Liliom és Rózsa

Szent Imre és Szent Erzsébet tiszteletének emlékei a Székesfehérvári Egyházmegyében
A székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum vándorkiállítása 2007-ben

A kiállítás megnyitóján készült képes beszámoló megtekinthető ITT, a Szent Imre és Szent Erzsébet jubileumi évről pedig ITT olvashat.

Megnyílt a Szent István Művelődési Ház  Szent Korona Galériában a „Liliom és Rózsa” kiállítás, amely bemutatja a Szent Erzsébet és Szent Imre ábrázolásokat a Székesfehérvári Egyházmegyében. A megnyitón részt vettek a megye és a város vezetői: Gombaszöginé dr. Balogh Ibolya a Fejér Megyei közgyűlés elnöke, Balsay István a Fejér Megyei közgyűlés alelnöke, Warwasovszky Tihamér polgármester.

Mózessy Gergely gyűjteményigazgató köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az Egyházmegyei Múzeumnak mindig is feladata volt a liturgikus emlékek gyűjtése. Ez a kiállítás azonban nem vitrin mögé zárt, használaton kívüli szakrális emlékeinket tárja az érdeklődők elé, hanem az élő hit emlékeit. Az igényes munkával bemutatott emlékek tovább erősítik azt a gondolkodást, amely az egyházmegyénk területén élőket egy közösségbe fogja.

Spányi Antal megyéspüspök megnyitó beszédében kiemelte, a szentek ma is velünk élnek, nemcsak a templomokban található ábrázolások által, hanem életpéldájukkal utat mutatva a hívek közösségének. Szent Imre bátor, önmagát vállaló, tudást és hitet tökéletes egységben megélő ember volt; Szent Erzsébet pedig a szolgáló szeretet, a hűséges feleség és példás családanya mintaképe.

Warwasovszky Tihamér polgármester is méltatta a kiállítást, amely Székesfehérvárnak is fontos, hisz Szent István és Szent Imre örökségének ma is meghatározó szerepe kell legyen a város életében. A megnyitón fuvolán közreműködött Szilágyi Zsuzsanna, zeneakadémiai hallgató. 

Smohay András művészettörténész, az Egyházmegyei Múzeum tudományos munkatársa, a kiállítás megálmodója a következőket mondta el: a liliom a tisztaságot, a rózsa az áldozatos, odaadó szeretetet jelképezi. Szent Imre és Szent Erzsébet ábrázolásaiban ezek az attribútumok nem üres tartalom nélküli dekoratív jelek, hanem mély értelmű szimbólumok. Szent Imre tisztaságát jelképező liliom kemény, férfias önmegtartóztatására utal. A szexualitást központba helyező korunkban nevetségesnek tűnő küzdelmeit jelzi önmagával, vágyaival, melyeket Urának, Jézusnak ajánlott. A rózsa Szent Erzsébet önfeláldozó, a szegényekért akár az atyai akarattal is szembeszegülő szeretetének jelképe. Erzsébet rózsája figyelmeztet minket, hogy a szentet nem zavarták sem a háta mögötti összesúgások, a ferde pillantások, a kétértelmű megjegyzések, sem az előkelőségek számára kötelező viselkedési formák, ha szolgálnia kellett, ha Krisztus hívta, hogy találkozzon Vele a szegényekben. Két szent tiszteletének emlékeit gyűjtöttük össze, melyek területileg az egyetemes egyház egy részegyházában, a Székesfehérvári Egyházmegyében találhatók. Az anyag a teljesség igényével készült, de bizonnyal nem teljes. Összeállításából, azonban jól kivehetően kirajzolódik Szent Imre és Szent Erzsébet ma is virágzó tiszteletének története az 1777-ben alapított, s 1993-ban területileg némileg módosított egyházmegyénkben. A szentek tiszteletének, kultuszának emlékei nem minden esetben első rangú művészeti alkotások. Vándorkiállításunkon fotókon szereplő emlékek között egyaránt található jól képzett, neves művész alkotása, netán főműveinek egyike és ismeretlen ügyes kezű mester egyszerűbb munkája,  de forrásuk azonos; egy közösség Szent Imre vagy Szent Erzsébet iránti tisztelete. A fotókat kísérő szövegek az emlékekre vonatkozó legszükségesebb adatokat tartalmazzák, kiegészítve egy-egy kultúrtörténeti érdekességgel vagy rövid elemzéssel.

Hiába volt Szent Imre sírja Szent László óta európai hírű kultuszközpont és zarándokhely a kiállításon szereplő emlékek között sajátos történelmi helyzetünk miatt nincsenek középkori eredetűek. A török hódoltság után Szent Imre és Szent Erzsébet kultuszát a mai egyházmegye területén letelepedő szerzetesrendek élesztették fel. Templomaik díszítésében, berendezésében a kor kiemelkedő művészei is közreműködtek. A XIX. század közepén Farkas Imre (1851-1866) püspöksége alatt két templom épült a püspök védőszentjének tiszteletére az egyházmegye területén ma működő öt Szent Imre templom közül. A szentek tisztelete a XIX. század utolsó évtizedétől kapott új erőre, s az 1930-es években érte el fénykorát. A legtöbb Szent Imre és Szent Erzsébet emlékünk Shvoy Lajos megyéspüspök (1927-1968) idejében készült. A két szent tiszteletének emlékei a közelmúltból Halásztelek, Zichyújfalu és Tatabánya-Kertváros templomai, Páty épülő Szent Imre temploma pedig már a jövőbe mutat.

A kiállítást az Egyházmegyei Hivatal támogatta, a fotókat Czimbal Gyula fotográfus készítette, a műszaki kivitelezés Ugrits János munkája, a tablókat az Alba Art Stúdió Bt. nyomtatta. A vándorkiállítás konzulensei Dr. Szilárdfy Zoltán és Mózessy Gergely voltak, rendezője Smohay András.

- BPK -

Fényképeket készítette Ugrits Tamás