palotából sztoikus nyugalommal tűrte. A régi világ összeomlását tudomásul vette, különösebben nem is siratta meg – az új kialakulásához pedig tudta, hogy idő kell. … Önmagában a birtokviszonyok megváltozását nem tekintette rossz dolognak. Az alsóbb néposztályok felemeléséért, életlehetőségeinek javításáért maga is küzdött korábban – sikertelenül.”

Prohászka magánszövegeiből, naplójából idézve Mózessy Gergely azt érzékeltette a forradalom iránti kezdeti nyitott hangja fokozatosan elhalkult, ahogy egyre jobban találkozott a terror valóságával.  Ezzel párhuzamosan erősödtek fel a jövőről való tépelődései. Részint a világ jövőjéről: egy harmadik utat keresett a kapitalizmus és a szocializmus között: a szolidaritáson alapuló evangéliumi szocializmust. „… De még ennél is jobban izgatta Prohászkát az Egyház helye a megváltozni látszó, egyre jobban szekularizálódó világban.” – emelte ki az eladó. „Miképp lehet modernizálni, a mindennapok világával együtt lélegzővé tenni az egyházat? Ez régi, központi problémája volt. … E témában született 1919. július 7-i naplójegyzete is, melyet Szabó Ferenc többször is részletesen elemzett. Egy államtól és annak támogatástól eltávolodó; a neobarokk külsőségektől is megszabaduló, nem triumfáló, hanem inkább szolgáló egyház kiépülésének lehetőségét látta meg.”

Prohászka Tanácsköztársaságról szóló gondolatainak összegzését Mózessy Gergely a püspök egy egyházmegyei körlevelével és a püspöki kar nevében írt szövegével láttatta. Mint elmondta ezek az írások akkor születtek, amikor a történelem egy új fordulatot vett. Széthullt az országot végső soron háborúba és szétesésbe sodró liberális monarchia; és véget ért az ennek ellenhatásaként megszületett baloldali terror is. Valami új következett – vagy következhetett volna –, és ilyenkor mind a történtek pontos értékelése, mind a teendők áttekinthető rendszerbe foglalása alapvető fontosságú. .. Prohászka lakonikus tömörséggel összegezte saját egyházmegyéjének a történeteket: „Lelkiismeretlen emberek játszottak élettel, vérrel, koronával, országgal, nemzeti kultúrával s vagyonnal, s tönkre tenni iparkodtak teljes gőzzel zsivány, rabló csapatok garázdálkodásával s egy önfeledett, kenyérért minden szolgálatra kapható intelligencia segítségével mindent, mit ezer év munkája, küzdelme, szeretete és áhítata, szorgalma és kegyelete létbe hívott, ápolt és szerzett. Ez a közkereseti s közpusztító társaság likvidált, szocializált, kommunizált, vagyis magyarul szólva rombolt, fosztogatott, lopott.” Értelemszerűen cizelláltabban fogalmazott a püspöki kar nevében.

Az előadásból még megtudtuk Prohászka az egyházmegyei körlevélben sietett a munkásság jogos szociális követeléseit elismerni. Majd a szenvedélyek csillapítása, a megbékélés érdekében lépett erélyesen fel. Ezután a társadalom keresztény alapon történő megszervezésére szólított fel, és az iskolák védelmére. Prohászka végül a papság számára fogalmazott meg feladatokat: éljenek a nép közelében legyenek ténylegesen pásztoraik, minden körülmények közt látogatva a híveket. A következő évtizedben egyházmegyénkben általánossá váló a házipasztoráció, a rétegspecifikus lelkigondozás, de talán még a falvakban egyházi szervezésben megvalósuló „népművelő” előadásainak háttere itt kereshető. … a püspökkari körlevelekben az önkritika hangját csempészte be a szövegbe. „Most van ideje a társadalmi eszmélésnek, – ideje a lelkiismeretvizsgálatnak, melyet ki kell terjesztenünk gazdasági s polgári életünkre, hogy fölismerjük a bajokat s az élet kegyetlenségeit, melyeket enyhíteni s megszüntetni, a mulasztásokat, melyeket kipótolni, az óriási egyenlőtlenségeket, melyeket kiegyenlíteni kötelességünk.”

Mózessy Gergely előadása után, az ünnepi szentmise elején Tóth Tamás plébános köszöntötte a főpásztort, a Prohászka templomba zarándokolt híveket, a Prohászka Imaszövetség tagjait, Dr. Cser-Palkovics Andrást, Székesfehérvár polgármesterét, Mészáros Attila alpolgármestert, a megjelent katolikus iskolásokat, a cserkészeket, az egyházmegye oktatási intézményeinek képviselőt, akik, mint elmondta eljöttek, hogy „Prohászka lelkén és szívén keresztül találkozzanak Istennel.”

Spányi Antal püspök beszédében kiemelte az ember gondolja, ha Krisztusnak szenteli az életét, megkeresztelkedik, sokat imádkozik, megtartja Isten parancsait, akkor élete egyszerűbb, könnyebb lesz, megmenekül a próbatételektől, de legalábbis nagy erőket kap a nehézségekben. „Prohászka életpéldájából is azonban azt láthatjuk, kereszténynek lenni nem könnyű….  A kereszténység küzdelem és erőfeszítés, harc és állhatosság, de remény is. „Amikor összejövünk és emlékezünk a Székesfehérvári Egyházmegye és az egész Magyar Katolikus Egyház nagy személyiségére, Prohászka püspökre, látnunk kell, hogy ő, akinek csodálatos szellemi és lelki adottságai voltak, neki is nagy harcokat kellett megvívnia életében.” – mondta főpásztor, majd hozzátette. „Az egyes embernek meg kell vívnia a harcot önmagával is, hogyan kerülheti el a bűnt és a tévedést, mi a hibái gyökere. Nem elégséges tanácsot kérni, Isten Szentlelkének fényében és erejével kell megvizsgálni mi a jó és mi a rossz. Ez sokszor kegyetlen és nehéz, de a lelki fájdalom ilyenkor sokféle megújulást hozhat. A keresztény embernek keresztény természeténél fogva kell, hogy keresse, lássa, fedezze fel, de legalább tételezze fel a jót a másikban. Amikor azt látjuk, hogy a jó feltételezéséig sem jut el valaki, ott egészen bizonyos, hogy valami nagy hiányok vannak szellemiekben, lélekben.” – hangsúlyozta a megyés püspök. „Prohászka püspök példát mutat nekünk és nem csak példát ad, hanem imádkozik is értünk. Adja az Úr, hogy tudatosan vállalva keresztény sorsunkat, vállalva a harcokat, belső és külső fórumon, tudjuk tenni, amit Krisztus kért tőlünk és amit boldog emlékű Prohászka Ottokár püspök is tett” - zárta beszédét a főpásztor.

A hagyományosan ünnepi alkalom egyben a Prohászka Imaszövetség közös, éves hálaadó- és imaalkalma is volt, ahol a jelenlevő tagok átvehették a következő évi, - a Szent Gellért Kiadó által megjelentetett és a továbbiakban könyvesboltjában elérhető - Prohászka naptárt. Spányi Antal megyés püspök először a papsággal, majd az Imaszövetség civil tagjaival elimádkozta az egyházmegye papi hivatásokért mondott imáját.

A szentmise végén az ünnepség résztvevői a főpásztor vezetésével az Orbán Antal szobrászművész által készített márvány síremléknél közösen imádkoztak Prohászka Ottokár püspök mielőbbi boldoggáavatásáért.

Berta Kata
Fényképeket készítette Bechtold Panna és Lugosi Balázs
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk